Miért ver meg egy NŐ egy FÉRFIT?

17

Három év múlva is ki lehet lépni egy kapcsolatból. Akár emelt fővel. Mint írtad egy mondat is lehet ugyanúgy találó. Állításod szerint kaptál már megérdemelt pofont, és mondták már azt is hogy most megérdemelnéd, úgy veszem ki a szavaidból, hogy a második eset éppúgy talált mint a pofon, akkor mi értelme? Eljutott az agyadig, hogy nem viselkedtél normálisan. Ez a lényeg. Nem is kell ütéssel fenyegetni, sokszor egy halk, "mire jó ez" éppúgy elér a másikhoz. Sőt. Aki üt az akaratgyenge, nem tud saját magán uralkodni.

Kedves 52 %-os! Amit írtam azért írtam mert kőkeményen általánosítottál, kijelentetted hogy ha egy nő megüt egy férfit az csakis azért lehet mert a férfi csinált valami nagyon rosszat. Én pedig (teljesen békés szándékkal) felhoztam Naomi Campbell-t mint agresszív hisztérikát (akinél voltaképp semmit se kell elkövetni hogy kihúzza valaki a gyufát) ellenpéldának a te általánosításodra.

Azt írod alapjáraton nyugis ember vagy, viszont ha jön egy ellenérv arra te ezek szerint csak így tudsz reagálni:

"Nagy pofád van, de nem kívánom, hogy a töredékén te végig menj-mint amin én. És majd ha végig mentél, majd utána legyen ekkora arcod."

Valami azt súgja mi nem sokáig maradnánk együtt (már ha a sors úgy akarna elbánni velünk hogy összeboronál minket).

Na most le leszek pontozva. Én is adtam maflást a férjemnek. Egyszer tehetetlen dühömben: tudtam, hogy igazam van, és egy nagyon érzékeny témára tapintott, és sajnos így tudtam csak lezárni a vitát :( jobban mondva, amikor már szép szóval nem tudtam bizonyítani az igazam, akkor kijött belőlem :(

2: egyszer elment egy koncertre. Mire hazajött, valamint összeveszett velem, természetesen nem volt már szín józan. Egy vezetékes telefon szerelésével kapcsolatban megkértem valamire, hogy segítsen, és a végére már írigy dög voltam, meg szemét. Mondtam neki, hogy most megérdemelnél egy maflást. Erre odatolta az arcát, hogy gyerünk üss meg. Mondom nem akarlak megütni. És már piszkált, hogy üss meg, tudom, hogy meg akarsz ütni. És akkor kapott egy pofást. :(

Borzasztóan szégyellem, nem kellett volna, valamiért így jön ki az agresszió nálam :( Én kaptam otthon is pofont apukámtól nem is egyszer, hogy az orrom vére is eleredt. Anyukám alkoholista, sokszor rám is támadt, nem ütöttem vissza, csak magamat védtem. Tudom, hogy ez is hatással volt rám, illetve a személyiségemre, viszont nem gondolom, hogy önkontrollal, vagy jó emberi kapcsolatokkal ezt ne lehetne megszüntetni. Én most nagyon jó környezetben dolgozom, nagyon jó kollégákkal, akik nagyon jó hatással vannak rám. :) Ügyfélszolgálaton dolgozom, és bizony itt elég nehezemre esik néha visszafogni magam, hogy az emberek sértéseit elviseljem. De látom a kollégáimat, megbeszéljük a dolgot utána, és ez kihat az otthoni viselkedésemre is. Ráadásul rájöttem, ha én sem vagyok olyan agresszív, türelmesebb vagyok, magamnak és a férjemnek is jót teszek vele, nem fogom magam mellől elkergetni.

Úgyhogy pontozzatok le, de nem tartom magam idegbetegnek, sem pszihopatának, inkább hangulatembernek, aki már túl tud lépni ezeken a kitöréseken és sokkal jobban tudom kezelni a dühömet. Legalább is úgy érzem. Inkább sírva fakadok (ciki-nem ciki), hogy ne lássa más, vagy elmegyek sétálni, hogy lenyugodjak, esetleg addig nem beszélgetek, amíg le nem nyugszom. Én addig nem zárok le egy beszélgetést, amíg a véleményemet el nem mondhatom, viszont ha elmondtam, én lenyugszom. Tehát nem folytom magamba. És amióta mindig mindent megbeszélek mindenkivel, azt is, ha bajom van, azóta sokkal jobban érzem magam lelkileg is. Nem tudom, hogy ez összefügg-e a kérdéssel vagy az én tapasztalataimmal, de jól esett leírni :D