Tényleg a harag a megoldás? Önző lennék?
A következő a helyzet.
37 éves nő vagyok. Egyedül nevelem a lányaimat( 16,12)
Apám még gyerekkoromban meghalt. Később mindkét nagyszülőm is. Így csak a nyugdíjas anyukám, és a testvére (nagynéném), unokaöcsém van mint család.
Nem panaszkodásképen csak hogy tudjátok. 2 helyen is dolgozom, hogy a lányaimnak a lehetőségekhez képest megadjak mindent. Szerencsére a nagylány sokat segít, így el tudok menni már hajnali 4-kor takarítani nyugodt szívvel, mert tudom, jó kezekben van a húga. Takarítás után meg megyek a másik munkahelyemre és 8-9 órát dolgozom. Ezt csak azért írtam le, hogy tudjátok, nem lopom a napot, nem unatkozom. Na és most jön a lényeg.
Nemrég voltak az ünnepek. Karácsonykor 1 napot mindig anyunál vagyunk. Ilyenkor nagynéném is feljön vidékről (Debrecen mellett él egy kis faluban, míg mi Budapesten)
pár napra a fiával. A fia 19 éves. Késői gyerek. A szülésnél gondok voltak, agyvérzést kapott. Ennek eredménye az lett, hogy az unokaöcsém képtelen önállóan gondoskodni magáról. 2-3 éves értelmi szintjén van, vagyis erősen szellemi fogyatékos. Nagynéném ápolásin van vele továbbra is, bár tavaly az unokaöcsémet nyugdíjazták. Muszáj otthon maradnia vele, mert etetni kell, pelenkáztatni kell stb. Enyhe testi fogyatékossága is van, ami azt jelenti hogy a csontjai az állandó fekvéstől, a nem mozgástól eldeformálódtak. Bár tud mozogni, de sokszor csak járókával képes. (többnyire tolószékkel viszi mindenhová.)
Karácsonykor a nagynéném és anyám elém raktak egy szerződést, hogy olvassam át, és gondolkodjak rajta. A szerződés lényege az, hogy nagynéném a családi házát nekem ajándékozná, cserébe azért hogy én vállalom Tomika gondozását élete végéig. Ezt írásban rögzítenénk is. Valamiért a nagynéném a fejébe vette, hogy Tomikának a jövőjét be kell biztosítania, mert mi van ha holnap meghal??? Anyám támogatta a testvérét, mondván így lesz a legjobb. Én nem gondolkodtam 2 percet sem, egyből nemet mondtam. Mondtam hogy elég nekem a 2 lányom, akik mellett így is túl sokat dolgozom. Én nem vagyok arra képes hogy egy beteg rokont gondozzak. Nem érzem hogy annyira erős lennék, és nem akarom az életemet ápolásra áldozni. Megköszöntem hogy rám gondolt, de nemet mondtam. Anyám és nagynéném vérig sértődtek, hogy én egy önző, lelketlen nő vagyok. Csúnyán összekaptunk. Anyám azt mondta hogy szégyelli hogy miattam nem tart össze a család ami olyan kicsike.. A fejemhez vágták hogy ha valamelyik lányom lebénul akkor én szívtelenül intézetbe tenném. Itt kiakadtam, és mondtam hogy a saját gyerekeimet sosem hagynám cserben. Nem is akarok ilyenre gondolni hogy mi van ha... Nincs ha. Én nem vagyok képes arra, hogy feláldozzam magam egy beteg rokonért aki akár 70-80 éves koráig is élhet, gyerekszinten. Én nem akarok olyan életet hogy 50 évesen egy 30 éves beteg rokonnak a pelenkáját cseréljem.
Karácsony óta se az anyám,se a nagynéném nem békült ki velem. Még ma is haragszanak. Tényleg rosszat tettem? Tényleg el kellett volna fogadnom és vállalnom az ápolást?
Tényleg önző lennék?
Annyira rossz, mert tényleg a családom, és nem szeretnék évekig haragba lenni velük. De nem beszélnek velem. Ha felhívom őket, csak annyit kérdeznek. Meggondoltad magad?? Majd leteszik ha témát váltok. Mit kéne tennem?
ma 19:15
Ezen már túl vagyunk.
Én próbáltam beszélni velük. Mondtam hogy segítek, de nem úgy hogy magamhoz veszem és ápolom. De egyik fülükön be a másikon ki.










