Mások hogyan csinálják, hogy 19-21 évesen gyereket tudnak vállalni? Vagy hogy saját lakásuk van?

Kedves 34-es! Aranyos vagy hogy a védelmemre keltél! Utána levő kommentek törölve lettek. Igy tehát megirom mégegyszer hogy 9 év anyaságin úgy voltam otthon hogy fizették + 4 évet ápoltam a nagymamám ezt is fizették, igaz nem sokat. Tehát én is kaptam pénzt. És én nem irtam olyat hogy nem is akartam dolgozni, hanem a férjem nem engedett mert, mikor mehettem volna ő fújta le hogy neki nem lesz ideje a gyerekekkel foglalkozni, tanulni, hisz naponta 2 órát utazik a munkahelyére oda-vissza, az én keresetem annyi lett volna, hogy negyede annak amit ő megkeres azalatt hogy mégis inkább a gyerekekkel foglalkozik mig én dolgozom.

Azt hittem férfi irja a nem éppen kedves válaszokat, de hogy nő! Hát nem tudom! Ha nő, és valóban ahogy leirja hogy mennyi egy dolga az asszonynak egész nap! hát jó neki! Nekem 3 gyerek mellett, két iskolás eggyel még gyesen vagyok, hát bizony van mit csinálni, mert nem merül ki a háziasszonyság azzal hogy megfőzök és elmosogatok! Hogy miért kell ezért lenézni azt nem tudom.

Amúgy meg nem ez volt a kérdés, hogy haszontalan asszonyok mellett hogy lehet fiatalon házhoz, autóhoz jutni!

Még annyit tennék hozzá, hogy én mint nő igenis nagyon tisztelem azon nőtársaimat, akik ezt mind munka mellett kénytelenek végigcsinálni, főleg pici gyerekek mellett, mert bizony meló után otthon a másik műszak nagyon kemény!

Ja, és nem irtam olyat hogy soha nem akarok, fogok dolgozni!! Csak eddig nem kellett!

"Csak eddig nem kellett" - kb. mint az iskolás, aki a házi megírását halogatja, annyira vagy felnőtt...

" Még annyit tennék hozzá, hogy én mint nő igenis nagyon tisztelem azon nőtársaimat, akik ezt mind munka mellett kénytelenek végigcsinálni, főleg pici gyerekek mellett, mert bizony meló után otthon a másik műszak nagyon kemény! "

Inkább azt értsd meg, hogy a nők 70%-a nem kénytelen dolgozni, hanem AKAR.

Természetes, hogy kisgyermek mellett több dolga van az embernek, de belehalni nem kell. Írtam, hogy nem véletlen van gyed, gyes, tudom mennyi dolog van egy gyerekkel. Engem inkább az háborít fel, amikor leküzdhetetlen akadálynak állítják ezt be munka mellett. Egy háziasszonynak igenis nincs több dolga annál, amit leírtam - és jó esetben mindezt a férje segítségével teszi, így napi fél órát sem tesz ki a házimunka (mi pl. közösen főzünk, mosogatunk, minden gyorsan megvan... aztán lehet együtt tölteni az időt, pihenni). Az háborít fel, hogy úgy állítják be a dolgot egyesek, mintha ez csak a nő dolga lenne, és kénytelen lenne beledögleni a munka után. Ugyanez igaz a gyerekre való vigyázásra, az utána való elpakolásra, pelenkázásra, stb. is. Egy igazi férj, apa mindebben besegít. Ha pedig besegít, szinte már ok sincs otthon maradni...

Külföldön élek, itt a kutya sem marad otthon 1 év után. Egyrészt mert társadalmilag nem elfogadott, másrészt mert nem elég egy fizetés (külföldi lakásárak, rezsi, törlesztés...itt sme kolbászból van a kerítés). Az viszont megszokott, hogy a nő félmunkaidőben dolgozik gyerekszülés után, vagy hogy a cégnek saját óvodája van, sőt, irodák esetében gyakran megengedett, hogy a kisgyermekes anyuka a gyerekével menjen dolgozni és egy játszósarok van kialakítva az irodájában!!

