Van itt valaki aki nem akar családot az élete során?

Elnézést a kérdésre kérdéssel válaszolok.

Aki nem akar ilyen vagy olyan oknál fogva családot, gyereket, belegondolt már, mi lesz akkor, ha meghalnak a hozzátartozói, a csodás karrierje kiüresedik, mert rájön, hogy az emberek benne csak egy szakembert látnak és utána nem törödnek vele, mi lesz, ha már barátai sem lesznek, mert a családos csak családossal barátkozik?

Mi lesz, ha nem lesz sem munkatárs, sem család aki egy pohár vizet visz a betegágyához?

A nagynéném, aki vénlány maradt a halálos ágyán azt mondta, hogy egyetlen dolgot sajnál, hogy még egy gyereke sem lett!

20 éves lány vagyok nem akarok gyereket. Azért sem, mert ami itt Magyarországon folyik az katasztrófa, hogy egy fizetésből de még lassan két fizetésből sem lehet igazán megélni így nem igazán szeretném. Ebbe a pusztulóban lévő, undorító világba meg még inkább nem. nem akarom, hogy szenvedjen ezek miatt.

És azt sem szívesen tapasztalom meg, hogy milyen szülni. Nem akarom,hogy megváltozzon a testem. Inkább azt tervezem , hogy körbeutazom a világot. És ha kell segítek ahol tudok pl szülőknek. És élem a kis életem. Nem kellenek nekem még plusz gondok, hogy miből élünk majd meg, mennyi lesz az iskoláztatása.stb.....Épp elég lesz annyi is, hogy saját magamat el tudjam majd tartani.

"28 éves. Rettentő sokáig hajtott rám és ez állt tulajdonképpen kettőnk közé. Én szeretnék gyerekeket, normális családot, stb. Ő inkább az a tipikus filmbeillő drogos pasas, aki csak élni akar kötelezettség nélkül. "

Ha sokáig hajtott Rád, akkor azért nem elköteleződésmentes a fiú!:)

Ha nem drogozna, megkérnélek, hogy ismertess össze vele.:)

Aki ismer ilyen EGÉSZSÉGES fiúkat (fizikailag, mentálisan, érzelmileg is egészséges, nem szenvedélybeteg), annak megköszönném, ha gondolna rá, hogy összeismertessen. Köszönöm!

Én meg hány olyat ismerek akire rá sem néz a gyereke és a gyerekkori barátaival járnak együtt sétálni, át egymáshoz..(öregek már) Ennyit erről. Pedig a gyereket tisztességesen és jól nevelték, de nem kell az öreg dolgokból nekik semmi, inkább élik világukat.

Pont.

"A 7. válaszolónak és mindenkinek, aki nem akar gyereket, mert inkább a barátok és a haverok. "

Én pont a 10-es vagyok, de szintén azt írtam, hogy nem akarok gyereket.

Nem azért, mert inkább a barátok, meg a haverok.

Haverjaim nincsenek, egyetlen jó barátom van, bulizni nem járok.

35 éves vagyok, van egy férjem, akivel szeretjük egymást.

Nem vagyok karrierista, szeretek háztartást vezetni, nem a munkámnak élek.

Mégsem akarunk gyereket, nem hiányzik az életünkből és nem is jövök ki velük, nem érzem magam anya típusnak, nem érzem csodálatosnak, ha arra gondolok, hogy egyszer gyerekem lehetne. Nem álmodozok arról, hogy nagymamaként unokák szaladgáljanak körülöttem.

Mindemellett nem utálom a gyerekeket, aranyosak (attól függetlenül, hogy nem tudok velük bánni), az anyákat tisztelem, becsülöm, nekem is egy csodálatos anyukám van.

Egyszerűen csak nem akarok, nem akarunk gyereket.

Tudom, hogy ez sokaknak furcsa, de mi ezt így érezzük.

Én nem vágyom gyermekre ,mint ahogy már írták is itt páran.

A férjem a családom,szerencsére Ő sem vágyik gyermekre.

Van egy jól menő vállalkozásunk közösen dolgozunk benne,nap mint nap együtt vagyunk ,és nagyon szeretjük ezt az életet,sokat utazunk,és még sokkal többet szeretnénk,és amint lesz elég pénzünk,valami tengerparti helyre költözünk,vagy legalább telet ott töltjük.

Nagyon sok tervünk van még,ezért sem fér egy gyermek bele az életünkbe. 33 évesek vagyunk .

Nem szeretnék családot. Se feleséget, se gyereket.

Sok lelki, illetve idegi problémám van.

20/F

Én se szeretnék. Egyrészt, mert nem akarom, hogy egy magzat bennem fejlődjön, a szülésről nem is beszélve, másrészt pedig nem rajongok a gyerekekért. Nehezen jövök ki velük, nem találom meg a közös hangot, türelmem sincs hozzájuk. Egy szóval abszolút alkalmatlannak érzem magam rá.

Harmadrészt nincs túl jó családi hátterem. Igaz, komolyabb zűrök sose voltak, "csak" veszekedések, néha egy-egy pofon, (ami leginkább az alkoholizmusnak tudható be), de nem vagyunk az a hűdenagyonboldogösszetartó család. Arról nem is beszélve, hogy azért házasodtak össze a szüleim, mert véletlenül(?) becsúszott a tesóm... Én nem akarok ilyen gyermekkort a sajátomnak, mint az enyém, jobb nem is kockáztatni.

Persze az is hozzátartozik a történethez, hogy még elég fiatal vagyok, lehet, hogy 5-10 év múlva máshogy gondolom majd.