Megütött anyukám! Megszakítsam velük a kapcsolatot?
Ez a hétvége katasztrófa volt, meglátogattuk a párommal a szüleim, mert már nehezményezték, hogy sosem látogatjuk meg őket. Anyukám szombaton kitalálta, hogy süssek sütit. Mivel nem volt kedvem, mondtam hogy oké, de csak muffint, mert az könnyű és hamar kész van. Van egy receptem, amit mosogatással együtt 10 perc alatt meg tudok csinálni.
Na nála ez egy óra volt, mert semmit nem találtam a kuplerájban, az edények mocskosak voltak, elmosni meg alig lehetett, mert a mosogatóban is állt a mosatlan. Meg a pulton is végig. Ő beszólogatott, hogy miért nem csinálom meg ebben vagy abban a tálban, mondtam hogy mert koszos. Erre megsértődött, hogy ha koszos, mossam el, de ne mondjak ilyet. Idővel persze felhúztam magam, és megjegyzéseket tettem a konyhájára. Én tényleg jó szándékkal álltam neki sütni, de nem bírom ezt az igénytelenséget. Minden ragad a kosztól és zsírtól. A legjobb, hogy három éve egyszer rávettem, hogy fessünk ki és dobáljuk ki a felesleges dolgokat. Merthogy azért is koszos minden, mert amit használ, edények, stb., az kint van a pulton, a konyhaszekrényben meg csak szemét áll. Akkor amennyire lehetett, optimalizáltuk a dolgokat, néhány doboznyi cucc összejött, ami nem egyértelműen szemét. Mondtam, hogy azt válogassa ki, mi kell neki és mi nem. Most láttam, hogy visszatette a szekrénybe és ott áll három éve...
Na a lényeg, hogy megcsináltam a muffint, de tíz perc helyett egy óra volt és nagyon felbosszantottam magam.
Vasárnap reggel arra keltem, hogy apukám a lefolyót szedi szét és próbálja kitisztítani, mert eldugult. Rendszeresen eldugul egyébként, mert anyukám nem érti meg, hogy nem kéne mindent beleszórni a mosogatóba.
Amikor azt hitte apukám, hogy már sikerült kitisztítania, akkor visszabugyogott a víz. Mondtam neki, hogy akkor tartson egy kis szünetet, addig jöjjön le velem a műhelybe, mert előző este a párom csinált nekik egy kertkaput, csak le kéne festeni, mutassa meg, melyik festékkel csináljuk.
Erre anyukám azt mondta, hogy ne menjen sehova, mert ha nincs kitakarítva a mosogató, akkor hogy fog ő főzni?
Mondtam neki, hogy akkor főzzön a tűzhelyen. Oké, rossz poén volt, elismerem, de egyértelműen poénnak szántam.
Na erre felcsattant, hogy hogy merészelek ilyet mondani, és tegnap is hogy lefitymáltam a konyháját, és megütött. De erősen. Igazából eszembe se jutott, hogy védjem magam, mert fel se merült bennem, hogy tényleg képes megütni.
Maradjunk annyiban, hogy lelki serulest lehet utes nelkul is okozni, szeretetmegvonassal, egy-egy odavetett szoval is, es lehet egy olyan gyererk teljesen egeszseges lelkuletu, aki egyszer-egyszer kapott pofont...
Kedves kerdezo, megkertek titeket arra, higy kaput acsoljatok meg mosogass meg fessetek?
A kapu miatt anyukám évek óta morgott, hogy meg kéne már csinálni, mert ami van, azon átesik, balesetveszélyes (meg ronda is, bár ezen ők nem szoktak problémázni). A festés logikusan következik (szabadtéren egy kezeletlen fa kapu egy évig se bírja, az első eső után megvetemedik és tönkremegy).
A mosogatásra nem kért meg, de miután arra igen, hogy csináljak süteményt, ebből logikusan következik a mosogatás is. Már csak azért is, mert ő hét közben nem mosogat, és hétvégére már minden tányér, lábas, tál koszos. Egyébként ritkán kér meg arra, hogy mosogassak, de mindig leszid, ha nem teszem meg.
Kicsit úgy érzem, visszaél azzal, hogy lányai vannak, azért nem mosogat egész héten, mert ha valamelyikünk hazalátogat hétvégén, akkor egyben megcsináljuk neki az egészet. De azért kicsit már piszkálja a csőröm, hogy ő otthon ül, egész nap ráér, de nem csinálja meg. Viszont tőlünk meg elvárja, hogy az egész heti rászáradt maradékot levakarjuk. Úgy, hogy egyébként nekem is, a húgomnak is dolgozni kell egyetem mellett, mert a szüleinknek nincs pénze arra, hogy finanszírozzák a tanulmányainkat. És azért nincs, mert anyukám nem hajlandó dolgozni.
Nemrég szereztünk neki egy ügyintézői állást, érettségivel mást nem nagyon találhat. Hamar felmondott, merthogy 80 ezerért ő nem fogja elcseszni az egész napját egy irodában... az persze nem zavarja, hogy az egyik lánya gyártósoron dolgozik, a másik meg takarít, hogy tanulhasson.
Én nem tudom elképzelni, hogy ezt megtenném a gyerekemmel. Inkább támogatnám, hogy tudjon tanulni. Mert persze ha gyengébb átlagot viszünk haza, akkor meg mi vagyunk a rosszak, mert miért nem tanultunk. Miért, mert dolgoztunk. Amíg ő otthon ült és nem csinált semmit... bocsánat, tudom hogy megint rengeteget írtam, de borzasztóan haragszom rá!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!