Házasságban élők, Ti közös kasszán vagyok a párotokkal? Bővebben lent.

Amit te írsz az nem közös kassza.

A közös kassza az, amikor egy számlára vagy dobozba :-) érkezik a jövedelmetek és nincs már te pénzed meg én pénzem. Közös bevétel van, maiből együtt gazdálkodtok.

Mindenkinek az a jó, amiben a párjával maximálisan meg tud egyezni, nem a külső szemlélők véleménye a fontos. Viszont csak akkor működik bármilyen kassza, ha mindkét fél teljesen elégedett vele. Egyéb esetben előbb-utóbb mindig konfliktus forrása lesz a pénz.

Egy ideig kivitelezhető,aztán rájössz,hogy mégsem.

Eleinte mi is így csináltuk,de mikor bevásárláskor nekem veszünk 10ezres parfümöt és párom fizet,vagy mikor veszek magamnak egy 2ezres felsőt közben párom talál magának egy 10ezres gatyát és mégis én fizetek,ott összedől ez a félig közös félig külön kassza.

Apámék teljesen közös kasszán éltek, anyum osztotta be a pénzt. Néha én hülyéllettem is, ahogy a jól kereső faterom anyámnál kunyizott egy könyvre pénzt.

Mi külön kasszán vagyunk és felváltva, éppen melyikünknek van pénze, úgy költünk közös célra.

Ami az ideális és élhető modell lenne: ha az egyik-egyik fél keresete is magasabb, mint a költségek fele, akkor egy "konyhapénz dobozba" egyforma összegeket beletenni és onnan finanszírozni a közös kiadásokat. De elég profán lenne, mondjuk a csajom ajándékára tőle elkérni a pénzt :P

Annyira aktuális téma ez a számomra, hogy leírom, én mit rontottam el.

Eleinte én is így gondoltam, ahogy te, és így is csináltuk évekig a (most már) férjemmel, azzal a különbséggel, hogy ő mindig elköltötte az utolsó fillérig a maradék pénzét, én meg félrerakosgattam, hogy ha megyünk nyaralni, veszünk egy két extra cuccot, vagy csak ne adj Isten beüt a vész, akkor legyen hova nyúlni. Na, itt rontottam el, de piszkosul. Mert a drágalátos férjem megszokta, hogy ha ő nem is spórol, vagy esetleg túlköltekezik, akkor van, aki kihúzza a szarból, nevezetesen én.

Én ökör, meg még hozzá is mentem és szültem is neki egy gyereket, ami ugye együtt járt azzal, hogy nekem lényegesen kevesebb jövedelmem volt a gyed alatt, szóval megszűnt az aranybánya, ekkor már nem volt kérdés, hogy az én összes pénzemből és az övéből fizetjük amit tudunk, mert nem volt miből spórolni. Amit anno spóroltam,azt régen feléltük, mert ő még ezek után sem tudott félretenni egy fillért sem.

Most pedig, amikor véget akarok vetni ennek a kihasználásnak, akkor azzal kell szembesülnöm, hogy meg van kötve a kezem, mert nincs egy fillér spórolt pénzem sem, amiből lépjek. mert ma már mindenhez pénz kell. Szóval most légy résen, persze nem az a cél, hogy ilyen helyzetbe kerüljetek, de jó,ha van hova nyúlni baj esetén!

mi közös kasszán voltunk mindig. most egyértelmű, hogy azon vagyunk, és azon is leszünk egy darabig, mert kijöttem a férjem után külföldre, kismama vagyok, szóval néhány évig nem is lesz önálló keresetem, Elterngeldet és Kindergeldet kivéve, de amíg otthon éltünk, akkor is külön kasszán voltunk. Volt egy dobozunk, beraktuk mindig amink volt,abból költöttünk, de soha semmi gond nem volt ebből. Volt amikor én kerestem jobban, volt, amikor ő, volt,hogy egyformán.

amikor valakinek valamire szüksége volt, megvettük. és nem számolgattuk, ki mennyit költ magára.

nálunk nincs és nem is volt erre soha szabály. lehet nem jó ez így, de nálunk így alakult ki, mindig így volt, szerintem így is marad :)

Nálunk úgy van, hogy egy közös számlára mindketten utalunk egy bizonyos összeget, és abból megy a rezsi, kaja, benzin és egyebek. A maradékkal meg mindenki gazdálkodik, ahogy tud és ahogy akar.

A nyaralást, utazást vagy nagyobb kiadásokat pedig megbeszéljük előre, és közösen rakunk félre.

Ettől függetlenül szoktunk költeni a közös dolgokra a "saját" pénzből, de az mégis olyan zsebpénz. ott is megszabtunk egy összeghatárt, hogy mi az, amiről a másiknak azért jó tudnia...

Én csak közös kasszán tudnám elképzelni az életet a barátommal (mármint ha majd összeházasodunk). Nálunk úgy néz ki, hogy én fogok lényegesen többet keresni. De én a közös kasszát is úgy képzelem el, hogy mindkét fél kap valamiféle "zsebpénzt" a közösből, amiről nem kell elszámolnia. Tehát minden pénz a közösbe jön, de onnét veszünk ki - előre meghatározott részt - külön, ami már nem közös.

Tehát ez is valamiféle félközös-rendszer, csak itt nem a közös kiadásokra fizetnek a felek valamilyen "közös költséget", hanem alapvetően közös a pénz, és ebből kapnak valamennyit "saját célra". Ezzel elkerülhető az, hogy a másik szülinapi ajándékára is tőle kelljen kérni. Válásnál persze nem olyan célszerű, mint a teljesen külön kassza, de én nem is arra akarok tervezni. Ha együtt maradunk, akkor szerintem praktikus így.

Nálunk közös kassza van, fizetés illetően. Mi esetünkbe nem is lehetne máshogy megoldani. Párom keres 200E Ft-ot, én Gyesen 22,5E Ft és családi 12,2E Ft. Páromnak van egy 80EFt-os lakáshitele. Egy számlán vagyunk. Ha valamit szeretne a párom megbeszéljük, hogy szükséges-e az a dolog vagy nem. Spórolunk rá pénzt. Valamelyikünknek kell venni másik ruhát, mert az előző tönkremegy veszünk. Nincs az, hogy ki ad be többet annak jár minden. De cserébe párom mondja milyen sütit, kaját enne másnap megcsinálom neki.

Véleményem szerint külön kassza csak olyan kapcsolatokban valósítható meg, ahol hasonló a fizetés, nálunk ekkora különbséggel képtelenség lenne megcsinálni.