Elhiggyem neki, hogy nem csalt meg?

Hm... hazaért. Szinte éreztem, hogy a főnöke hazaküldi, mert szarul van.

Rákérdezek nála, csak megvárom míg lefürdik és eszik.

Mit szeretek benne?

Pl a személyiségét. Ha szomorú vagyok, megvigasztal, felvidít, megnevettet. Ha segítségre van szükségem, én vagyok neki az első, nem a tv, a számítógép. Amikor beteg voltam, ápolt. Nem várja el tőlem, hogy főzzek-mossak-takarítsak nála. Ha vasárnap délig nem kelek fel, nem csap zajt, vigyáz hogy ne ébresszen fel. Nem azt mondom, hogy tökéletes pasi, de én a hibáival együtt szeretem.

Egyébként ritkán iszik alkoholt, nem is bírja, ezért ártott meg neki ennyire a tegnap.

Amíg készítettem neki szendvicset, megkérdeztem mire emlékszik a tegnapról.

Azt mondta, hogy az apjával ittak, sört meg valami rövidet..és rosszul érezte magát. És nem tudja, hogyan ért haza. Mondtam neki, hogy hát engem hívott fel, hogy menjek érte kocsival. Megnézte a telefonjában, mert nem emlékezett rá. Aztán, amikor hazaért, csak annyi rémlik neki, hogy miután kihányta magát, beszélgettünk, és ő összevissza beszélt.

Elmeséltem neki, mit mondott. Nevetett egy jót, és azt mondta hogy nem csalt meg, mert engem szeret és nem tudna más nőhöz nyúlni.

A telefonszámot meg a nevet is mondtam neki, arra sem emlékezett. Ő is felhívta a telefonszámot, megnézte a zsebeit, a telefonját, még a tudakozónál is megkérdezte kié ez a szám, de titkosított.

Tehát nem tudok sokkal többet mint eddig.

Hagytam, hogy hadd aludjon el. Este rákérdezek mégegyszer, ha ugyanezt mondja, hagyom. Persze ez örökre egy pici tüske marad bennem.