Szerintetek nagy baj ha ezt mondogatom a férjemnek az apjáról? Biztos rosszul esik neki, hiszen az apja, de nem tudom magamban tartani az érzéseimet.

Egyszerűen nem tudom már tisztelni az apósomat.Egy egoista rosszindulatú,hazug embernek tartom.A párom igazat ad nekem ebben,de valahogy ő még mindíg nem mer beolvasni az apjának.Pedig sokszor olyan lekezelően beszél vele is az apja.Elmondom a szitut.Szóval.Apósom odajött hozzánk lakni,mert összeveszett a nőjével.A párom anyukáját kb,20évvel ezelőtt hagyta ott egy nő miatt aki mellesleg anyósom kolleganője volt.Azzal összejöttek és amikor az kidobta ,hozzánk költözött mert apósom háza vidéken van és onnan messze lenne bejárni dolgozni.Ameddig nálunk lakott örökké elvárta,hogy mossak,főzzek takarítsak rá.A párom pedzegette neki,hogy apu azért segíthenél a kajakészítésben,vagy elmosogathatnál néha.De nem,ő hazajött a munkából bevacsorázott aztán ment is lefeküdni.Én mindent megcsináltam helyette,és amikor neki kellett volna segítenie nekünk akkor mindíg más dolga volt.Ha kellett neki intézni valamit mindíg elhívta a páromat,mert egyedül sosem akart menni sehová.A kajapénzbe sem akart beleadni,meg a tisztítószerekbe sem,de enni és tiszta ruhába öltözködni azt szeretett.Ha takarítottam,mindíg szólt,hogy nála is ha már nekikezdtem.Aztán egyik nap nagyon összevesztünk,mert megkértük vigyázzon a gyerekünkre azaz az unokájára,mert állásinterjúra mennénk külföldre,ahol párokat foglalkoztatnának.Meg is ígérte,hogy persze ő rá számíthatunk.Aztán mikor már meg volt a jegy az időpont is, előtte pár nappal lemondta mert ,hogy neki is állásinterjúra kell mennie,és ezt nem hagyhatja ki.Hirtelen azt éreztem felképelem,olyan dühös voltam rá.Kérdeztük tőle miért vált másik munkahelyet,mire mondta hogy ő a házához közelben keresett munkát,és akkor nem kell már velünk laknia,ha oda felveszik.Ez érthető is,csak azt nem értem,miért nem választott másik időpontot.Lehetett volna egy pár nappal későbbre tetetnie,hogy mi is el tudjunk utazni a külföldi állásinterjúra.Annyit mondott majd megoldjuk,hogy kinél hagyjuk a gyereket.Sajnos senki nem ért rá,mindenki aki számításba lehetett volna,nyaralt vagy dolgozott.Így elvesztettük a két repjegyet,és a lehetőséget.Apóst felvették és haza is költözött,éli világát.Nekünk ő sosem segített,pedig hitelben vagyunk és jól jönne a segítség.D e ő olyan aki mindíg csak kapni szeret,és amit adna azt is inkább végül elveszi.Mellesleg borzalmas lekezelően beszél az emberekkel,és úgy hiszi ő mindent jobban tud,és mindenki más hülye.Szeret mindenbe beleszólni,és kritizálni.Lehet nem túl jó ha ezeket mondogatom a férjemnek?