Hogyan tudnék megbocsátani a szüleimnek?

Ezt szörnyű végigolvasni.

Hidd el, egyszer még hálás leszel a szüleidnek, pláne mikor majd (remélhetőleg) nagyobb kötődés alakul ki a gyermekeddel az idő során és nagyon fog bántani a lelkiismeret azért, mert valaha így gondoltál a születésére.

Egy gyermek mindenképpen áldás.

Ha valaki semmiképp nem akar gyermeket, az védekezzen, ha azonban mégis teherbe esik, akkor (bár én abszolut abortusz ellenes vagyok!)talán becsületesebb, ha elveteti még nagyon korán a nem kívánt gyermeket, mert ha nem lesz képes szeretni, jó szívvel felnevelni, akkor csak egy tönkretett életet hozott a világra.

Te azonban azt mondod, szereted.Szeresd is nagyon, ha szeretetben neveled, nagyon sok szeretetet fogsz te is kapni tőle, minden bajért kárpótolni fog a létezése!Talán lesznek nehezebb időszakotok, na de ilyen akkor is lehetne, ha nem lenne gyermeked, ilyen szempontból oly mindegy.Társkeresésben sem maradsz ki semmiből, vannak akik 3 gyermekkel is jó társat találtak, úgyhogy a te egy szem gyermeked semmiben nem fog akadályozni.Bizonyára a szüleid is támogatni fognak, amíg ki nem alakul az önálló életed.Vedd figyelembe azt is, hogy ha most az első terhességed elvetetted volna, lehet, hogy sosem lehetett volna gyermeked!Talán a szüleid is ettől tartottak, azért beszéltek rá a szülésre.

Kérdező, én nem foglak még inkább abba az irányba nyomni, hogy hogy fogadd el azt, hogy két malomkő között - "de a szüleid csak jót akartak, mert az abortusz..." kontra "ott van már az a kis élet, te csak a gyereked érdekét nézd" - örlődsz megállíthatatlanul. De az is biztos, hogy ebből nem csak öngyilkossággal lehet kilépni.

Viszont tökéletesen megérteném - valszeg a női többséggel szemben - ha fognád magad és lelépnél, a szüleid meg ott hagynád az általuk vállalt gyerekkel. Ez nem egy jó megoldás, de ebben a helyzetben számomra érthető, mindenki azt egye, amit magának kifőzött... viszont hátránya az IS, hogy ettől valszeg csak sokkal inkább meg lennének győződve a saját igazságukról. További hátránya, hogy az ember a saját gyerekét nem szívesen hagyja két ilyen semmirekellőre.

Fokkal jobb megoldás, hogy ha te láthatóan képztelen vagy velük érdemben szembeszállni, beujítasz egy olyan vérmérsékletű pasit, aki le tudja kezelni őket helyetted is. Persze nem balhés kocsmatöltelékre gondolok, hanem olyanra, aki elég okos és intelligens ahhoz, hogy szigorúan törvényes keretek között mossa fel velük a padlót...

Aztán mivel az ilyen embereknek a látszat a mindene, eszembe jut olyan megoldás is, hogy vedd rá a helyi lapot, csináljon veled interjút, ahol lerják a te eseted példaként, majd általános infókat arról, hogy egy lánynak milyen törvényes lehetőségei vannak mindezt elkerülni... ez hasznos is lenne a hozzád hasonló helyzetbe kerülőknek, az őseid meg végre kénytelenek lennének szembenézni önmagukkal.

komolyan mondom, egyszer megnézném az itt kommentelőket, vajon mennyire szentek a való életben. az ilyen buta emberektől óvjon meg a jóisten. a csaj láthatóan rossz lelkiállapotban van, ti meg idejöttök belerúgni még egyet, ahelyett hogy hasznos tanácsot adnátok.

volt olyan felelőtlen, hogy védekezés nélkül szexeljen? és mi van, ha kiszakadt a gumi? nem egyszer fordult már elő. a társas nyomás meg igenis létezik, pláne a család részéről. ellenkező esetben mindig mindenki helyesen, és a saját elképzelése szerint csinálna mindent. a mai világban pedig a "mehetsz, amerre látsz" igenis súlyos fenyegetés, mert egy fiatal nőnek nem sok esélye van a semmiből egzisztenciát teremteni.

kérdező, ha ennyire megvisel a dolog, tényleg egy pszichomókus lenne a legjobb. a kicsid érdekében, mivel ebben a sztoriban ő az igazi áldozat. biztos nem egyszerű szeretni őt, de valahogy muszáj magad túltenned a múltbeli eseményeken, különben kölcsönösen nehezteltek majd egymásra, jóval a nagyszülők halála után is. nem beszélve az öngyilkossági gondolatokról, amiket NEM szabad szőnyeg alá söpörni, ez komoly dolog!

kívánom, hogy rendeződjön a helyzeted, és kitartást a továbbiakhoz!

"Nem hinném hogy ez olyan fontos a történet szempontjából."

Dehogynem lenne fontos, mert ha netán egy 16 éves kislány vagy, akkor még elfogadható, hogy ennyire éretlenül viselkedik, ha viszont 20 fölött, akkor igencsak siralmas lénynek lennél tartható.