Hogyan tudnék megbocsátani a szüleimnek?

Szerintem elsősorban magadnak kell megbocsátanod. Hogy felelőtlenül szeretkeztél, hogy hagytad, hogy a szüleid befolyásoljanak, hogy nem álltál ki a saját akaratod mellett, hogy a gyermekedet okolod az elrontott életedért, hogy menekülni akarsz az élők közül, hogy a gyermeked is érezni fogja, hogy nem szereted igazán, hogy ezáltal őt magát is tönkreteszed...

Biztos vagyok benne, hogy nehéz elfogadni, hogy egy olyan helyzetben vagy, amilyenben nem szeretnél lenni. De ez az a helyzet, ahol kénytelen vagy elfogadni azt, ami van, hiszen nem tudsz rajta változtatni, nem tudod visszacsinálni. Ezért csak azt tudom tanácsolni, hogy próbálj meg megbékélni a helyzettel és igyekezz meglátni benne a jót, hiszen mást nem igen tehetsz azon kívül, hogy megpróbálod saját magad és gyermeked számára elviselhetővé, sőt boldoggá tenni a mindennapokat. Ehhez pedig az is hozzátartozik, hogy megbocsátasz a szüleidnek. Nem mondom, hogy nem követtek el hibát, hiszen befolyásoltak a döntésedben, de hidd el, nem jó haragban élni sem mással, sem pedig önmagaddal.

Nézd Kérdező, persze, a múlton nem tudsz már változtatni... de ez nem ok rá, hogy a jövőt is zártnak tekintsd, hogy továbbra is ugyanazt rontsd el, hogy továbbra is elfogadd a mások elvárásait a saját szándékaid helyett.

Úgyhogy először találd ki, hogy te mit szeretnél, milyen jövőt, milyen életet, aztán kezd cselekedni aszerint, és ez alkalommal ne tűrd el senkitől, hogy akármilyen alapon is keresztbe tegyen, ne függj mások véleményétől. Szóval magyarán ne kövesd el ugyanazt a hibát mint előszörre, pláne, hogy már azt is látod, hova vezet ez a fajta gyengeség.

Szerintem eddig egy érdemi hibát követtél el te, hogy nem álltál ki önmagadért, és ezzel lehetőséget sem adtál másoknak, hogy esetleg melléd álljanak. Na, ezen kellene változtatni...

nemááá: te mekkora tirpák paraszt vagy!

Kérdező: valóban meglepő hogy a gyermeked nem kárpótol mindenért... Nagyon szomorú ahogy vélekedsz az életedről. Nem a te hibád de sürgősen segítséget kell kérned egy szakembertől. Bocsánat hogy ezt mondom és Isten látja lelkem, kívánom hogy ne így legyen; az ilyen mély depresszióban szenvedő anyukák ölik meg a gyermeküket aztán magukkal is végeznek... "Jobb esetben" csak pokollá teszed majd a gyerek életét mert őt fogod hibáztatni a te baklövésed miatt; hogy megszületett.

Kérdező, újra elmondom, ne hagyd magad! Se a szüleidtől, se azon válaszolóktól, akik a szüleid helyzetében pont ugyanazt tennék, mint a szüleid... egyetlen embernek sincs joga a saját értékrendjét egy másik emberre kényszeríteni, még a saját gyerekére se!

Te egy valódi hibát követtél el, azt, hogy nem álltál ki önmagadért. Az öngyilkosság semmi más, mint ugyanennek a végletes formája. De ezen egyszerű változtatni: el kell kezdeni kiállni önmagadért, a saját magad által elképzelt életért. Először ja, furcsa lesz meg nehéz, meg azt fogod látni, hogy mindenki szembejön, de hidd el, hamarosan fel fognak tünni azok is, akik melletted állnak... mert mellé állni csak valaminek lehet.

Lehet, hogy az önmagadért kiállás első lépése az, hogy elmész egy pszichológushoz, és tanácsot kérsz tőle. Akkor tedd ezt. Lehet, hogy barátokat kell gyüjtened magad köré, akik hasonlóan látják a világot mint te. Akkor tedd ezt.