Utolsó: sehol nem irta a kérdező,hogy utálná a fiút.
De a saját lányai és a saját élete fontosabb,ha ne legyen ez bűn.
Én se vállalnám,és ez nem önző dolog.
tegnap 21:57
Már ne haragudj, de hol írtam hogy utálom az unokaöcsémet???
Nem utálom, sőt nagyon szeretem őt. De nem nincs erőm, nincs annyi bátorságom és nincs tapasztalatom abban hogy egy súlyosan szellemi és enyhe testi fogyatékos felnőtt embert gondozzak életem végéig.
Megvan a magam élete. Egyedül nevelek 2 lányt. Nekik is szükségük van rám, még akkor is ha felnőnek, és kirepülnek a családi fészekből.
Egy szóval sem mondtam hogy nem segítek Tomikának. Nagyon szívesen utána járnék hol lenne a legjobb helye. HA kell rendszeresen ellenőrizném hogy jó kezekben van. De nagynéném szerint nem egy bentlakásos itézet lenne a megoldás, ahol szakképzett orvosok, ápolok gondoskodnának róla.
Itt ez a gond, és nem az hogy nem szeretem.





Tegnap 19.15.vagyok.
Megkérdezhetem, hogy a nagynéni hány éves? És hogy van-e olyan betegsége, ami miatt ennyire sürgősen el akarja rendezni Tomika jövőjét?
Nem irigyellek... Ha a kompromisszum nem megy, esetleg azt lehetne, hogy 'időt kérsz'. Ők egy kicsit megnyugszanak, te pedig hátha meg tudod győzni őket.
Aki pedig rosszindulatot sejt a kérdező viselkedése mögött, nagyot téved. 0-24 ápolás embert próbáló feladat.










19.15. megint. Még két dolog jutott eszembe, nem tudom, mennyire használhatóak.
1.Esetleg ha beszélnél a gyerek orvosával erről a témáról? Ő szóba tudná hozni ezt a nagynénédnek. Persze ez csak akkor működik, ha ismered az orvost, normális stb, de az idősek egyrészt hallgatnak az orvosra, másrészt meg ugye a doki tudja, a fiúnak mire van szüksége, milyen fokú ápolásra.
2. Irtad, hogy ők falun laknak. Esetleg ha van ott olyan család, akik ismerik a nagynénédéket, tudják, milyen állapotban van a Tomika, és mondjuk a házért cserébe vállalnák a gondozását. Én is Db.melletti faluban élek, nehéz munkát találni, hátha van ott olyan család, akik vállalnák. Ja és ugye falun nyitottabbak az emberek, jobban ismerik a másikat, mint nagyvárosban, szóval nagynénéd sem teljesen idegenre bízná a fiát-még ha nem is rokonra.










11:58-as, minek trollkodsz itt?
Menj, és gondozd te a kérdező nagynénjének fiát napi 24 órában, a hét 7 napján... A kérdezőt meg hagyd békén, neki bőven elég a két munkahelye és a két saját gyereke, senki nem várhatja el tőle, hogy mindent feladjon egy rokona "remek ötlete" miatt.
Mert az nyilvánvaló, hogy a 24 órás ápolás mellett se munkahely, se gyereknevelés nem fér bele...
Kérdező, a nagynénéd végtelenül önző, de mivel az ő fiáról van szó, megérthető, hogy nem lát tovább az orránál. Anyukád viselkedését inkább nem minősítem (csak korhatáros szavak jutnak eszembe róla).





Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!