Hogyan tudnék megbocsátani a szüleimnek?

60- márpedig vissza kellene mennie dolgozni (gyakori volt ez régen, a szülők dolgoztak, nagyszülők nappal neveltek, vagy bölcsőde)

- a depi is elmúlna,

-emberek közé, kortársai közé kerülne, barátai lennének- ez rágódás - többek közt azon is "mi lenne

ha nem /igen/így/ meg úgy " -meddő dolog.

#59 - az ember egy furcsa lény, azért szokott hálás lenni, ha a saját szándékaiban segítik, és azért szokott megzuhanni, ha a szándékaival ellentétes dolgot kényszerítenek rá.

Szerintem ilyen helyzetben az egyetlen felelős szülői magatartás az, amelyik a gyereket a saját döntésében segíti, ha megtartani akarja a terhességét, akkor abban, ha elvetetni, akkor abban.

Szóval csak abban lehet bízni, hogy Kérdező elhiszi, hogy azért van még kiút, bőven van még módja az életben arra, hogy az életét a saját elképzelései szerint alakítsa.

Nézd, természetesen nem tudhatjuk, hogy "mi lenne, ha", "mi lett volna, ha", egyikünk sem hordja magánál a bölcsek kövét. Azt tudhatjuk, hogy valaki ide fordult, és megosztotta velünk a problémáját, amiben segítséget szeretne kapni.

Azt már magamról tudom inkább, meg persze a környezetemről, hogy az emberek nem olyan tanácsra szoktak várni, hogy "hidd el, neked pont az a jó, amitől rosszul érzed magad", ez inkább arra alkalmas, hogy az embert vérmérséklettől függően vagy totál feldühítse, vagy totál elkeserítse.

Olyan persze van, hogy az ember hirtelen átértékeli magában az élet nagy dolgait, de ez soha nem beszélgetésből ered, inkább valami hirtelen trauma kapcsán... infarktus, baleset, megkisérelt öngyilkosság, akármi...

Nem mindenkinek ajándék a gyerek. Mi lenne, ha rátok kényszerítenének valamit, amit nem akartok?

Senkire nem lehet ráparancsolni, hogy szeressen valakit.

Szerintem a Kérdező szereti a gyerekét, nem ebben látom a gondot itt. Hanem azzal, hogy nem kalkulált vele, hogy itt többségében nők válaszolnak, akik a "baba" szótól hajlamosak a csőlátásra... Kérdező feltett itt egy kérdést, a saját életének a problémáját, erre a válaszokban 10x annyi szó esik a babáról, mint a Kérdezőről, és tökéletesen megerősítik őt abban az egyébként valójában TÉVhitében, hogy az ő élete már egyszer és mindenkorra kényszerpályára lett téve mások akaratából és kényszerítéséből, és ő már nem tehet semmi mást, mint hogy ennek aláveti magát...

Holott a kérdés Kérdező és a szülei kapcsolatáról szólt, nem a babáról, a baba kösz jól van (egyelőre), problémája a Kérdezőnek van, a saját életével.

Én szívem szerint kb azt válaszoltam volna Kérdezőnek, hogy egy kicsit hagyja most a baba-témát, baba köszi jól van egyelőre - a szülei kisgyerek majomszeretésére a jelek szerint tökéletesen alkalmasak csak majd akkor óvja tőlük az ég, ha már neki is saját akarata lesz - és a saját életének a rendbetételére koncentráljon, hogy addigra, mire ez az idő eljön, már képes legyen kimenteni a gyereket a szülei karmaiból... és akkor megélheti a világ legeslegédesebb bosszúját, amikor majd az a gyerek küldi el a szülőket a fenébe, és vágja rájuk az ajtót ...