Tényleg a harag a megoldás? Önző lennék?
A következő a helyzet.
37 éves nő vagyok. Egyedül nevelem a lányaimat( 16,12)
Apám még gyerekkoromban meghalt. Később mindkét nagyszülőm is. Így csak a nyugdíjas anyukám, és a testvére (nagynéném), unokaöcsém van mint család.
Nem panaszkodásképen csak hogy tudjátok. 2 helyen is dolgozom, hogy a lányaimnak a lehetőségekhez képest megadjak mindent. Szerencsére a nagylány sokat segít, így el tudok menni már hajnali 4-kor takarítani nyugodt szívvel, mert tudom, jó kezekben van a húga. Takarítás után meg megyek a másik munkahelyemre és 8-9 órát dolgozom. Ezt csak azért írtam le, hogy tudjátok, nem lopom a napot, nem unatkozom. Na és most jön a lényeg.
Nemrég voltak az ünnepek. Karácsonykor 1 napot mindig anyunál vagyunk. Ilyenkor nagynéném is feljön vidékről (Debrecen mellett él egy kis faluban, míg mi Budapesten)
pár napra a fiával. A fia 19 éves. Késői gyerek. A szülésnél gondok voltak, agyvérzést kapott. Ennek eredménye az lett, hogy az unokaöcsém képtelen önállóan gondoskodni magáról. 2-3 éves értelmi szintjén van, vagyis erősen szellemi fogyatékos. Nagynéném ápolásin van vele továbbra is, bár tavaly az unokaöcsémet nyugdíjazták. Muszáj otthon maradnia vele, mert etetni kell, pelenkáztatni kell stb. Enyhe testi fogyatékossága is van, ami azt jelenti hogy a csontjai az állandó fekvéstől, a nem mozgástól eldeformálódtak. Bár tud mozogni, de sokszor csak járókával képes. (többnyire tolószékkel viszi mindenhová.)
Karácsonykor a nagynéném és anyám elém raktak egy szerződést, hogy olvassam át, és gondolkodjak rajta. A szerződés lényege az, hogy nagynéném a családi házát nekem ajándékozná, cserébe azért hogy én vállalom Tomika gondozását élete végéig. Ezt írásban rögzítenénk is. Valamiért a nagynéném a fejébe vette, hogy Tomikának a jövőjét be kell biztosítania, mert mi van ha holnap meghal??? Anyám támogatta a testvérét, mondván így lesz a legjobb. Én nem gondolkodtam 2 percet sem, egyből nemet mondtam. Mondtam hogy elég nekem a 2 lányom, akik mellett így is túl sokat dolgozom. Én nem vagyok arra képes hogy egy beteg rokont gondozzak. Nem érzem hogy annyira erős lennék, és nem akarom az életemet ápolásra áldozni. Megköszöntem hogy rám gondolt, de nemet mondtam. Anyám és nagynéném vérig sértődtek, hogy én egy önző, lelketlen nő vagyok. Csúnyán összekaptunk. Anyám azt mondta hogy szégyelli hogy miattam nem tart össze a család ami olyan kicsike.. A fejemhez vágták hogy ha valamelyik lányom lebénul akkor én szívtelenül intézetbe tenném. Itt kiakadtam, és mondtam hogy a saját gyerekeimet sosem hagynám cserben. Nem is akarok ilyenre gondolni hogy mi van ha... Nincs ha. Én nem vagyok képes arra, hogy feláldozzam magam egy beteg rokonért aki akár 70-80 éves koráig is élhet, gyerekszinten. Én nem akarok olyan életet hogy 50 évesen egy 30 éves beteg rokonnak a pelenkáját cseréljem.
Karácsony óta se az anyám,se a nagynéném nem békült ki velem. Még ma is haragszanak. Tényleg rosszat tettem? Tényleg el kellett volna fogadnom és vállalnom az ápolást?
Tényleg önző lennék?
