Ti ilyen esetben beleegyeznétek, hogy hozzátok költözzön a férjetek gyereke?

Ez egyáltalán kérdés????

Meghalt az anyukája, még szép, hogy az apukájához kell mennie! Nincs ebben semmi kérdés.

Nem is értelek, komolyan.

Elég szomorú, hogy ez a kérdés egyáltalán felmerölt benned.

Az meg, hogy a gyereknek idegenek vagytok - semmivel sem ismerné jobban egy intézet nevelöit, és ott azért igencsak szánalomra méltó helyzetbe kerülne, még jobban, mint most.

Írod, hogy neked is van gyereked - ha most ö maradna árva, akkor mit akarnál neki inkább: állami gondozást, vagy egy családot, ahol befogadják? (Még ha eltekintünk is a férjed apaságától.)

Ha erre az intézetet mondod, akkor nagyon elkeserítö képet festesz magadról.

Mellesleg ha a gyerek otthonba kerülne, a férjednek kellene fizetnie az ellátását, mivel ö az apa. Akkor már jobban jártok, ha nálatok él.

De nem tudom elképzelni, hogy egy nyolc éves, nemrég árvaságra jutott kisfiút ennyire elutasítasz, amikor neki az egyetlen családtagja a férjed!

Jogilag is, de erkölcsileg is kötelessége az apának a gyerekét magához venni és felnevelni. (Nekem még az is furcsa, hogy eddig nem tartotta semmiféle módon vele a kapcsolatot, de ennek lehetnek még elfogadható okai, de MOST már többé nem)