Mindegy, hogy milyen társad/házasságod van, csak legyen valami?

Kb 1 éve beszélgettem egy férfi ismerősömmel. Ő és a felesége 2 100%-ban különböző személyiség ami miatt a kezdettől fogva rengeteg vitájuk van. Megkérdeztem miért házasodtak össze ha mindig ez volt a helyzet? Az volt a válasz hogy hát, benne voltak már a korban és nem volt más egyiküknek sem…

Ettől szomorúbbat régen hallottam. Ezerszer lennék inkább egyedül mint rossz/semmilyen kapcsolatban

Láttam én már évek óta rossz kapcsolatban vergődő embereket, és olyanokat, akik egyedül boldogok, mert nem kell nekik egy másik ember ahhoz, hogy jól érezzék magukat. Erről ennyit.

12 éve vagyok együtt férjemmel és nagyon jó a kapcsolatunk. De ha nem lenne az, ha férjem nárcisztikus lenne vagy bármi más, amivel nem tudok zöld ágra vergődni, inkább lennék egyedül, mint egy rossz kapcsolatban.

Én évekkel ezelőtt belekeveredtem egy ilyen "mindegy ki csak legyen valaki" kapcsolatba. Tapasztalatlan voltam és csak 3 év után jöttem rá, hogy ezért éreztem végig valami óriási hiányérzetet. A srácnak csak erre kellettem hogy elmondhassa a köreiben: ezt is kipipálhatja, nőt is szerzett. De semmiféle érzelmet nem tudott beletenni a kapcsolatba, mert az nem volt. Neki akárki is lehettem volna. Nekem meg ő tetszett + naiv voltam még, így tanulópénznek szolgált. Akkor lett vége a dolognak amikor megpróbált a saját igényeihez igazítani (amit pedig a környezete, kollégái, barátai élete alapján formált), de ehhez már nem feleltem meg neki, és ellenálltam. Közben mellettem önbizalmat gyűjtött és tapasztalatot a nőkkel (vagy gyűjthetett volna, ha okos) és azt képzelte akárkit megszerezhet.

Én pedig szépen lassan tönkrementem ebben a kapcsolatban.

Bár nem kerestem már, de azóta mégis találkoztam valakivel aki megszeretett és én is megszerettem őt. És ebben a kapcsolatban nincs hiányérzetem. ☺️ Kapok tiszteletet, figyelmet, szeretetet, megértést, támogatást. És egy teljesen új oldalamat ismerem meg vele. Nem "házisárkányoskodok" mert nincs miért. ☺️ Mellette Nő lehetek.

Nemrég felbukkant ez az exem akiről az első bekezdésben írtam. Neki is feltűnt, hogy újra mosolygok, (vagy ahogy a párom szokta mondogatni kivirultam és ragyogok 😃) és újra bepróbálkozott. Nem lett lova, vissza a szamárhoz alapon... Csakhogy én közben tanultam a múltamból + ezek után főleg tudom, hogy érdemes nagyon megbecsülni a párom.

Ő nem tanult semmit, még mindig ezt a szintet éli és kétségbeesetten próbálkozik megfelelni a felszínes társadalmi elvárásoknak. Hiszen lassan kifut az időből és már apának kéne lennie! 😅

Egyikőtöknek sem ajánlom a megalkuvást. Én ezerszer jobban éreztem magam egyedül, mint vele a rossz kapcsolatban. Abban annyira tönkrementem, hogy kilépéskor magamra sem ismertem. Ha benne maradok, akkor pedig nem is ismerhettem volna meg azt a Férfit, aki mellett visszataláltam magamhoz és aki most ragyogtat. 🙂

(De ha ez utóbbi nem történik meg, sőt elég sokáig ellen is álltam neki... akkor is jobb lett volna egyedül, mint vele, aki tönkretett.)