Ezt a normális számomra.

Az viszont nem, aki már kisiskolás gyerekekkel sem akar dolgozni.

"Még annyit tennék hozzá, hogy én mint nő igenis nagyon tisztelem azon nőtársaimat, akik ezt mind munka mellett kénytelenek végigcsinálni..."

Pont ezt akartam mondani, mint az előző válaszoló, hogy én speciel nem kényszerülök rá, hogy dolgozzak, mert én is a férjem keresetének kevesebb, mint felét hozom haza. De meg is őrülnék, ha tizen évig a gyerekekkel kéne otthon lennem, és az összes impulzus ami érne az lenne, hogy Józsika bekakált, Pannika meg éhes. Ez az ovis korig bőven elég, utána nekem szükségem volt felnőtt emberi kommunikációra napi szinten, és nem csak annyira, hogy lemenjek a boltba és beszélgessek pár ismerőssel, meg esténként a férjemmel. De hát igen különbözőek vagyunk, ettől szép a világ. Élvezem, hogy megbecsülik a munkámat. Emellett könnyedén látom el a napi teendőket otthon, nem okoz nehézséget leülni tanulni a gyerekekkel, vagy hétvégén takarítani, és minden nap főzni. Amíg csak ezeket kellett csinálnom sosem éreztem magam hasznosnak, hisz ez alap tevékenység egy nő életében. Illetve túlzottan nem is fárasztott le a dolog. A munkával együtt sem vagyok hulla nap végére, de azért egészséges fáradtságot szoktam érezni, és jó vízszintbe kerülni. Amikor a gyerekekkel itthon voltam és nem volt semmi dolgom (a háztartás vezetésén kívül) sokszor éjjel 2-3-ig is fent voltam, hogy lefárasszam magam olvasással, sorozat nézéssel, bármivel. Mostmár erre nincs szükségem.

"70% nem akar, hanem kénytelen elmenni dolgozni. Rosszul fogalmazol"

Szerintem ez nem így van. De mivel nem tudok a témában releváns kutatást felmutatni, ezért hagyjuk annyiban, hogy azért legalább a nők fele AKAR dolgozni, nem csak kényszerül. A kényszerül kifejezést általában azok alkalmazzák, akik nem szeretik a szakmájukat, vagy nem tudtak benne elhelyezkedni, így olyan munkahelyen dolgoznak, amit nem kedvelnek, vagy egyéb kifogásolható körülmények vannak: nem szimpatikus munkatársak, alacsony fizetés.

Azok, akik olyan szakmát választanak, amit szeretnek, ők AKARNAK dolgozni, és nem kényszerülnek. És ez sokaknál még a kevés fizetés ellenére is így van.

Én csak a saját szemszögemből tudom elmondani a dolgokat: voltam otthon munkanélküliként is. Ki nem állhattam, hogy a férjemtől kaptam zsebpénzt - persze, bőven megélünk az ő fizetéséből is, de akkor is -, hogy bármivel akartam kedveskedni, úgy éreztem, hogy ezért nem én dolgoztam meg. Nekem, és még sok más nőnek KELL az, hogy egyrészt felnőtt társaságban mozogjon naponta, és ne csak a gyermekekkel gügyögjön, és az, hogy szakmai érdemben elismerjék, és a munkájáért pénzt kapjon. Számomra nem kényszer a munka. Nyilván nem szeretek én sem 7-kor kelni, de otthon takarítani, lustálkodni és gyerekekre vigyázni egész nap rosszabb, mint 7-kor kelni...

Én pár hónapig munka nélkül már megőrültem az unalomtól. Az a véleményem, hogy aki nem, az lusta. És kész.