Annyira rossz, mert tényleg a családom, és nem szeretnék évekig haragba lenni velük. De nem beszélnek velem. Ha felhívom őket, csak annyit kérdeznek. Meggondoltad magad?? Majd leteszik ha témát váltok. Mit kéne tennem?
válasza:Kedves 84%-os! Most már tényleg kíváncsi lettem, miért osztod itt az észt? Milyen alapon mersz te bárkit is leminősíteni azért, mert a saját lányait, a saját életét előbbrevalónak tartja egy távolabbi rokonánál?
Itt a nagy lehetőség, te úgyis "dolgoztál ilyen helyen", gyerünk, szólj a kérdező nagynénjének, hogy hozzád költözhet a fia, majd te gondoskodsz róla élete végéig.
Nem is! Mondd neki, hogy te költözöl hozzá, hiszen - a munkahellyel ellentétben, ahonnan a munkaidő végén hazamész, és éled a saját életedet - ez esetben megszűnik a saját életed, alárendeled ennek a beteg fiúnak. Menj, mártírkodj csak, ha ez szíved vágya, de kérlek, csendben tedd! Itt már elég volt az öntömjénező szövegedből.
Kedves kötekedős hozzászóló.
Tényleg osztod az észt és fogalmam sincs miért. Nem ismersz, nem tudod milyen életem van. Elhiheted hogy nem azért dolgozom 2 helyen is mert annyira imádok hajnalban takarítani, és utána rohanni a másik munkahelyemre.
2 iskolás lányom van, akiket egyedül nevelek. Sosem panaszkodtam mert ők az én angyalkáim, és soha nem bántam meg hogy vannak. De elhiheted hogy amikor a kicsi lányom 3 éves volt és az apjuk külföldre távozott, és soha többé nem láttuk, sőt még a lányokat sem támogatta soha. Soha nem kaptam gyerektartást vagy bármit. Nem is harcoltam érte mert felesleges lett volna. Az apuka tartózkodási helye ismeretlen. Ettől függetlenül igyekszem a lányaimat szépen felnevelni. Ha valamire vágynak én titokban még többet dolgozom, hogy megadhassam nekik. Ő értük élek, és nem másokért.
Nem kell minden hozzászólásodban megemlíteni hogy én alkalmatlan vagyok arra hogy egy beteg embert a nap 24 órájában ápoljam. TUDOM HOGY AZ VAGYOK! Pontosan ezért nem vállaltam el. Nem gyerekről van szó hanem felnőtt emberről már, hiszen 19 éves, és csak idősebb lesz.
Azzal meg ne gyere hogy dolgoztál ilyen helyen, tudod mivel jár. Nem tudod. Csak az tudja aki ebben él. Nem 8-9 órát dolgozik benne hanem az élete erről szól. Nagynéném benne él, szinte élőhalott. Neked fogalmad sincs hogy milyen mértékű a szellemi fogyatékossága, és fogalmad sincs hogy milyen az hogy 24 órán keresztül szinte egyedül gondoskodj egy beteg felnőttről. Nagynéném férje sem bírta. Még gyerek volt Tomika amikor elhagyta őket.
Most mondhatod hogy én sem tudom milyen az élet így,ez igaz. De láttam az évek alatt hogy miképpen ment tönkre a nagynéném, és hogy lett kirekesztve.
Nekem is megvan a magam sorsa. Az sorsom az, hogy a lányaimat felneveljem, hogy tisztességes emberek legyenek, és ne kötekedjenek olyanokkal akit nem is ismernek. Az én feladatom, hogy amíg élek támogassam őket, iskoláztassam, és segítsek neki hogy felnőttként is boldogulhassanak.
Az ugye eszedbe sem jutott hogyha magamhoz venném Tomit, és végleg abba kéne hagynom a munkát, akkor a lányaim jövője is gyökeresen megváltozna?? Talán még egyetemre sem tudnának menni..
Nem tudom miért okoskodsz, bár elég szegényes a felfogásod ha azt hiszed mindenkinek kutya kötelessége a beteg rokonát pátyolgatni.
Amúgy meg azt sem akarom elhinni hogy nincs olyan intézet ahol igenis jó körülmények között élhetnek az ilyen sérült emberek. Biztos van. HA kell keresek, kutatok. Keresem a jó megoldást.
