Ha a szüleitek 5 év után kezdenek el érdeklődni irántatok, a gyereketek iránt, akkor felvennétek velük a kapcsolatot a gyerekek miatt? Szerethetik őket, ha előtte a származásukkal van gondjuk?

Nézd, egy próbát megérhet esetleg, de túl sokat azért ne várj szerintem. Leírom a mi történetünket, hozzátéve, hogy tisztában vagyok vele, hogy a férjem szülei különösen problémás esetek (és még finoman fogalmaztam).

A férjemmel 2010-ben házasodtunk össze, apósomék már az esküvőnkre sem jöttek el, mert nem dirigálhatott az esküvőszervezésben, na meg nem akart pénzt áldozni a dologra. Ordítva közölte, hogy kitagadja a férjemet. Így aztán a férjem sem kereste őket, így telt el 1,5 év. Ezután a férjem megpróbálta felvenni az anyjával a kapcsolatot, kiderült, hogy ők vannak megsértődve az esküvő miatt. Ennek ellenére ünnepeken felhívták egymást, de nagyon erőltetett volt az egész. Időközben terhes lettem (1x érdeklődött anyósom, hogy vagyunk), megszületett a fiunk, férjem felhívta őket, mikor megszültem, hogy megvan a baba. 3 hét elteltével telefonált anyósom, hogy hogy vagyunk és amikor a férjem megkérdezte, hogy esetleg nem kívánják-e megnézni az unokájukat,az volt a válasz, hogy de, csak annyi dolguk van, majd jönnek. Na erre nyilván a férjemnél elszakadt a cérna, kiosztotta az anyját. Erre 2 napra rá anyuka megjelent látogatni. Azóta 10 hónap telt el és nem látta újra a fiunkat (apósom kijelentette, hogy nem is akarja megnézni) és talán 2x telefonált. Férjem eljutott arra a pontra, hogy nincs szüksége erre a látszatkapcsolatra, le akarja az egészet zárni. Én mindig támogattam, akkor is, mikor rendezni akarta a kapcsolatot, de most is, mert akik a gyerekünkre nem kíváncsiak, azok minket sem érdekelnek.

Kívánom, hogy neked sikerüljön rendezni a kapcsolatot, csak azért írtam ezt le, hogy lásd, a legjobb szándék ellenére sem mindig sikerül és ha ha esetleg nálatok sem menne, ne csalódj nagyon nagyot. Annyit még hozzátennék, hogy a lányuk sem tartja velük a kapcsolatot, ugyanilyen okok miatt.

én mindenképpen felvnném a kapcsolatot (meg sem szakítottam volna)

elkezdenék levelet írni a nagyiknak. Megírnám, örülök, hogy rendezzük a kapcsolatot. Megírnám,hogy felkészítem a gyerekeket, és addig is írok róluk.

Talán 3 levél (hetente 1) elég is lesz.

Mesélnék a születésükről, a cseperedésükről.

A suokásaikról, jó és rossz tulajdonságaikról. Az életetekről. Minden kis vacakságról. milyen messze vah a játszórét, ott mit szoktak csinálni, mit esznek szívesen (ez fontos), a férjed mennyit tud velük lenni, mik a közös játékok. Tanulnak-e két nyelvet? stb.

Hidd el, ez nagyon jó, mert így már előre megismerik őket, megszeretik, még látatlanban! Egyáltalán nem fogja őket érdekelni a bőrük színe. Alig fogják várni, hogy láthassák őket.

A kicsiknek is mesélj a nagyszülőkről, amit csak tudsz - amit megértenek.

Így kell kapcsolatot felmelegíteni.

Ha csak hirtelen összetalálkoznátok, csak állnátok bénán egymással szemben. Vagy a sérelmek jönnének elő.

Így már lesz közös téma a kicsik meg a nagyszülők között is. Hiszen már félig ismerni fogják őket.

Sok sikert!

Először Te találkozz a szüleiddel, és csak ha azt érzed, hogy nem okoznak nagyobb bajt, mint előnyt, akkor engedd közel a családod többi tagját. És ki tudja, akár több évtizedre helyreállhat a családi béke.

(Mellesleg azzal számolj, hogy ha a szüleid megbetegszenek, nyakadba száll a gondozásuk, legalábbis muszáj lesz velük törődni vagy ellátást szerezni számukra, tehát jobb lenne addigra egy normális kapcsolatot fenntartani velük. Igen kicsi a mozgástér arra, hogy a gyermeki kötelezettséged alól kibújjál.)

16!

9 éves kerdes....