Nekem miért nem tud senki segíteni? Már ugy érzem nincs értelme az egésznek.

Úgy alakult az életem h nem tudtam tovább tanulni a középsuli után,pedig voltak céljaim,terveim,álmaim. belecsöppentem a kökemény valóságba. Dolgozni kellett mennem. Nem mondom hogy nem keresek jól... -havi 75 ezer Ft- de nekem ebből semmi nem jut. Az egészet le kell adnom itthon,mert különben utcára kerülnék,és azért enni is jó néha,bár így is hó vége meg eleje között van olyan hogy tényleg nem tudunk mit enni. Aki nem ebbe él az el se tudja képzelni,milyen 3 négy napig vajas kenyéren tengődni,vagy csak kenyéren,vagy semmit. A fizetésemből nekem annyi marad meg,h bérletet tudjak venni,meg fel van adva az internet számla,de anyu már mondta h le kéne mondani,mert 2 nap boltba el tud menni abból a 4000Ft-ból.

Már nagyon elegem van az egészből,dolgozok a semmiért,és nem az én hibám h ideig jutottam,hanem apámé... Én nem tudom,hogy egy ember hogyan teheti így tönkre családja életét... pedig már több mint 10 éve h elváltak anyámmal ,de még most is miatta szívunk... Ez egy nagyon hosszu,és bonyolult történet,nem is akarom leirni,h miképp alakult így,mert akárhogy szidnák itt apámat,már megtörtént és ez van.

Nagyon nehéz körülmények között élünk,én meg anya dolgozunk,nővérem aki tavaly ide költözött a párjával-hozzá tenném azóta szétmentek - nem tud pénzt adni. valahol nekik is köszönhetjük h ide jutottunk,mert nem sok pénzt havi 35 ft-ot kért tőlük anyám de azt se adták oda,pedig aztán itt voltak 3-an(tesóm,a párja meg a 2 éves gyerek) most már csak tesóm, meg a gyerek van itthon. Tudták volna fizetni azt a kis pénzt(azért kért tőlük annyit anyám,mer délre akartak tenni,gyüjtögettek-a semmit!). tesóm csak a családi pótlékot,meg a gyes vagy mit (20on párezer Ft-t )kap,és ez elmegy a gyerek dolgaira meg vmi hitelére. Anyu fizuja a lakáshitelre épphogy elég,az enyém a gáz a villany,rezsi,net,és kajára megy el. De így is van olyan hogy nem tudunk enni Ez hogy nem tudunk mit enni,a gyerek miatt rossz. tesóm nem kap az apától gyerektartást,ugy egyeztek meg h pelenkát,ruhát,meg ami kell 10-12 Ft értékben minden hónapban megveszi a gyereknek. Mikor itthon nincs kaja(még kweyér se) az apja mindig elviszi a kicsit,így legalább ő tud enni.

tesómnak jó,mert a barátnőjétől mindig kap uj ruhákat(egy méret), tud járni buliba(nekem méág arra sincs pénzem)de én meg anya nem tudunk lassan már mibe elmenni dolgozni,nem hogy buliba!Jön az ösz,és nekem meg anyámnak se cipő,se melegebb ruhánk nincs. egy farmerom van,de már az is kezd a combjánál kilukadni. Anyunak 2,ő szerencsés. Nekem nincsenek barátaim,mikor elmentem dolgozni,akkor megszakadt a kapcsolat az iskolás barátokkal,pedig ők tudtak adni ruhákat amiket nem hordanak...Komolyan nagyon el vagyok keseredve. Már gondolkoztam azon is h elmegyek albérletbe,de sajnálom anyut meg a többieket,mert akkor nagy kakiban hagynám őket... :( Segélyt nem tudunk sehol kérni,mert az 1 főre jutó jövedelem 2 ezer ft-tal többre jött ki. Próbálok anya meg én is 2. állást nézni(tesóm is aktívan keres vmi melót,de nem talál)de nem nagyon tudunk 3-4 műszak mellett semmit elválalni.

Csak azt látom h körülöttem mindenkinek tud vki segíteni,de nekem senki. A mamám is csak azt tudja hajtogatni h hát hiszen dolgozol,van rá pénzed nem adok-egy 1200Ft-os felsőt szerettem volna megvenni,ugy megtetszett,de nem adott nekem pénzt.- ő is csak a többi unokáját támogatja. Én meg tesóm mióta anyu elvált apámtól mintha már nem is lennénk család tagok... :(

Komolyan fogalmam sincs mihez kezdjek. Már azon gondolkodom,h elválalom azt a melót amit egy hónapja ajánlottak,és azt mondta a pasi h ha meggondolom magam bármikor jelentkezzek. De egyszerüóen undorodom a gondolattól h örömlány legyek ausztriába... :S pedig az meg oldana egy két dolgot...nincs se ruhám,se semmim,nem tudunk mibe kimozdolni itthonról,h ismerkedni tudjak... Tudom h szemét vagyok de nagyon irigylem tesómat,h divatos (többé kevésbé) ruhákba jár,bulizik,és él mint hal a vízben. Ezzel szemben én dolgozok,és még sincs semmim :(

A ,ultkor mikor kértem anyámath a fizumból hadtartsak meg annyi pénzt h eltudjak menni buliba,meg vehessek vmi ruhát,azt mondta ha annyira kell oda adja,de akkor nem eszünk a héten... Úgy érzem én lettem volna arossz,ha ennek tudatában elkérem pénzt... pedig olyan jó lett volna! Csak az idegesít,h anyám a cigit megtudja venni magának a pénzből... :S meg a tesóm is azt a cigit szívja amit az ÉN pénzemen vesz meg magának anyám...

Annyira el vagyok keseredve h nem látok ebből kiutat. Költözni nem tudok,meg nem akarok mert nem akarom szar helyzetbe hagyni a családot. Ebből csak akor lesz kiut,ha 3 év mulva lejár anya egyik személyi kölcsöne... De én ezt nem bírom. 3 év! Addig se ruha,se buli,se pasi. mert ismerkedni ugye nem tudok... ha nem járok elsehova. El járni meg nem tudok mert nincs mibe... :(

Kössz,h le irhattam már nagyon ki vagyok.. most is potyognak a könyneim... :(