Nem tudom kimutatni az érzéseimet, párom sem! Működhet hosszú távon?
Mostanában egyre többet gondolkozok azon, hogy vajon tart-e valahova a kapcsolatunk.
Én meglehetősen önző vagyok, nagyon akaratos, határozott, nem bírom ki ,ha nem az van amit én akarok...ránézésre rideg és elutasítónak tűnök, nehezemre esik kimutatni az érzéseimet. Csak a közeli barátaim, hozzátartozóim tudják igazán hogy valójában milyen vagyok, megválogatom kiket engedek közel magamhoz. Szóval számtalan rossz tulajdonsággal rendelkezem. Párom pedig még rajtam is túltesz.
Pl. Több mint 1 éve vagyunk együtt, imádjuk egymást és mégis képtelenek vagyunk kimondani, hogy "szeretlek" én is, ő is azt szoktuk mondani, hogy "ugyis tudod" majd egy ölelés egy puszi.
Azt érzem, hogy mi nem fejlődünk, hogy hozunk ki egymásból többet. Hogy lehet neki is könnyebb lenne egy olyan nővel aki érzelmesebb és nekem is egy olyan férfival. (Persze nem cserélném le tényleg mindennél jobban szeretem)
Egy kapcsolatban kompromisszumokat kell hozni és nekünk még ez is nehezünkre esik.
Nem tudom, hogy ez működhet-e így. Ha esetleg komolyra fordul a dolog és családot vállalunk félek tőle, hogy én nem vagyok kifejezett anya típus és ő sem kifejezett apa típus. Egy gyerek sokkal jobb szülőket érdemelne mint mi. (Még nem vágyom családra ezt távlati célként írom)
Mit gondoltok erről?
Én/24 Ő/27
Szerintem ez pont így jó, mint ahogy mondani szokták zsák a foltját , hát ti megtaláltátok :)
Szerintem sok vitát szülne az ha az egyikőtök érzelgős lenne a másik meg nem!!
És gratulálok hogy így be tudod ismerni a hibáidat :)
írod, hogy még nem vágysz családra. csak azt szeretném mondani, hogy ha mindkét szülő ilyen nehezen fejezi ki az érzéseit, az elég rosszul jöhet ki a gyereknek :( (tapasztalat). mostanában én is ilyeneken gondolkdom, hogy ha nekem is lesz gyerekem, vajon én is ezt az érzelmeket kifejezni nem tudást fogom átadni neki?... nem akarom.
mert ha nektek jó ez ahogy van, az oké. csak egy gyereknek, talán jobb lenne máshogy...
ti is, nem a szüleitek miatt váltatok ilyenekké? ha szabad így fogalmazni.
persze könnyen mondhatja azt egy kívülálló, hogy persze, majd a gyerekkel máshogy fogsz bánni, tudod hogy ez nem jó, de ezt nem ilyen könnyű kivitelezni ha beléd ivódott. szerintem. :(
Bennem azért fogalmazódott meg, hogy nem lennék jó anya mert a saját anyám az én tökéletes ellentétem. Gondoskodó, végtelenül önzetlen, mindent saját maga elé helyez, imádja a gyereket, jóságos kedves, csupa jó tulajdonság. Ő már a tulzottan szerető és féltő típus. És az igazat megvallva nekem ez soha nem tetszett, tulzásnak éreztem az "önfeláldozását" a ragaszkodását, hogy mindentől meg akart óvni.
És ezért is gondolom, hogy ha a saját anyámba, aki mások szemében tökéletes én a hibát láttam akkor én milyen anyja lennék egy gyereknek.
Apu sem kimondottan érzelgős, de annyira nem mint én.
Párom családjában viszont pont fordítva, az anyukája a nehéz eset és apukája csupaszív.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!