Neked is rosszul esik, ha valaki boldog?

Látom betalált pár embernél az igazság! ;)

#18

Hogy küzd le? Ne másokat nézz, hanem magadat.

Mikor kamasz voltam, 12-14 éves, a legjobb barátnőm az a fajta volt, aki fiúsan vékony. Bármennyit evett, tömte a körömpörköltet magába, egy grammot sem hízott. Én duci voltam, és alacsony. Ő elkezdett modellkedni. Ekkor én látványosan és előtte lenéztem minden modellt, hogy csak idióták modellek, meg majd kiöregszik, meg semmire nem jó... ha ezt így nem is mondtam ki, éreztettem vele.

Persze az egész azért volt, mert én magam sovány akartam lenni. Nem betegesen, csak úgy, hogy egy farmer jól nézzen ki rajtam. Akkor arról álmodoztam, hogy majd én is megnövök egy nyár alatt, és eloszlik rajtam a háj. Persze maradtam ekkora törpe.

Magas és sovány akartam lenni, és utáltam mindenkit, aki magas és sovány. Akkor olvastam egy könyvben, hogy ha nincs pénzed, és lenézed a gazdagokat, akkor soha nem leszel gazdag, mert miért is akarnál az lenni, akit lenézel?

Ez annyira odab@szott, hogy teljesen kifordultam magamból. Két dolgot csinálhatsz, ha irigy vagy: elfogadás vagy cselekvés.

Kövér voltam, ez ellen lehetett tenni.

Alacsony voltam, ez ellen nem lehetett mit tenni, elfogadtam, hogy ez vagyok én.

Azóta nem vagyok irigy senkire.

"Még jó hogy irigy voltam rájuk. Más is az lenne."

20-as vagyok, megint csinálod. :)

Arra gondolok, hogy ha a kijelentésed után odateszed, hogy "más is az lenne", "aki nem ezt csinálja, az hazudik".

Ez azért felelősséghárítás, mert egyrészt nem ismered az összes ember lelki világát, nem tudhatod, hogy éreznek; másrészt azzal, hogy "globalizálod" a problémát, elfogadod.

Valaki írta itt, hogy ez egy normális emberi reakció. Nem az.

Csak ha azt mondom, ebben a rossz tulajdonságban az egész világ osztozik, akkor az én bűnöm kisebb, nekem nem kell ellene tennem. Az egyéni hibát emberi természetnek állítom be, így csak rajtam kérik számon, mondhatom, hogy nem fair.

16:33 Te nem érted az irigység pszichológiáját.

Az irigység jó esetben ösztönöz.Ha senki sem volna irigy,nem kűzdene a céljaiért,nem akarna szebb,jobb,gazdagabb lenni és örök vesztes volna.Ez olyasmi,mint a túlélési ösztön.

Szóval ne kötekedj tovább azzal a másik válaszolóval,mert nincs igazad.

Mi vagy te, óvónéni?

Adj meg egy honlapot, könyvcímet, magyarul vagy angolul, hogy utánanézhessek, miről beszélek.

23:49 Ne forgasd ki a szavaimat,hanem gondolkozz el egy kicsit rajta.

Az állatok is irigyek egymásra,akár ételről,akár a gazda szeretetéről van szó.Bizonyos fokig TERMÉSZETES.

Az a nem normális dolog,amikor elhatalmasodik az emberen.

"Miért 20-as, te még nem voltál irigy? Akkor nem ismered ennek a szónak az érzelmi jelentését vagy csak máshogy nevezed. Az miért hárítás ha szerintem a Földön minden normális ember érzett már ilyet?"

De, éreztem, a 32-est én írtam.

Nem az a baj, hogy azt írtad, más is érezhet irigységet, ez így teljesen korrekt lenne. Hanem hogy azt, hogy a te specifikus helyzetedben mindenki irigy lett volna.