A férjem nyilvánosan csalt meg. Szerintetek?

#87, nekem nem lenne megalázó, ugyanis engem nem tud más megalázni, csak én magam magamat. Például úgy, hogy egy ilyen témából hisztit rendeznék... vagy ha átmennék egy ilyen fotelforradalmárba, aki ingyenes anonim fórumon hirdeti büszkén, hogy kinek hol van, és hol nincsen helye és kit hova kell deportálni.

De hát én nem szoktam magam megalázni:))

ma 19:12

ha neked a nyalás meg a sz.pás ugyanaz mint a csikló simogatás meg verés akkor nagyon szar lehet a szexuális életetek.

Kedves 81-es! Én egy 21 éves lány vagyok, férjnél vagyok, van egy 1 éves kislányunk. Azt kell mondjam van abban valami amit Te írsz, ezt a gondolkodásmódot igyekszem magamba táplálni már egy jó ideje, ugyanis én betegesen féltékeny vagyok a Páromra és ezt egyszerűen képtelen vagyok leküzdeni magamban. Csaltak már meg sajnos és azóta nem tudom normálisan kezelni a párkapcsolatomat, az előző pasim egy casanova volt amire csak későn jöttem rá ... Mindegy.

A lényeg az az, hogy egy igazi, őszinte házasság sokkal több dolgon alapul mint az, hogy megbocsátunk -e egy ilyen tettet vagy sem. Tudod én imádom a Párom, úgy érzem lelki társak, legjobb barátok, szeretők ... stb. minden vagyunk két személyben!! 5. éve vagyunk együtt és nem az a rózsaszín szerelem a kapcsolatunk, inkább őszinte, mélyről jövő, tiszta szeretet. Ő is és én is kitartottam mellette, nagyon nehéz időszakokban is és rettenetesen félek tőle, hogy elveszítem. Sokszor gondoltam már rá, hogy mit tennék ha megcsalna, ha lefeküdne egy másik nővel ... Neki mindig azt mondom, hogy sosem bocsátanám meg, ezzel félelmben tartva őt, hogy még véletlenül se csaljon meg. Tudom, ez így hülyeség, hiszen ha akar, meg fog csalni, tiszta sor. De ezzel megnyugtatom a saját lelkemet, hogy tlaán így nem fog. De a lelkem mélyén azt érzem, ha meg is csalna (érzelmek nélkül) talán visszafogadnám ... Mert szeretem és mert tudom, hogy Ő is igazán szeret, mert voltak nagyon mély pontjai az életemnek és mindig kitartott mellettem, minden hülyeségem, ostoba jellemhibám eltűri, szereti, tolerálja. Úgy érzem, Ő valóban egy társ, nem egy pasi ... De nekem még sokat kell érnem ahhoz, hogy felnőjek a házasságomhoz! Viszont ha vissza is fogadnám egy ilyen esetben, azt hiszem még féltékenyebbek lennék mint azelőtt... Sosem hinnék neki, ha elmegy otthonról, hogy valóban odamegy -e, ahová mondja ... Na és persze sokszor eszembe jutna, hogy mit tett, hogy más nőhöz ért ... Lehet, hogy eltudnám nyomni magamban, de azt hiszem nem volna túl egészséges. Nem tudok véleményt mondani, mert még nem éreztem át ezt, remélem nem is fogom. Köszönöm a válaszod, azt hiszem kellett ez ahhoz, hogy leépítsem az ostoba falaimat amelyeket a férjem köré építettem.

De a kérdést illetően mégis azt mondom, hogy szerintem ez a feleségre nézve megalázó volt ... Mindegy, hogy csak taperolás volt, simogatás vagy akármi ... Csak azért bevállalni ezt, hogy ne maradjon szégyenben. :( Én megtiszteltem volna a férjemet annyival, hogy nem alázom meg egy társaság előtt! Ezt a véleményem viszont tartom!

Én lehet megbocsájtanák, de akkor is szakítanák vele, mert ez nekem nem fér bele.

Amúgy tényleg hol a kérdező?

Kérdező, tudja a férjed, hogy láttad ezeket a képeket? Mert ha nem, akkor szerintem nem "nagy beszélgetés" kellene, inkább valahogy ilyen témára kellene terelned a szót, "olvastál egy cikket", bármi, és megtudakolni fínoman, hogy fordított esetben ő mit tenne. És azután neked pont ezt kell tenned:)

Ugyanis a dologban az a valójában nem mindegy, hogy a férjed az életet náladnál kicsit lazábban értelmező korrekt fazon (ez esetben ugye utólag elmondhatod, hogy neked ennél kicsit szűkebb a toleranciád, oszt ennyi), vagy egy hímsovén kettősmércés fax, aki bort iszik, de vizet prédikál. Az ilyent meg jobb dobni, nem a táncoslány szeméremdombja, hanem az általános jellemhiba miatt.