43-as! Te még mindig nem érted hogy miről irok, nem figyelsz arra amit megirtam, de mindegy nem fogok papolni, lezártnak tekintem, úgyis csak a magadét fújod! Valószinű nincs olyan jó dolgod mint szeretnéd és ezt irigyled! Én sem Mo-n élek. Nálunk 3 évet fizetik a gyest, utána még 3 évet otthon maradhat az anya a gyermekével ha igényli, pénzt nem kap de mennek az évei és fizetik helyette a biztositásokat. Igen, nálunk igy támogatják azt hogy a szülő ha teheti akkor minél tovább együtt lehessen gyermekével! Sajnálatos hogy más államok ezt nem teszik, sőt mint te is irod, nem elfogadott, és nagyon rövid az idő amit otthon lehetsz a gyerekeddel. Pedig pont ez az időszak amikor a gyerekeknek a legjobban szükségük van az anyjukra. Én ezt el sem tudnám képzelni, hogy 1 évesen másra bizzam pici gyerekem! Soha! Ezt persze te megint nem fogod elismerni mert biztosan nem az "anyatipus"-hoz tartozol. A másik dolog ami hátrány itt pedig az, hogy gyerek mellett borzasztó nehéz elhelyezkedni az anyáknak, mert ha nincs segiséged ha beteg a gyerek, azt bizony rossz szemmel nézik.

Lényeg a lényeg nekünk és még sokuknak igy jó, és azért mert te ezért lenézel engem és még sokakat (mert bizony sokan vagyunk) az a te problémád. Irigykedj vagy mit én bánom!

" mert biztosan nem az "anyatipus"-hoz tartozol."

A szart nem. Csak nem vagyok ősanya, aki azon veri magát, hogy a gyerek életében törés lesz, ha egy percre is egyedül kell maradnia.

Egyébként a munkáltató nem azt nézi rossz szemmel, ha a kisgyermek beteg, hanem azt, ha a hozzád hasonló anyák minden 2. héten szabadságot vennének ki, mert tegnap többet sírt a kelleténél a gyerek és biztos beteg szegény, holott semmi baja. Én pl. bölcsis voltam, és nem haltam bele (állítólag szerettem ott), édesanyámnak ha 3x kellett szabira mennie azért, mert én beteg voltam a 2 év alatt, akkor lehet, hogy sokat is mondok. Csak manapság az a divatos felfogás bizonyos körökben, hogy a gyerek képtelen létezni az anyja nélkül és rögtön testi-lelki beteg lesz, ha nem nyalják a seggét egész nap. Holott a bölcsis kisgyermekek is szívesen játszanak másokkal, sőt, nagyban segíti a szocializációjukat, ha a közösségben vannak...

hagyjátok már abba... az emberek különbözőek, nem kell minden nőnek ugyanúgy viszonyulnia a családhoz, munkához... még hogy a férfiak általánosítanak:) ha az egyiknek nem szükséges a létfenntartásához, hogy dolgozzon, és jobban szereti az idejét a gyerekekkel tölteni, ám legyen. miért ne tehetné? ha neki az tetszik. barátom szüleinél pont ilyesmiről megy most a harc, hogy apuka akarja rávenni anyukát, hogy mostmár, hogy a gyerekek nagyrészt kirepültek, hadd ő tartsa el a családot, hogy anyuka tudjon pihenni. ilyen is van. aki meg a munkában leli örömét, tegye. Megjegyzem, én is ilyen vagyok, el nem tudnám képzelni, hogy egy férfi tartson el. de fogadjátok már el egymást.

na és akkor most a kérdésre válaszolva:) 19 évesek vagyunk, saját lakással, de persze szülői támogatással. gyereket még nem akarunk, de a dolognak csak az az akadálya, hogy bár a jelenlegi "fizetésünkből" (szülők+diákmeló+ösztöndíj) kijönnénk, ez mégsem saját kereset.