Szerintetek jogosan haragudott meg a nővérem rám és a férjemre? Nem volt joga a férjemnek megmondani mit gondol az anyámról?

Ha nálunk ez lenne a helyzet, akkor sem szeretném, ha a férjem egy szót is szólna az anyámról.

Független, hogy mit tett értem/értünk az élete során.

Ha számodra sem jelent semmit a saját anyád, csak egy szomszédot, akkor már ott meg kellett volna szakítanod vele a kapcsolatot, amikor a testvéred erőltette a találkozást/családi együttlétet.

Elmondtad volna nekik 1×, hogy miért nem vagy erre vevő, de csak TE! És nem a férjed (is).. és akkor ennyi.

A nővéreddel tartottad volna a kapcsolatot, de az anyádat kizártad volna az életedből!

Szerintem jogosan sértődött meg és el kellene gondolkoznotok a dolgokon. Főleg neked.

Nem benneteket bántott ezzel, hogy hitelt vett fel. A férjedet meg pláne nem. A nővéreddel értek egyet. Ő lelkiismeretes és szeretne foglalkozni az édesanyjával, bármilyen is ő.

Ez arra utal a szememben, hogy nagyon jó ember.

Természetes, hogy rosszul esik neki.

Minden ember úgy van ezzel, hogy én mondhatok bármit a családomra, de más nem bánthatja!

Pláne akkor nem, ha őt nem érinti a dolog, márpedig itt a férjed, csak kívülről nézi az eseményeket és tulajdonképpen te is.

Ő az anyukád, aláírom , hogy nem volt mintaanya, de példát vehetnél a nővéredről. Ne érts félre, nem szeretnék pálcát törni feletted, téged is megértelek. De ő az anyukád, a családod.

Az én családomnak is rengeteg érdekes és rossz húzása volt. De sosem tudnék elfordulni így tőlük!

A férjednek igaza van, jogában áll véleményt alkotni, akár tetszik az akár nem másoknak.

A nővéred elfogadja olyannak, amilyen. Ez jó dolog.

Te még őrzöl magadban sértettséget, tüskéket. Ez viszont nem jó.

Fel kellene oldanod magadban ezeket, mert mindig, egész hátralévő életedben rosz döntéseket fog okozni neked. Amíg nem engeded el a sértettséget, nem fogadod el őt olyannak amilyen (Bár nekem is megvan a véleményem) addig ez további problémákat okozhat az életedben.

Akár tudat alatt is elő fog jönni és a helyes út helyett ez fog elterelni a döntéseidben. Gyermeknevelésben, életvitelben, sok helyen elő fog jönni amíg nem oldod fel és nem tanulod meg elfogadni őt.

Attól még nem kell szeretned, és nem kell egyetértened vele, csak próbáld meg az ő szemével látni a világot hogy megértsd és ezáltal elfogadd őt.

A magad érdekében. Ő majd mindig visszakapja azt a sorstól amit adott, ha elhagyott titeket akkor őt is mindig elfogják...

De ez nem a te feladatod hogy ítélkezz, - mégha nekem is nehezemre esne - a tied az elfogadás hogy ne mérgezhesse tovább az életed a sors amit adott neked gyermekként.