Ha a szüleitek 5 év után kezdenek el érdeklődni irántatok, a gyereketek iránt, akkor felvennétek velük a kapcsolatot a gyerekek miatt? Szerethetik őket, ha előtte a származásukkal van gondjuk?

Szerintem minnél előbb rendezni kell a kapcsolatot, biztos hamar megszeretik az unokáikat, és ha a férjed is pozitívan áll hozzájuk, akkor őt is. Neked pedig akkor ugyanúgy kell szeretned őket, mint gyerekkorodban.

Tényleg nehéz lehetett nekik elfogadni, nem értik, vidéken biztos furcsa, a szomszédok a hátuk mögött beszélnek, a közértben összesúgnak mögöttük, furcsán néznek rájuk.... Belegondolhatsz a helyzetükbe.

Ha a férjed is együttműködik, akkor biztos le tudja venni őket a lábukról. A telefont letenni hiba volt. Olajat öntöttél a tűzre. Már rég ki kellett volna békülni. Te mennyire fogadod el őket? Ha valaki azt akarja, hogy fogadják el, tegyen érte!

Szerintem ebből csak látszatkapcsolat lesz, jobb, ha így állsz hozzá és ezt próbálod elfogadni. A szüleid élnek, a gyerekek meg havi/évi pár alkalommal lehetnek velük. Ha nem lesznek már szüleid akkor viszont ezt sem teheted meg (én így jártam, nincs egyik szülőnk sem, és külföldön élünk).

Te addig el leszel valahogy, találkozol gyerekkori ismerőseiddel és nem akarod úgy szeretni őket, mintha mi sem történt volna. Barátságos vagy velük, az a pár óra/nap hamar eltelik velük a gyerekekkel, ők is jól érzik magukat (vagy nem...) ,és később a lelkiismereted sem fog háborogni se a gyereked, se a szüleid miatt, viszont feleslegesen sem kerülsz érzelmi viharba és nem áltatod magad úgy, mintha mi sem történt volna.

"Engem sem érdekelt egy pillanatig sem ki mit mond."

Mindenkinek a véleménye kell, hogy érdekeljen, legfeljebb nem kell elfogadni, de bennük, mintegy tükörben láthatod magad. Persze lehet, hogy néha valaki kritizál, szíd, és abból tudhatod, hogy jól csinálod a dolgod, néha pedig valaki dicsér, és akkor tudod, hogy biztos rosszul csináltad!

Szerintem megérdemelnek mégegy esélyt, ahogy ti is. Ez szerintem mindkét fél részéről túl lett reagálva, nem is kicsit. Ők nem tudták félretenni a negatív érzéseiket és beszólogattak, te pedig ezen olyan mértékben megsértődtél, hogy képes voltál elvágni a rokoni szálakat.

Anyukád megtette az első lépést, nyitott feléd, ezekszerint megbarátkoztak a helyzettel. Válaszolj neki!

Nem kell azonnal nagy családi összeborulós partit rendezni, de elkezdhettek levelezni, beszélgetni, telefonálgatni és ha mindkét fél készen áll rá, akkor lehet találkozni, először egyedül, majd a gyerekekkel és a férjeddel együtt. Így kitudod puhatolózni, hogy mi is a jelenlegi fennállás, no meg amúgysem kell ajtóstól rontani a házba.

Elmesélnék egy saját történetet is, ami a mai napig siker sztoriként él a családunk életében. Anyukám 1,5 éves volt, amikor az apja részeges modora miatt a nagyim összecsomagolt és elköltözött a papámtól. Anyu 25 évesen vette fel a kapcsolatot az egyik unokatestvérével, aki szinte közvetlen kapcsolatban volt a nagypapámmal. Összehozott nekik egy találkozót (ekkor a bátyám már megvolt), eleinte csak kettesben találkoztak, majd be lett mutatva az egész család. Tudom, hogy a múltban rengeteg hibája volt, soha, egyszersem kereste anyut, DE a testvéremnek és nekem igazán jó nagypapája volt és amíg el nem mondták nekem ez a történetet, én soha egy pillanatig sem sejtettem, hogy itt milyen kapcsolatok álltak a háttérben. Rengeteg ölelkezős, közös szülinapos, karácsonyozós képünk van, már totyogós koromtól kezdve, tehát az ő történetük igazán szép véget ért.

Anyu talán sosem tudta feldolgozni azt a 25 évet, amíg nem volt része a nagypapám az ő életének, de tovább tudott lépni a mi érdekünkben és ezáltal mi, "gyerekek" nyertünk egy igazán jó nagypapát!! Azóta jópár év eltelt, mi is felnőttünk, de a nagypapám temetésén egy családként álltunk ott és zokogtunk egytől egyig a sírja mellett, amiért elvesztettük őt.

Szerintem a te szüleid is megérdemelnek mégegy esélyt. Néhány beszólás miatt és mert 5-6 évig nem kerestétek egymást, nem érdemlik, hogy életük végéig "büntesd" őket. Kíváncsiak rátok!