Mi értelme van ennek az egésznek?

Kb így nézett ki az első kérdésem 13-14 évesen, igaz akkor még csak papíron, majd egyre bonyolódtak a kérdések, mivel egyre sem kaptam választ, majd eljutottam egy olyan kifinomult pontra, ahol már olyan formában tudtam ezeket a kérdéseket feltenni, hogy el tudtam róluk dumálni, igaz ez sem hozta meg a konkrét válaszokat, mert nem is léteznek.

Az élet lényege, hogy beleláss olyan dolgokat amiktől izgalmas lesz, hogy olyan dolgokat tegyél, amikről a többiek azt gondolták, képtelen vagy megtenni.

Kreálj misztikumokat, hitess el emberekkel dolgokat, tégy úgy, mintha a mondandódnak komoly mögöttes tartalma lenne úgy, hogy közben nincs is.

Az élet lényege, hogy izgalmasan lásd azt ami nem az. :)

Azok az emberek reagálnak így, akiknek nem hullik minden az ölükbe, meg kéne dolgozniuk a sikerért, de ahhoz lusták, inkább lemondanak róla.

Tanulásról kb. idevág: „Én nem szeretek – mondta Vida Erzsi, forgatta az ellenőrző könyvét és pityergett és mosolygott egyszerre –, én annyira nem szeretek tanulni!” „Nem is jó az – mondta Éva néni azonnal, és úgy nézett Vida Erzsire, mintha ő is gyerek volna még –, csak nem mondta neked valaki azt, hogy tanulni kellemes? Tudni jó, gyerekem, tanulni egyáltalán nem az, szaladgálni jó, moziba menni, énekelni, sétálni, olvasni… Tanulni nem. Dehogy! Csak éppen nem éri meg, ha az ember nem tanul. Nem érted? Nem éri meg, amibe kerül. Nincs arányban, mennyivel rosszabb nem tudni valamit, mint nem tanulni s kitenni magunkat annak, hogy nem értjük ezt a gyönyörű világot.”

Sportolni azért kell, mert 20 éves kor után a mozgásszegény életmód következtében elsorvadnak az izmok, meggörbül a tartás, kezd összemenni az ember, elveszti az egyensúlyérzékét, és negyvenévesen teljesen leépülve találja magát, holott 60 éves koráig akar dolgozni. Ha rendszeresen sportolsz, késleleteted az ízületi bántalmakat, a hátfájás kialakulását, meg a többit, és lassabban rakódik le rád az öreges háj.

Olvasás: nem is emlékezhetsz mindenre, amit olvastál, de az egészséges lelki élethez hozzátartozik az, hogy időnként elolvass egy drámát vagy regényt: ha jól választasz, találsz benne válaszokat, és katarzist is okoz néha, az valami csodálatos lelki élmény. Időntúli, századokon átívelő emberfeletti és mélységesen emberi érzés, a csodálatos fajtából, megrendítő, stb. És a tudatalattidban megmarad valami belőle, az olvasott élethelyzetek, dolgok, bármi.

Az emberekkel beszélgetni is létszükséglet. Eric Berne írja le szépen, hogy az egészséges lelkülethez szükséges az agytörzsi idegek ingerlése, ez legkönnyebben más emberekkel való kapcsolattal történik. Ahogy a kisgyerek nem fejlődik, ha megvonják tőle a társaságot, odafigyelést, szeretet, úgy a felnőtt is érzelmileg megbüdösödik, kedvetlen lesz, ha nem kapja meg azt.

Persze a végső halál értelmetlenségbe vonhat mindent. De minden embernek el kell töltenie valamivel az életét. Lehet úgy, hogy örökké panaszkodsz, értelmetlennek titulálsz mindent, amihez gyáva vagy, és lehet úgy, hogy megismered magad, a világot, amennyire ebben a néhány évtizedben lehet, megpróbálsz változtatni rajta, vagy nyomot hagyni benne és emberi életet élsz, úgy, hogy rájössz, mi teszi emberivé, és másoknak is megtanítod ezt.

Szerintem nagyon találó az első válasz. Most ez a mérhetetlen rinyálás.. Sportolni lusta, tanulni lusta (hiszen minek?), emberekkel érintkezni felesleges, érezni hülyeség.. enni, aludni jó. Dolgozni is persze, habár kizárt, hogy valaha lett volna már munkája.. Ebből logikusan következik, hogy akkor haljál meg, mert „Annak lenne értelme...” – irónia kedves 50%-os.

Szerintem ilyen „jaj, minden értelmetlen” hangulatban, egyáltalán nem árt, ha a „felvilágosult” embernek ez is végigfut az agyán. Talán akkor felötlik, hogy mégis van értelme az érzelmeknek (lásd, félelem a haláltól, különben ekkora értelmetlenségben mi tartana vissza?), és ezek után esetleg még több érzelem előbújik az emberből, kit nem hagyna itt szívesen, talán mégis van kit, és jó dolog szeretni, vannak tevékenységek, amit nagyon jó (együtt) művelni… Végül is, minden bizonnyal nem így élte le a meglévő max. 14 életévét, hogy minden értelmetlen, sivár és unalmas volt. Emlékezhetne, hogy minden tevékenységnek (legyen az sport vagy olvasás) voltak klassz, örömteli pillanatai, még ha már nem is emlékszik minden betűre amit olvasott, illetve – a minden bizonnyal aktív, kitartó – sportolás után, most nem egy egészségtől kicsattanó, fitness király.

Az ember úgyse kap receptet életéhez, kérdéseire kész választ. Magában kell megkeresni, hogy neki mi adna értelmet, célt. Most erre érdemes azt mondani, hogy „Józsinak bevált a siklóernyőzés.”?

a kérdés és a kérdező felvetése érdekes hasonló cipőben az utolsó gondolat is .Amit élvezhetnék is csak arra leszek figyelmes h nem élvezem .szomorú leszek ,és oda lyukadok ki h nincs értelme..

mondjuk én mindet egyedül csinálok szinte nincsenek is körülöttem olyan emberek akik azért szeretnének, önmagamért mert választottuk egymást,mint barát akrmi.

( a család meg fontos de ebben a korban meg már nem anyuci szeretete a visszaigazolás)

Szóval ha a személyi edzőnek fizetek kedves, ha futárnak fizetek mikor hozza a kaját és jattot is adok kedves, ha egy ismerősömnek kifizetem a koncertjegyét és eljön velem kedves ..-de nekem nincs más inger forrásom jelenleg . hát ez meg az én történetem .

Szóvall...

12:30 nek pedig elismerésem az életfelfogáshoz ..! ő talán az egyetlen aki a legértelmesebb választ adta.