Úgy érzem, a húgom nem aputól van. Hogy derítsem ki az igazságot?

Kislány!

Ne foglalkozzál azzal, hogy itt miket írogatnak, mert

sajnos nagyon úgy tűnik a leírásod alapján, hogy tejesen igazad van!

- Jogod van tudni az igazat.

- A húgodnak is joga van tudni, hogy ki is az igazi apja.

- Apádnak is joga lenne tudnia, hogy más gyerekét neveli és tartja el.

- A Dávid nevűnek is joga van tudni, hogy van egy gyereke.

Anyádról meg meg van a véleményem!!

Húha, mennyi ellentétes vélemény ütközött egymásnak. Mikor a kérdező első sorait olvastam még nem tartottam igazán különleges,gyanús történetnek, de ahogy haladt a kibontásában egyre jobban hajlok afelé, hogy anyuka és nagymama tudnak valamit, amit másokkal nem szeretnének megosztani, s ez a 16 éves igen okos lány, aki mellesleg remekül fogalmaz össze van zavarodva, őszintén bennem is felmerült volna a gyanú. Itt most lehet felhozni morális, jogi tényeket, de ne felejtsük el, hogy ha bármikor, ne így legyen persze, de ha bármikor esetleg a huginak valami betegséget diagnosztizálnak,aminek gyógyításához szükség lenne a szülők valamelyik páros szervére,de az anya veséjével például nem kompatibilis, aki lehet, hogy csak a vérszerinti apa tudná megmenteni, de ugyanez a helyzet a különleges vércsoportú emberekkel is. Ebben az esetben anyuka mit tenne? Ráadásul ilyen esetben igen kiterjedt orvosi vizsgálatokat végeznek a családtagokon, ahol bizony kiderül az igazság. Azt mondjuk nem tudom, hogy az orvosi titok mennyire terjed ki ebben az esetben. Ez most extrém példának tűnhet, de Amerikában megtörtént egy ilyen eset. Szóval az, hogy kinek mihez van joga összetettebb, mint amilyennek tűnik, de én azt hiszem, hogy az igazsághoz mindenkinek joga van.

Kérdező, nehéz megfelelő választ adni, mert csak te tudhatod, mennyire tudsz ezzel a gondolattal együtt élni. Megkérdezni már megkérdezted anyudat, nem akar erről beszélni, lehet ha elmondanád mit hallottál, vagy mindent, ami ide nekünk leírtál megtörnéd anyudat, de az kockázatos is és az egész családi életet alapjaiban megráznád. Lehet, hogy a húgod apa nélkül nőne fel,mert apud nem tudna úgy már ránézni, mint a saját lányára, erre is gondolj. A külső tulajdonságokat meg azért nem nagyon érdemes elemezgetni, mert a genetika, öröklődés nagyon komplex folyamat és sokszor több generációk után jelenik csak meg egy régi génváltozat. Sokan nem tudják, de például két barna szemű embernek bármilyen szemű gyereke lehet,mer ez domináns öröklődés, de két kék szeműnek, csakis kizárólag kék szemű lehet a gyereke, mert az recesszív módon öröklődik. Tehát ha két tiszta kék szemű embernek születik egy barna szemű gyereke, akkor anyuka kezdhet aggódni,hogy mit mondjon az apajelölteknek. Mindegy nem megyek bele. Remélem, hogy jó döntésre jutsz és rendeződik minden benned.

1. Lehet és valószínű az a verzió is, hogy egyszerűen csak volt egy afférja anyádnak a Dávid nevű fiúval - miközben rogyadozott a házasságuk apáddal. Teherbe esett apádtól, egyidőben átbeszélték a dolgokat és javult a házasság, csak ott van sötét foltként az az időszak, amikor Dávid is képben volt.

2. Tényleg Dávid az apa, de apád tud róla és ennek tudatában is sajátjaként neveli a húgodat.

A férjemnek van egy lánya, egy vércsoport megállapításnál felmerült, hogy nem az övé. Mondta, hogy édesmindegy, ő nevelte, ő a lányának tekinti, akármit mond a genetika. (Végül kiderült, hogy a saját vércsoportjára emlékezett rosszul, tényleg az ő lánya)

Ha mégis az a verzió élne, hogy anyukád Dávidtól esett teherbe és apád nem tud róla: ha ezt a témát felbolygatod és nyilvánosságra kerül, akkor mi fog történni? Mit vársz ettől? Gondold végig, hogy apáddal közlik, hogy 6 éve tévedésben él a húgod nem az ő lánya. Szerinted mi történne? Mi változna?

A #45 által említett első kettő verzióval szerintem semmi gond, a harmadiknál viszont én mindenképp lépnék az igazság érdekében.

Tudod, én férfi vagyok, abból a nézőpontból látom a dolgokat, és ja, hát ha a gyerekvállalásnál felmerülne őszintén, hogy volt egy harmadik fél is, attól még valszeg ugyanazt mondanám, mint ha nem lenne ilyen, durvára nem érdekelne a genetika meg a vérség, és vessetek a vérmókusok elé, még a lányok által általában fétisként tekintett megcsalás se... ugyanis a dolog, a párom őszintesége nyilvánvalóvá tenné, hogy számára a mi kapcsolatunk, én vagyok az első, és ez a fontos szerintem.

Ha viszont utólag, hónapok, évek múltán bukna le más által, az pont azt tenné nyilvánvalóvá, hogy nem én, nem a kapcsolatunk, nem a meglévő családja számára a legfontosabb, hanem egy embrió általa vélt érdekét kapásból ezek fölé helyezte - és kapásból kidobnám, minden egyébre tekintet nélkül.

Szóval Kérdezőnek nőként (végül is az:)) azt kell eldönteni, hogy a "pasit azt találsz százat, de a babóka" típusú nők közé tartozik, vagy a korrektséget mindenek felett tartók közé. Utóbbi esetben, ha az apja tudhatja, nem tesz semmit, ha nem, akkor felhívja az apja figyelmét, lehetőséget ad az apjának, hogy ha az akar, foglalkozzon a kérdéssel.