Hogyan dolgoznátok fel, ha miattatok halna meg valaki?

Én a helyedben inkább haragudnék rá, illetve persze innen távolról könnyű mondani.

Viszont ő nem szeretett téged eléggé, ha szeretett volna akor nem bántott volna így, ez egy szemét húzás volt tőle.

Ez szörnyű.

Mondd meg őszintén: mit érzel most? változtatott ez a tegnapi érzéseiden? vagy még most is úgy gondolod, hogy nem volt közös jövőtök? vagy tegnap csak hirtelen felindulásból mondtad ezeket és most emiatt bánkódsz?

nagyon rossz lehet...

:(((

Részvétem. Most biztosan szörnyű lehet neked. De te erről tényleg nem tehetsz.

Egyébként biztos, hogy öngyilkos lett, és nem baleset történt?

A részvétem mellett mondom az alábbit:

Itt mindenki ilyen jó pszichológus? Gyáva aki öngyilkos lesz? Nem a te hibád? Mit tudtok a helyzetről? Semmit. Mégis pálcát törtök.

Valóban az egyik legegyszerűbb út az öngyilkosság. Gyávaság, ha gyógyszerrel teszi, de nem gyáva az, aki nekimegy egy oszlopnak, felköti magát vagy leugrik. Élni gyáva. De meghalni nem.

A másik a mi kinek a hibája. Az elmondásod alapján a te általad tett megnyilvánulás és a férjed cselekedete között bizonyára van ok-okozati összefüggés. Azonban itt nem kérdés, hogy "hibás" vagy-e azért, amit ő választott.

Miért lennél egy olyan tettért hibás, amely az önmegnyilvánulás egyik formája? Ez saját döntése. Te egy csepp voltál abban a tengerben, amely előidézte ezt a döntést. Hiszen ilyen szempontból hibáztatni lehet a szüleit, mert valamit "biztos rosszul csináltak", hibáztatni lehet a testvéreit, mert ők is "biztos valamit rosszul csináltak", hibáztatni lehet az őket oktató pedagógusokat, mert "az ilyet ki lehet szúrni". Hibáztatni lehet a barátokat, mert "nem voltak mellette, amikor szüksége volt rá".

Tehát ha gondolod, egész regénnyi bűnbaklistát össze lehet hozni. Megéri?

Sajnos a halál az egy olyan tényező, amely meg nem változtatható. Bármennyire rossz, ami volt, elmúlt. Az ő élete véget ért, azonban a tiéd megy tovább. Mit tudsz tenni azzal, hogy lelkiismeret-furdalásban élsz? Ez már a halottat KICSIT SEM érdekli. Azonban a te életed a korodra való tekintettel is nagyon sokáig fog tartani, még legalább ötven-hetven évig. Ha az elkövetkező ötven-hetven év MINDEN NAPJÁN korbáccsal vered magad, és fejjel mész a falnak, hogy "mit tettem", akkor SEM FOG megváltozni ez a bizonyos nap. Ne várj megbocsátást olyan dologért, amiért NEM KELL, hogy megbocsássanak. Mit tettél? Alakítottad az életed. Ő is. Te is döntöttél, ő is döntött. Nincs jó és rossz döntés, csak "szimplán" döntés van. Hiszen olyan mérhetetlen nagy az ok-okozati háló, olyan kiszámíthatatlan a múlt és jövő kapcsolata, hogy nem lehet azt mondani egy döntésre, hogy "jó vagy rossz".

Mi a biztosíték arra, hogy egyáltalán te csepp voltál abban a pohárban? Mivel én csak annyit tudok a történetről, amennyit te elmondtál, így nem tudom "részleteiben", hogy pl. volt-e "búcsúlevél", amelyben "okol", vagy bármi. Lehet, hogy egy fatális véletlen, egy nem várt baleset. Az is lehet, hogy egy "elszámított segélykiáltás" - hiszen az oszlopnak ütközés nem egyenlő az azonnali halállal - vannak biztosabb módszerek is. Lehet, hogy csak "kicsit akart rád hatni" egy fél éves kórházi ápolással. De ez mind csak spekuláció. Mint ahogy az is, hogy te lennél a "hibás".

Ő nem fogja elmondani, hogy miért tette. Nem fogja kijelenteni, hogy "márpedig erről csak te tehetsz." Te pedig ne akarj helyette gondolkodni. A te életed még megvan. Használd értékesen. Ne nyalogass sebet a múltból, hiszen minden egyes sebnyalás egy fájó pont lesz. Az idő MINDENT megszépít, ha nem foglalkoznak vele. Márpedig a te esetedben CSAK ERRE számíthatsz. Mert nincs "kompetens", akivel ezt meg tudod beszélni.

Mi adhatunk sok tanácsot, jókat, kevésbé jókat, beszélhetsz barátnőkkel, ismerősökkel, rokonokkal. De amely megnyugvást hozna az életedben érzésed szerint, az nem tud bekövetkezi. Nem tudsz vele beszélni, nem tudod módosítani az akkor kimondott mondataid. És legfőképpen ne is akard. Élj és előre haladj!

Utolsó!Leszólsz itt mindenkit,hogy te jobban tudsz mindent.Leirod 1/2 oldalban a véleményedet,amit naggyából 10-en leírtunk előtted.

Köszönjük Dr.Prof.