Sohasem fogom tudni megbocsátani ezt a férjemnek?

A házassági vagyonközösségbe beletartozik egyéni vállalkozó házastárs adóssága.

BH1998. 233.

A házastárs vállalkozó tevékenységéből eredő tartozás a házastársi vagyonközösség része [Csjt. 27. § (1) bek., 28. §, 30. §].

A peres felek 1988. október 1-jén kötöttek házasságot, melyből 1989. szeptember 11-én Alexandra, 1993. augusztus 18-án pedig Renáta nevű gyermekeik születtek. A felek életközössége 1995. július 9-én megszűnt.

Az életközösség megszűnése után a közös lakást is magában foglaló közös tulajdonú ingatlanukat peren kívül értékesítették, a vételárat felosztották, a közös vagyonhoz tartozó ingókat pedig természetben osztották meg azzal, hogy értékkülönbözet megfizetésére nem tartottak igényt (15. sorsz. jkv.). A házasság felbontása iránti perben megkötött egyezség szerint mindkét gyermekük a felperesi anya gondozásában maradt, az alperes tartásdíj fizetését vállalta, és a felek rendezték az alperes és a gyermekek közötti kapcsolattartást is (19. sorsz. jkv.).

A bontóperben a felek között kizárólag az volt vitás, hogy az alperes egyéni fuvarozói tevékenységének gyakorlása közben az életközösség fennállása alatt felmerült - járulékokkal növelt - adósságok az alperes különadósságához tartoztak-e, vagy pedig azért a felek együttesen kötelesek helytállni.

A bíróság jogerős ítéletével a felek házasságát felbontotta, és megállapította, hogy a különböző összegű tartozások a feleket - egymás közötti viszonyukban - azonos arányban terhelik.

A megállapított tényállás szerint a fenti tartozások az életközösség fennállása alatt az alperes egyéni vállalkozásával kapcsolatban merültek fel, az adósságként jelentkező összeg azonban csak részben került felhasználásra a közös életvitel során, annak egy része ugyanis késedelmi pótlékokból és bírságoktól tevődött össze, a különböző tartozásokra, illetve azok járulékaira vonatkozóan okirati bizonyítékok állottak rendelkezésre. A felperesnek tudomása volt a vállalkozás körülményeiről, annak veszteségességéről is, csupán az összegszerűségeket nem ismerte. Erre alapítottan kizárólag a korábbi bevételeket tekintette közös vagyonnak, a terhekre nézve az alperes különadósságának megállapítását kérte.

A jogerős ítélet indokolása szerint az adósságok a házassági életközösség alatt az alperes által folytatott vállalkozói tevékenységgel kapcsolatban keletkeztek, ezek közös jellege mellett a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdésében megfogalmazott vélelem szól. A felperes által hivatkozottak nem alkalmasak ezen vélelem megdöntésére, mivel a tartozások hosszabb időszak alatt, folyamatosan halmozódtak fel, a vállalkozást terhelő pénzbeli kötelezettségek teljesítésének elmulasztásáról a felperesnek saját elismerése szerint is tudomása volt, az a körülmény, hogy a pontos összeggel vagy annak nagyságrendjével nem volt tisztában, a közös vagyoni jellegen nem változtat. A Csjt. 30. §-ának (1) bekezdése értelmében ugyanis a vagyonközösség fennállása alatt, továbbá a házassági életközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időben csak a házastársak közös egyetértésével lehet a vagyonközösséghez tartozó tárgyakat elidegeníteni, vagy általában olyan vagyonjogi rendelkezést tenni, amely nem a házastársak különvagyonára vonatkozik. A Csjt. 30. §-ának (2) bekezdése szerint bármelyik házastársnak a vagyonközösség fennállása alatt kötött, az alábbi rendelkezés alá tartozó visszterhes ügyletét a másik házastárs hozzájárulásával kötött ügyletnek kell tekinteni, kivéve, ha az ügyletkötő harmadik tudott, vagy a körülményekből tudnia kellett arról, hogy a másik házastárs az ügylethez nem járult hozzá. A tágabb értelemben vett rendelkezés körébe tartozik minden olyan kötelezettségvállalás, amely a közös vagyont érinti. Az ügyletkötésben részt nem vett házastárs hozzájárulása nincs alakszerűséghez kötve sem az életközösség ideje alatt, sem annak megszűnése után. A hozzájárulás nemcsak a házastárs nyilatkozatával adható meg, hanem bármilyen ráutaló magatartással.

A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, melyben törvénysértésként a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdésében, a 28. §-ában, illetve a 30. §-ában foglaltak téves alkalmazást jelölt meg. Álláspontja szerint az adósságok egy része nem visszterhes ügyletből keletkezett, így a bíróság helytelenül hivatkozott a Csjt. 30. §-ára, melynek kiterjesztő értelmezésére azért sem volt mód, mert az alperes adósságairól a felperes nem is tudott, ezért azok ellen nem tiltakozhatott, amennyiben pedig az alperes különadósságai a közös vagyont gyarapították, a felperes azért a Csjt. 30. §-ának (4) bekezdése szerint csak a közös vagyon erejéig tartozik felelősséggel.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.

