Mi ez a nagy gyerek ellenesség?

engem szeretett a családom, a mai napig kiváló a viszonyom anyámmal. a jól nevelt, értelmes, viselkedni tudó gyerekeket szeretem. a hisztiző, üvöltöző, gonoszkodó példányokat ki nem állhatom.

azért nem szeretnék korán szülni, mert úgy érzem erre is meg kell érni. tapasztaltabb fejjel sokkal jobban tud az ember gyereket nevelni, mint a huszonévek elején. akkor már összeáll a fejében a világ rendje, és képes lesz ezt átadni az utódjának.

momentán jobban leköt a munkám és a hétvégi bulik mint az, h szoptassak és pelenkázzak. ha megunom a léha életet, én is betagozódok a társadalomba. addig meg nem cseszek el egy ártatlan életet.

Én rengeteg szeretet kaptam, édesanyámmal ma is kiváló a kapcsolatom, mégse szeretem a gyerekeket.

Sőt, kisgyerekként se szerettem őket, főleg a csecsemőket, még a játékbabákat is utáltam.

És persze sok gyereket nem kedvelő (vagy csak nem akaró) ismerősöm van, férfi, nő is egyaránt, nyilván velük könnyebben megtalálom a közös hangot, mint az anyukákkal/apukákkal, de változó, hogy kinél mi a "nem szeretem / "nem akarom" oka, már ha van éppen ok. Nincs semmi kivetnivaló ebben.

Ha érdekel, leírhatom én miért nem szeretem őket.

(Látom a gyerek-nemszeretők meg szépen le lettek pontozva, na de miért baj az, hogy őszintén válaszolunk?)

Én őszintén szólva kíváncsi lennék pl,az utolsó két válaszadó milyen gyereknek látta saját magát?

Saját magát is utálnivaló nem szerethető gyereknek látta?

Utolsó két válaszoló ugyanaz... én.

Én is utálatos gyerek voltam, és utálatos, bunkó ember vagyok sokak számára. Mások meg imádtak, imádnak... ennyi.