Lehetek ilyenkor titoktartó"? Mit tanácsoltok erre?

Nem olvastam végig a hozzászólásokat, de nekem elsősorban a kislány szüleiről van rossz véleményem.

Hát milyen szülő az, akihez nem fordulhat a gyereke, ha bajban van?? Álszentek, a vallással takaróznak, de szeretet az nincs bennük!

Ne mondd el a szüleinek, hiszen azért avatott be a titokba, mert benned megbízik, a szüleiben meg nem.

Ami eszembe jutott: menjetek el a legközelebbi családsegítőbe, és kérjetek segítséget. Mondjátok meg, hogy nem szólhat otthon a kislány, hogy baj van, próbáljanak meg segíteni!

Sajnos szerintem itt mar nincs helye titoktartasnak, ez nem egy 'gyerekcsiny'.

Mielobb tisztazni kell ezt a kerdest, mielobb nagyobb baj lesz belole. 'Kitagadni' 15 eves gyereket nem lehet, a szulo koteles gondoskodni rola nagykorusagaig, felelos erte. Esetleg beadhatja gyermekvedelemhez, de 'kereszteny' ember ilyet nem tesz, ha megteszi, szembekopheti a tukrot. Ami tortent, reszben a szulok bune is,vallalniuk kell a felelosseget. Szerintem eloszor a sajat szuleidhez fordulj, majd ok intezik tovabb esetleg a lany szuleivel. De avasd be a leanyzot, is, hogy pont azert kell megtenned, mert most ez az o erdeke. Kihordani szerintem egeszsegileg veszelyes lehet ra nezve, de ha mar AB, akkor olyan orvossal, aki tudja mit csinal. Ha megserti, soha az eletben nem lehet tobbet gyereke.

az a ciki,h te hiába vagy nagy(22 éves) nem viheted el abortuszra,mert szülői bele egyezés szükséges. ha szereted az unoka hugodat,akkor szolsz a szüleinek,hogy mi van,és meg említed h a kislány is abortuszra gondolt. Leheth utálni fog,de késöbb rájön h te csak jót akartál.

ha meg az ismik véleményétől fél,akkor nem muszály azt megmondani h abortuszra megy,cisztája egyén nőgyógyászati baja egy 15 évesnek is lehet

Ilyen szülő nem érdemel őszinteséget!!

Szegény lány, sajnálom! Remélem, megoldódik a helyzete!

az első dilemmádhoz (titoktartás):

üljetek le, és kérdezd meg, hogy szeretne-e megoldást.

mond meg neki, hogy muszáj megmondani a szülőknek, de nyugi, mert lesz megoldás és TE segítesz neki. és pontosan azért, mert bizalmasan mesélte el, azért eddig nem is szóltál senkinek.

ezzel a titoktartási dilemma megoldva.

a szülők:

te talán jobban ismered a szüleit, érettebben látsz bizonyos dolgokat. hívjátok el anyukát egy kávéra valamilyen kávézó nyugisabb sarkába és ott beszéljétek át. nyilvános helyen nem fog őrjöngeni, mire hazamegy, addigra lenyugszik egy picit.

úgy vezetném fel a dolgot, hogy nagyon nagy baj van és segítségre lenne szükség. és azt is megérted, ha most nagyon ideges lesz. a szülőkhöz is kérdések formájába közelítenék, ha nagyon kiakadnak. (mi a megoldás? megoldás-e, ha szidják a lányukat? megoldás-e ha nincs bizalom? büntetni akarják-e az őszinteséget? jobb lett volna, ha titokban egyedül oldja meg? stb.) fontos, hogy mindez nyugodt hangnemben történjen. ha észre veszed, hogy anyukának elborul az agya (ami valószínű), akkor várjál az érveléssel, ameddig egy picit lenyugszik. ha vki ideges, akkor adrenalint termel a szervezet és nem tud tisztán gondolkodni, tehát ezt szitut kell kezelni. erre alkalmasak a kérdések és a nyugtató szavak. és akkor kérdezd meg anyukától, hogy szerinte hogy kellene ezt apukának beadagolni. kérdések nem támadnak, ha megfelelő hangnemben lesznek feltéve.

ha kérdésed van, írjál privit.

sok sikert és kitartást.

Egyáltalán nem olyan biztos, hogy a szülők akkor is betartják a fenyegetéseiket, ha valódi konkrét baj történik!

Legtöbbször a szülők fenyegetőznek, hogy kellő erélyt lássanak a gyerekek és féljenek megcsinálni azt, amit a szülők tiltanak. De egyáltalán nem KOMOLYAN gondolják, hogy pl. "kitekerik a nyakát" ha ezt+azt csinálja, vagy hogy "haza se jöjjön", meg ilyenek...

Ha a gyerek az ilyenek miatt elcsavarog, éppen a szülők lesznek azok, akik sírva keresik, hogy "nem gondolták komolyan"!!!

Sajnos, ebbe sok szülő nem gondol bele, amikor fenyegetőzik, hogy a gyerek minden szót komolyan vesz és elhiszi, az úgy is lesz...

A legnagyobb butaság, amit az unokahúgod elkövethet, ha most hallgat, lapít és vár, "lesz-ami-lesz"...

Ezzel még nagyobb bajba sodorja magát és az egész családját!!!

Vállalni kell, hogy az apja lekever első dühében 2 pofont (ebbe még senki nem halt bele!), de utána meg lehet beszélni a dolgokat és lecsillapodás után segíteni fog, hiszen a lánya!

Én ezt tenném a helyetekben :

1.) Elmennék a könyvtárba és kikölcsönözném Aviva Steiner: AZ AVIVA MÓDSZER (S.O.S. nőknek) című könyvét...

Ebben vannak olyan egyszerű gyakorlatok, amivel akár öthetes terhességet is el lehet mulasztani, pár óra múlva megjön a nő vérzése... Bevált módszer!!!

Abszolút semmi káros mellékhatása nincs.

2.) Meggyőzném az unokahúgom, hogy vállalja be a 2 pofont, ebbe nem hal bele, ennyit megérne, hogy gyorsan (minél gyorsabban) tudjatok cselekedni!...

Beszéljétek meg, hogy te az unokahúgod tudtával először az anyukával beszélsz és a lánya nevében segítséget kérsz neki...

3.) Ha már az anyuka tudja, akkor ő megtalálja majd a módját, hogyan tálalja az apukának a dolgokat, vagy őt kihagyva elkíséri a lányát nőgyógyászhoz...

Minél gyorsabban intézzétek, mert a korai terhességet még a nőgyógyász is könnyebben tud megszüntetni, akár gyógyszeresen is!

Szia!

Én is kerültem hasonló helyzetbe.

Annyi idős voltam, mint az unokahúgod, és én is nagyon féltem.

Eltitkoltam, és csak akkor mondtam el az szüleimnek, mikor már csak 3-4 hét volt a szülésig.

Nagyon nagyon megbántam, mert ahelyett, hogy mérges lett volna, pár óra sokkos állapot után mellém állt és még örült is.

Noszogatott ugyan, hogy talán meg kéne gondolni az örökbeadást, de rám bízta a döntést.

Megtartottam (ha az elején megtudja sem vetettem volna el!), azóta lassan 3 éves nagyfiú.

Mondjuk nálunk apa is a képben maradt, és kezdetektől ketten neveljük a nagyszülők segítsége nélkül.

Ha gondolod, írj privit, vagy megadhatod a lánynak is az elérhetőségem:)

Remélem minden megoldódik nálatok is!