Neked is rosszul esik, ha valaki boldog?

Nekem is ismerős,bár azért vannak fokozatok.

Az nem feltétlen baj, ha irigységet érzel, persze nem jó érzés,és csak magát emészti vele az ember.

Az viszont baj, ha ezt az érzést, tettlegesség követi, rosszindulatú beszólások, cselekedetek.

Szóval, ha már elfog egy ilyen érzés, illetve ilyen szituációban érzed magad, legalább azt ne csinálja az ember, amit sokan megtesznek, akik nem veszik "észre" magukat, hogy nekiállnak áskálódni,így vagy úgy.

Ket " baratnommel" emiatt szakitottam meg a kapcsolatot. Amikor majdnem 5 eve osszejottem a jelenlegi parommal, meg kollegiumban laktunk. Az egyik lany aszaobatarsam volt, a masik eppen szetment a pasijaval. Bementem a sajat szobamba, mosolyogva, nem mondtam nekik semmit, mert nem akartam frgatni ugye a kest a szakitos lanynak a sziveben. Erre elekzdett hupogni, hogy o nem tudja elviselni a boldog embereket, es nem is akarja latni, mindezt nekem cimezve, aki a sajat szobamban megakartam hallgatni a banatat (mert engem erdekelt a szomorusaga, mert tudom , hogy nem konnyu egy szakitas, es megprobaltam torodni a "barataimmal" a rozsaszin kod ellenere)

Erre kb kiraktt a sajat szobambol, azota nem tartom veluk a kapcsolatot, amint lehet megszuntettem.

Ertem en, hogy nem jo latni, nekem sem volt jo, amikor neki osszejott, mert nekem meg akkor eppen nem, de akarmilyen rossz volt nem ereztettem vele soha. Tehat nekem nem az esik rosszul, hogy mas boldog, hanem az h en miert nem, es rossz szembesulni a masok boldogsagaval, mert egy megnagyobb ellentetet mutat az en boldogtalansagommal szemben. Szerencse nekem nem vot gondom, mert ugy kezeltem ezt, hogy ha neki aikerult boldognak lennie, akkor elobb utobb nekemis fog, es elkezdtem azt latni mas boldogsagaban, ami majd nekem is elkovetkezik. Bar azota en ritkan ereztem magam nem boldognak, igy lehet konnyebben beszelek.....

Elég baj az, hogy így érzel, az még nagyobb baj, hogy másoktól erre igazlást vársz.

Ha valaki boldog és jól megy a sora, arra lehet irigynek lenni, mert ez valóban természetes érzés. Ezt azonban lehet pozitívan is felfogni (= ha neki jól megy, és én irigylem, én is tenni akarok azért, hogy nekem is jobban menjen, dologra!) és negítvan, amikor az irigységed mellett lusta vagy tehetetlen, passzív vagy súlyosan önbizalomhiányos vagy, és nem is akarsz/mersz változtatni a sorsodon.

Ilyenkor az irigység lassan átmegy gyűlöletbe, majd pedig pusztításba: ha neki van, nekem nincs, én meg sem próbálom (mert úgyse...), de annyira fáj, hogy neki van, ő boldog, hogy INKÁBB ő SE legyen boldog, tehát elpusztítom.

Ez az a vonás, amit a honfitársaimban a legeslegjobban gyűlölök, amióta csak élek: "dögöljön meg a szomszéd tehene is".

Ha te azokhoz méred magad, akik alattad vannak, akkor te nem a fejlődést választod, hanem a pusztulást. LEFELÉ viszonyítani azt jelenti, nem ambiciózus vagy, és felfelé, a jobb dogok a pozitív irányba törsz, hanem lefelé. Soha nem szabad lefelé viszonyatni!

Ahogy Jack Nicolson mondta a Lesz ez még így se c. filmben:

"Nem az a baj, hogy sza.r az élet...Hanem hogy mások élvezik!!!"

Én is sokszor érzek úgy, ahogy te. Főleg, amikor azt látom, hogy a szar alakoknak (akik TÉNYLEG szar alakok) minden megadatott és boldogok, én meg nem tartok sehol.

Nincs ezzel semmi baj, ez tök természetes érzés. Ezt nem tudod leküzdeni. (szerintem)

#25

Ez az a vonás, amit a honfitársaimban a legeslegjobban gyűlölök, amióta csak élek: "dögöljön meg a szomszéd tehene is".

Én leküzdöttem ezt az érzést. Ma már ott tartok, hogy ne csak a szomszéd, hanem mindenki tehene dögöljön meg! Kétszer!!