Mi ez a nagy gyerek ellenesség?

Az első jó nagy hülyeséget mondott. Meg azok is,akik azt mondták, h biztos nem találta meg ,akinek szülte.

Na hát én megtaláltam, fogok is szülni, viszont a más gyerekét ki nem állhatom. Főleg a +6 év alatti fiúgyerekeket. Ellenszenves kis gyökér mindegyik, utálom, ahogy affektálnak, mint egy kislány,. Blöee.. de a sajátomat szeretni fogom. Ilyen is van. Na ehhez mit szóltok?

22:5 es nem ez volt a kérdés,a kérdés a gyerekek,az összes,a visítozó gyerekeket én sem szeretem,aki gyerekszerető vagyok.

A visítozó gyerekben ugyanis a jövendő felnőttet látom,mert van benne tapasztalatom az ilyenből milyen felnőtt lesz...

*szülne

*6 év alatti

Sosem ertettem, hogy lehet kategorizalni, hogy "szeretem/nem szeretem a gyerekeket/idoseket, satobbi. En senkit nem szeretek a korabol adodoan! Szeretem a jo gyerekekeket, akik tudnak viselkedni, de nem szeretem a rosszakat, aki 20. figyelmeztetesre is toporzekol es a foldre dobja magat. Azert az tulzas, hogy ugy beszelnek rola, mint a leprarol, ha ilyeneket mondanak, mint amit leirtal. Ezek nagyjabol tenyek, kiveve a nyug, mert valakinek az, valakinek meg nem.

Sose ertettem, hogy miert erdekel teged, hogy valaki akar-e gyereket, vagy sem. Ez had legyen mar mindenkinek a maganugye. Persze van az a helyzet, amikor tapintatlansag ilyeneket mondani (mondjuk szuleszeten), de alapvetoen azzal nem art senkinek, ha nem akar gyereket es ezt kimeri mondani. (kulturalt nyelvhasznalattal)

Én vagyok a 91%-os (még)

Kiskoromban gőzöm sincs milyen voltam, nem emlékszem, anyám meg nyilván elfogult. Később nem igazán szerettem magam, de nem hinném, hogy azért, mert "gyerek" voltam.

Amiért nem szeretem őket: Furán fog hangzani, de "infantofóbiám" van, azaz fóbiásan irtózok a csecsemőktől, nagyon rosszul érzem magam ha egy légtérbe kell velük lennem, megfogni meg semmi pénzért nem lennék hajlandó. (Igen, tudom, irracionális, de melyik fóbia nem az?) Na ezt még ragozhatnám, de azt hiszem nagyon durva közutálat tárgya lennék, ha ezt bővebben kifejteném.

Na meg nagyon irritál a hangjuk és a szaguk is, kisgyerekeké is, ha mondjuk nagyobbacskák és rendesen viselkednek (csendben ülnek, nem rohangásznak vagy visítoznak), akkor azokat már eltolerálom, de azokat se szeretem, csak nem zavarnak. A babák viszont kizárólag negatív érzéseket váltanak ki belőlem.

És persze nem szeretnék, egyrészt a fentebbi okokból kifolyólag, de ha ez nem állna fenn, akkor se lenne gyerekem, ugyanis belőlem hiányzik mindenféle gondoskodási ösztön, hanyag vagyok, és utálom a kötöttségeket. Pszichésen se lennék alkalmas rá, egy morzsányit sem, és személyiségemből adódóan sem (igen, ezzel pl. pszichiáter is egyetértett, amikor felmerült). Van elég önismeretem hozzá, hogy iszonyatos lennék anyának (mondjuk ha valahogy már 3+ évesen pottyanna hozzám, ugye csecsemő az fóbia téma), örökletes betegségem is van, szóval szemétség lenne a gyerekkel is.

Inkább azokat vessétek meg, ha már utálkozni akartok, akik pocsék, felelőtlen, önző, gonosz nők/férfiak és MÉGIS gyártják a gyereket bele a vak világba, mert "szokás" vagy a "kapcsolatot menteni", vagy "nem védekeztünk és becsúszott" (és társaik), aztán jön a gyerekelhanyagolás, családon belüli erőszak, vagy esetleg gyerekgyilkosság. Nem azokat kell köpködni, akik eleve elzárkóznak a gyerekvállalás lehetőségtől, mi pont, hogy nem okozunk kárt senkinek.

Hát ez nem semmi.

Végülis már nem azért,de ez nálad úgy hangzik,mint,aki b..u.z.inak született és nem tehet róla.

Mindenesetre inkább tolerálható,mint mikor kitalálja valaki,hogy azért utálja a gyerekeket,mert vagy azért,mert őt az anyja agyon kényeztette vagy azért,mert nem...

"Mindenesetre inkább tolerálható,mint mikor kitalálja valaki,hogy azért utálja a gyerekeket,mert vagy azért,mert őt az anyja agyon kényeztette vagy azért,mert nem..."

Fura körökben mozoghatsz, én ilyen hozzáállással még nem találkoztam, pedig gyerektelen felnőttek körében mozgok. Olyannal már igen, akinél (kis részben) az (is) volt az ok, hogy borzalmas családi körülmények közt nőtt fel, és félő lenne, hogy szülőként maga is átvenné a negatív, bántalmazó mintát (sajnos ez sokkal gyakrabban előfordul, mint azt gondolnánk, érdemes utánaolvasni). Emellett persze nem is szereti őket.

De mondom, nagyon sok ok lehet rá, hogy miért nem szeretik a gyerekeket, illetve van sok ismerősöm, aki például szereti őket, de sajátot nem akar.

Nem mindenki alkalmas szülőnek, attól, hogy gyerek születik, nem válik mindenkiből hirtelen mintaanyuka és mintaapuka. Szerintem ezzel mindannyian tisztában vagyunk, és mindenki ismer rémtörténeteket olyan szülőkről, akik "bár ne csináltak volna gyereket".

Akik imádják a gyerekeket, akár sajátjukat, akár másokét, akik a gyerekben találják meg életük értelmét, azokat én egy szemernyit se vetem meg, ha felelősségteljes szülők, de ugyanúgy elvárom, hogy ránk se nézzenek úgy, mint a véres rongyra, csak mert nem vagyunk ugyanolyanok.

"Alapvetően, bármilyen gyereket látok az utcán, nem számít hogy másé, akkor is szerethetőnek tartom. Abból indulok ki, hogy egy gyerek sem kérte azt, hogy éljen"

MINDENKIT szerethetőnek kellene tartanod, hisz SENKI nem kérte az életet, legyen az 4 éves vagy 40.