A felülvizsgálati kérelem alaptalan.

A peres felek 1988. október 1-jétől 1995. június 9-ig házastársi életközösségben éltek, házastársi vagyonjogi szerződést nem kötöttek, ezért vagyoni viszonyaikra a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése az irányadó: köztük házastársi vagyonközösség állott fenn. Az így létrejött közös vagyon szélesebb körű, mint az a közös tulajdon, mely az életközösség alatt szerzett dolgokon keletkezett, a vagyon körébe tartoznak ugyanis a vagyoni értékű jogok, illetve vagyoni tárgyú kötelezettségek is. Az aktív és passzív vagyon összevetése után jelentkezik a megosztható értéktöbblet, az ún. tiszta vagyon, ennek hiánya azonban, tehát ha a közös gazdálkodás vagyoni többletet nem eredményez, nem vezethet olyan következtetésre, hogy a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése szerinti közös vagyon vélelme csupán az aktív vagyonra korlátozódik.

Az életközösség alatt felgyűlt tartozások a Csjt. 28. §-a (1) bekezdésének taxatív felsorolásából levezethető alperesi különadósság körébe nem vonhatók, mert azok az alperes családfenntartó kereső tevékenységével függtek össze, a célszerűtlen, felelőtlen gazdálkodás hátrányos következményei alól a Csjt. 30. §-ának (1) bekezdése szerint a felperes nem mentesülhet, hiszen a pénzkezelés általa is elfogadott módja mellett tudhatott, vagy kellő gondossággal tudnia kellett volna a család valós anyagi helyzetéről. Az elsőfokú bíróság indokolásában helyesen utalt arra, hogy a vagyoni rendelkezések körébe tartozik minden olyan, a házasság fennállása alatti kötelezettségvállalás is, amely a közös vagyont érinti, a házastárs magatartását, esetleges közömbösségét a fennálló életközösség elemei között úgy kell értékelni, hogy a házastársak vagyonjogi rendelkezéseivel egyetértett.

A fentiekből következik, hogy téves az a felperesi álláspont is, amely szerint a felperes a Csjt. 30. §-ának (3) bekezdése értelmében a közös adósságért csak a házastársi közös vagyonból rá eső rész erejéig tartozik felelősséggel, hiszen a Csjt. 27. §-a (1) bekezdésének megfelelő alkalmazásával a közös adósság éppúgy a házastársi vagyonközösség részét képezte, mint az életközösség alatt szerzett és peren kívül megosztott ingók és ingatlan.

A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. II. 20.029/1997. sz.)

Jóban rosszban ha mond ez neked valamit.

A társad hozott egy hibás döntést, amit nyögtök, és te ha nem lenne a gyerek már leléptél volna tőle.Te sosem hoztál az életed folyamán rossz döntést?

Mélységesen szégyelld el magad.

Talán az lehet a legnagyobb baj, hogy már nem tudsz felnézni a párodra. Az eszeddel elismered, hogy mindenki hozhat rossz döntést, ő is beleesett ebbe a csapdába, de Te mint Nő, már nem tudod tisztelni, mint Férfit.

Márpedig ha nincs tisztelet, akkor hosszabb távon eltűnik a szeretet is. Az érzések nem befolyásolhatók.

Ha együtt tesztek érte, akkor megbocsátható ez a dolog.

Először is próbáld meg elmagyarázni a férjednek, hogy játsszon nyíltan, egyrészt mert így talán még többet is tudsz neki segíteni, másrészt mert most nem tudsz bízni benne, és szeretnéd, ha ez változna.

És ha látod rajta, hogy valóban nem titkolózik már és hallgat rád, akkor ne tekints hátra, most már csak előre.

Én voltam hasonló helyzetben, nem igaz, hogy nem lehet visszaszerezni a bizalmat. Az viszont igaz, hogy nagyon sokáig tart: esetemben több mint három évre volt szükség. Nagyon kevés idő telt még el, ne add fel. Sokat, minél többet beszéljetek a férjeddel. Tudatosítsd benne, hogy mi a valódi problémád, hogy nem az egyszeri tévedés, hanem a hozzáállása. Ne add fel! Ha alapvetően érdemes ez a házasság a megmentésre, akkor ne lépj ki! Sok idő kell, de újra bízhatsz még benne.

Jóban rosszban? Nem baj, hogy akár mélyszegénységbe is ránthatta volna a családját? Aztán meg a gyerekeinek kell kifizetnie az adósságát.

Komolyan mondom megáll az eszem. Akkor a megcsalásnál is legyen már jóban rosszban, oké? Hisz zai s csak egy kis baki. Mint a több milliós tartozás.

te ezt az embert nem szereted, mivel már nem megy jól a szekér, ott is hagytad volna, ha nem lenne gyerek.

számító ribanc vagy, akinél a férjed jobbat érdemel.

arra esetleg nem gondoltál, ha már kidolgozza a belét a családjáért, esetleg te is dolgozzál, hogy bebírjátok fizetni közösen, ne csak mindent ő fizessen?

ha meglátnék a férjed helyébe egy ilyen kérdést, azonnal kivágnálak