Megütött anyukám! Megszakítsam velük a kapcsolatot?
Ez a hétvége katasztrófa volt, meglátogattuk a párommal a szüleim, mert már nehezményezték, hogy sosem látogatjuk meg őket. Anyukám szombaton kitalálta, hogy süssek sütit. Mivel nem volt kedvem, mondtam hogy oké, de csak muffint, mert az könnyű és hamar kész van. Van egy receptem, amit mosogatással együtt 10 perc alatt meg tudok csinálni.
Na nála ez egy óra volt, mert semmit nem találtam a kuplerájban, az edények mocskosak voltak, elmosni meg alig lehetett, mert a mosogatóban is állt a mosatlan. Meg a pulton is végig. Ő beszólogatott, hogy miért nem csinálom meg ebben vagy abban a tálban, mondtam hogy mert koszos. Erre megsértődött, hogy ha koszos, mossam el, de ne mondjak ilyet. Idővel persze felhúztam magam, és megjegyzéseket tettem a konyhájára. Én tényleg jó szándékkal álltam neki sütni, de nem bírom ezt az igénytelenséget. Minden ragad a kosztól és zsírtól. A legjobb, hogy három éve egyszer rávettem, hogy fessünk ki és dobáljuk ki a felesleges dolgokat. Merthogy azért is koszos minden, mert amit használ, edények, stb., az kint van a pulton, a konyhaszekrényben meg csak szemét áll. Akkor amennyire lehetett, optimalizáltuk a dolgokat, néhány doboznyi cucc összejött, ami nem egyértelműen szemét. Mondtam, hogy azt válogassa ki, mi kell neki és mi nem. Most láttam, hogy visszatette a szekrénybe és ott áll három éve...
Na a lényeg, hogy megcsináltam a muffint, de tíz perc helyett egy óra volt és nagyon felbosszantottam magam.
Vasárnap reggel arra keltem, hogy apukám a lefolyót szedi szét és próbálja kitisztítani, mert eldugult. Rendszeresen eldugul egyébként, mert anyukám nem érti meg, hogy nem kéne mindent beleszórni a mosogatóba.
Amikor azt hitte apukám, hogy már sikerült kitisztítania, akkor visszabugyogott a víz. Mondtam neki, hogy akkor tartson egy kis szünetet, addig jöjjön le velem a műhelybe, mert előző este a párom csinált nekik egy kertkaput, csak le kéne festeni, mutassa meg, melyik festékkel csináljuk.
Erre anyukám azt mondta, hogy ne menjen sehova, mert ha nincs kitakarítva a mosogató, akkor hogy fog ő főzni?
Mondtam neki, hogy akkor főzzön a tűzhelyen. Oké, rossz poén volt, elismerem, de egyértelműen poénnak szántam.
Na erre felcsattant, hogy hogy merészelek ilyet mondani, és tegnap is hogy lefitymáltam a konyháját, és megütött. De erősen. Igazából eszembe se jutott, hogy védjem magam, mert fel se merült bennem, hogy tényleg képes megütni.
#20, nem valamiféle devianciáról beszélek, hanem az átlag mentalitásról üknagyanyáink idejéből, amikor a fizikailag erősebb a fizikai erejével nyomatékosította az akaratát - mondom, olvass Illyést és más népi írókat...
És hát valahogy mindig sajnálkozást érzek, ha ilyent olvasok: "Kis koromba én is kaptam ki nagyon ritka alkalom volt és az a saját hülyeségem miatt volt és felnőtt fejjel beláttam igenis kellett!!" - mert ez nekem azt mutatja, hogy az illetőt sikerült betörni, arra szocializálni, hogy van, aki üthet, és van, akit üthetnek - tudod, erről az olyan "twisztolivéres" jelenetek ugranak be, amikor az illetőtől akit bántottak még azt is elvárták, hogy megköszönje a "nevelést".
Na, az imént azt írtam neked, hogy nem vagyok agresszív, és ez a mai mindennapi életben több-kevésbé igaz is... de az ilyen - ma már szerencsére csak filmekben látható - brutális agresszív tekintélyelvű figurával bizony agresszív lennék, mert amit tettek, a feltétlen, vak engedelmesség elvárása az a szememben sokszor alávalóbb bűn még egy szándékos gyilkosságnál is... és bármely eszközzel - bármely eszközzel - megakadályozandó.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!