Hogyhogy jobban bírták az emberek régen a házasságot, a családi életet?

Régen türelmesebbek voltak az emberek és nem voltak túladagolva az internettel. Most már mindenki a képernyőn lóg egész nap, rohamot kap ha lemerül a telefon, ha nincs azonnal meg minden, bekapcsolni a mosógépet kínzás. Ha valamit meg akartál tudni személyesen kellett látnod vagy az a kis műsor ami TVben meg hírek az újságból volt minden a közvetlen körödön kívül. Ezt hasonlítsd össze azzal, hogy fiatal anyukák odavágják a csecsemőnek a telefont, hogy hagyja őket békén. Valahogy mindent el tudunk intézni neten mégis mindenki siet beosztani az idejét az utolsó percig. Erre jön rá mind az az okosság ami a netről folyik. Hogy te vagy a legszebb a legokosabb a legügyesebb, mindent megérdemelsz, most csináld azonnal nehogy lemaradj róla. Ugyanez a családdal, elmúlik a forró szerelem ami mindig elmúlik, ne tegyünk úgy mint a friss házasok. A felek megunják a másikat és valami újat érdekeset akarnak, az internet is azt mondja hogy megérdemlik, hát akkor lelépnek. Az egész világon látszik, hogy nincsenek gyökerek, a média nem a családot hanem valamiféle "haveri kört" tekint az egységnek mindenféle közös kultúra nélkül. Mindenki csak hajszolja a pillanatnyi élvezetet és semmihez / senkihez nem ragaszkodnak.

Az meg hogy régen nem léptek félre... azért ne legyünk naivok.

Más volt az emberek felfogása, plusz mi már nem feltétlenül tudjuk, hogy ők mit láttak példának.

Az, hogy fiatalon szültek megszokott, sőt talán elvárt is volt. Ugyanakkor ilyen most is van. Én is csinálnék gyereket itthonra, a szüleim is csináltak, mégis mindenki él boldogan. Ennél a dolognál szerintem kicsit már túl van tolva ez az “előbb teremtsd meg, ami kell, aztán vágj bele”, mert úgysincs olyan, hogy mindened megvan.

Sok olyan öreget ismerek, aki úgy maradt együtt a párjával, hogy tudta, hogy félrelépett. Megbocsátottak egy idő után, ismerek olyat is, akik aztán tényleg szeretetben élték le az életüket. Talán az is közrejátszhat, hogy fontosabbnak tartották a gyerek boldogságát, mint a sajátjukat. Akkor talán önzetlenebbek voltak az emberek, mint most. Persze ennek is meg vannak/voltak a hátrányai.

Mi már többet látunk abból, hogy nem csak akkor lehet felnevelni egy gyereket, ha vele él az ember, anno ezért sok nőt/férfit megköveztek. Hogy hagyhatta el a családját, mi lesz a gyerekkel blablabla.

Ugyanakkor nem vagyok benne biztos, hogy akkor több család maradt egyben, mint most. Csupán csak többet látunk belőle. Kb ugyanannyi 60-80 évest ismerek, aki együtt maradt, mint 30-50 évest. Sőt nem 1 olyan 20-30 közöttit is, akiket csak a gyerek tart össze.

Az meg, hogy mi a jobb… sok ember belebolondult abba, hogy a szülei elváltak, sok menekül, mert toxikus a légkör otthon. Ezekben a dologban sincs igazság, és valaki mindig szenvedni fog.

"Régen türelmesebbek voltak az emberek és nem voltak túladagolva az internettel."

Milyen türelmes lehetett az a sok-sok apuka, köztük az enyém is, akik szarrá verték a családot. De legalább a Sátán fénye nem sütött az iPadből.

Nem volt régen

-PornHub

-rosszlányok.hu

-Tinder

Most összevesz valaki az asszonnyal felmegy a Tinderre,és másnap már találkozik egy másik nővel.

Vagy fordítva.

Régen nem volt ilyen

Igazából úgy, ahogy írtad: rà voltak kényszerítve, az, anyagiak és a megszokás nagy úr.

A mi családunkban is ez volt a 90-es években, bár az én szüleim pont elváltak 3 gyerek után apám alkoholizmusa miatt (nyomorogtunk is egész gyerekkorukban, mert ugye ahogy írod, az alapok nem voltak még megteremtve és anyám utána nem is tudta már egyedül), de pl. a, nagynénémnek dettó alkoholista volt a férje, ott is 3 gyerek volt, ő nem vált el a pénz miatt, hanem tűrt. De az egész életük ordítás, vita, veszekedés volt, egy nagycsaládi ünnepen is simán összebalhéztak, a férje bevedelt és a család meg csak nézte...

De pl. a nagyszüleim is úgy éltek egymás mellett, hogy kb. soha egymáshoz sem szóltak, szóval nem utálták egymást látványosan, de mint két idegen. A férjem szülei is sokat veszekedtek és veszekednek a mai napig.

Szóval, amit itt felvázolnak a nagy türelemről meg ilyesmiről, sosem létezett. De ha valaki olvas szépirodalmat - az első kommentelő mondjuk tuti nem -, akkor láthatja, micsoda gyűlöletben éltek a családok már több száz éve is, csak ugye elválni nem volt szokás.

Talán jobb azt mondani, hogy régen is voltak szar kapcsolatok, csak a közösség miatt nehezebb volt ebböl kilépni. Régen egy válásra felkapták a fejüket, ma kb.: olyan hétköznapi, mint az esküvök…

Ma is vannak olyan párok akik örökre együtt vannak, régen is volt.

Egyébként 1# válasza nekem tetszett, szerintem jól összefoglalta a lényeget, vagy ugyan azon a szemüvegen szemléljük a világot.

6#

Így van pontosan,semmivel nem voltak jobbak a régiek nálunk.

Pl.

Ady Endre előszeretettel járt bordélyházakba,kuplerájokba

Nagy nőcsábász hírében állt

Ráadásul az akkor 34 éves Ady Endre a 16 éves Boncza Berta

(Csinszka) kezdett levelezni

2 évig leveleztek majd utána "megismerkedtek"egymással

"Tehát régen is szarok voltak, csak lehetőségeik nem voltak?"

Hát ja, kb.

Nagyanyám pár éve halt meg, 86 éves volt. 16 évesen ment férjhez, nagyapám 2 évvel volt idősebb nála. Két év múlva megszületett apám, rá két évre apám öccse. Utána végigbszták az életüket, csak mással. Lényegében egy nyitott házasságot folytattak egy életen át (akkoriban.) Azért nem piskóta.

(Mama maga mesélte el, amikor már felnőtt voltam.) És hány ilyen volt, azt mondta.