Szóval kedves nem kell kötekedned, mert neked is nagyon kevés tapasztalatod van..
A többieknek köszönöm a választ.
válasza:Hm,kötekedés,nem hinném inkább teljesen más szemlélet.Lehet,hogy szegényes a felfogásom,elég egyszerűen gondolkodom ha csak az érdekel,hogy ne kelljen egyetlen hozzátartozómnak sem nélkülöznie a törődést és a szeretetet.Ez az,amit egyetlen intézet sem tud pótolni.Az általam leírt intézmény körülményei is kiválóak,jó a fejlesztő program,nem bántják a gyerekeket és minden alapvető ellátást megkapnak.Ezzel vége is.Persze arra pont elég,hogy azok lelkiismerete tiszta legyen,akik ilyen helyre küldik a gyereküket.
Vannak olyan gyerekek,akik képesek felfogni,hogy őket elhagyták,mert a negyedévi kétszeri látogatás nem kapocs,nem család.A szerencsésebbek ezt nem értik miért van így,de a szeretet hiányát egy értelmi fogyatékos is érzi.Nem minden az eszköz és a technika,az érzelmeket nem lehet pótolni.
Azért hangsúlyozom,hogy nem vagy rá alkalmas,mert így van.Nem akarlak én rábeszélni semmire,nem is tudnálak,te biztos vagy abban,hogy helyesen cselekszel,ez gondolom bőven elég is.
Bocs,hogy nem álltam be a sorba,hogy téged sajnáljalak,én inkább a fiút sajnálom,azt a fiút,akinek a sorsa itt mindenkit hidegen hagy.Intézetbe kerül?Na és!Hogy nem lesz senki,aki önzetlenül,nem pénzért megöleli?Kit érdekel?Ilyen az élet,mint olvastam,igazságtalan.Sajnos tényleg az és könnyebb ezt vállrándítással elintézi,mint tenni ellene.Még egyszer mondom,neked nem való az önfeláldozás,nem lenne hiteles tőled.
Hogy kaptál pár számodra negatív véleményt.Na bumm,tudod ilyen az élet.
válasza:ma 20:26
Ember! nem kéne kezeltetned magad? Mi a búbánatért nem tudod már befogni? Oké leírtad már párszor, miért nem vagy képes abbahagyni már?
A kérdező nem sajnálkozást várt, csak megoldást hogy béküljön ki az anyukájával és nagynénjével. Nem arra kíváncsi hogy te osztod az észt.. Csak hajtod a magadét de értelmes választ nem tudsz adni neki.. Vagy fogd be vagy menj és kezeltesd magad mert ez már beteges hogy így kötekedsz és kötekedsz..
Kedves kérdező. Ne hallgass erre a futó bolondra. A legtöbb embere hasonlóképpen cselekedne mint te.
Anyud majd idővel kibékül és újra helyre áll a béke..
Az olyanokkal mint az utolsó ne is foglalkozz, az ilyenek csak a monitor túlsó oldalán mertnek szájalni. Valóságban kis senkik...
Kedves 19.15-ös.
Megkaptam a privát üzenetedet. Válaszolok ide a kérdésedre, figyelmen kívül hagyva (már el sem olvasom hogy mit ír, mert nem érdekel,) a kötekedős hozzászólót.
1. Nagynéném 52 éves. Vannak egészségügyi gondjai de nem halálos beteg. Inkább csak attól fél hogy ő is hamar meghalt mint a nagyszüleim. (nagymamám 59 évesen halt meg agyvérzésben) Szóval attól fél csak addig fog élni mint mama élt.
2. Nem ismerem az orvost. Én Budapesten élek, a nagynéném Debrecen mellet Hajdúhadházon lakik.
3. Én másfél szobás önkormányzati lakásban élek. Nagynénémnek hiába van szép háza ha áron alul lehetne csak eladni. Arrafelé se munka, semmi nincs. Nem hiszem hogy megoldás lenne eladni vagy oda le költözni. Szülővárosom Budapest, nem is tudnék máshol élni..
Azért köszönöm hogy írtál.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!