Egy ideje a férjem nem fogadja el a kritikám, miért?

Házasok vagyunk 5 éve, 2 éves a lányunk. Nem akarja elfogadni ha mondokvalamit. Pl. elég harsányan játszanak a gyerekkel, emiatt a gyerek hangos, néha kiabálnak és olyanakor szólok, hogy hallkabban, mert így szokja meg és ennek következményei lesznek oviban suliban. Az volt rá a válasz, hogy onnantól kezdve suttogott a gyerekkel, mert nem szabad kiabálni, mrt anyának nem tetszik. Gyerekes!

Én 15 éve vezetek, ő 2 éve. Az én autómon tanult meg vezetni, az én segítségemmel. Mára eljutott arra a pontra, hogy ő már nagyon jól vezet, persze mindketten hibázunk, de vannak dolgok, amik nem mennek le a torkán. Tudom, hogy nem szép dolog beleszólni a vezetésbe, de amikor látom, hogy még mindig jobbra veszi a volánt és már majdnem a patkára hajt parkolás előtt, akkor szóltam szépen, hogy mindjárt rámegyünk, arra puff, rámentünk, amire a reakció az volt, hogy többé nem vezet és akkor nem fogom kritizálni, dehát nézzem végig, ahogy nekimegyünk és vigyorogjak???

Nem szoktam hisztizni, mindig elmondtam, ha valamit nem jól csinált és tudok bocsánatot kérni, elismerem a hibáimat, ő viszont az utóbbi időben mindent támadásnak vesz, ezt elmondtam neki is, amire az volt a válasz, hogy én ha nem kritizálnék annyit, nem lenne gond.

Az utóbbi 3-4 hónapban ez a 2 kritizálás jutott eszembe, a kiabálással kapcsolatosan többször szóltam, hogy ne kiabáljon a házban, ha a játék heve miatt, akkor persze, az hozzátartozik, de csak úgy pl. "kutya" teljes hangerőből, értelmetlennek látom.

Hallgassak mindent el, ez a megoldás?