Őszintén mondjátok el nekem: mégis mi a baj a háztartásbeliekkel?

71%

nem vagyok irigy egy nőre aki csak szülni tud és otthon lenni.Ez nekem nem élet.. de ha szeretnéd van facebookom, megadom a cégem honlapját stb, sőt képeket is küldök a házról amit felépítettünk a férjemmel. Csak gondolom a nevedet nem mernéd megadni :)

Szóval, ezen akadtam ki egy kicsit:

"Amit én csinálok azt és olyan minőségben egy dolgozó nő nem csinálja meg az tuti. Tudom, mert mint említettem én is dolgoztam jó pár évig."

Szóval én dolgozó nő létemre fentartok egy lakást, rend van, vasalt ruhák, főtt ételt, sütemény. S nem hanyagolom el magam sem.

Szóval milyen minőségre gondolt ez a válaszadó?

Egyébként félreértés ne essék, én nem nézem le, aki otthon van. Csak azt sem szeretem, ha valaki pont emiatt érzi magát jobb anyának, nőnek.

55nél van a szó.

Én befejeztem, htb-k, inkább menjetek mosni, ha netezgetni van időtök..én inkább megyek étterembe a párommal és a baráti társaságommal..

ja hogy ez nektek nem adatik meg,mert nincs csak havi max 1 napotok pihenni? szegények. :)

Néhány hétig éltem egy külföldi családnál, 5 gyerekük van. Ott nem szokás otthon maradni, 3-6 hónapon belül mennek vissza dolgozni. Ráadásul a 3 legkisebb ikergyerek, tehát három szülésből jött össze az 5.

Mindkét szülő dolgozott, dolgozik, a gyerekek már 20-30 között vannak. Náluk tátottam a számat, mert pont olyan a család, amilyennek lennie kell. A gyerekek értelmesek, vidámak, célokkal teliek ÉS imádják a szüleiket. Akik elköltöztek, netán saját gyerekeik vannak, napi szinten visszajárnak.

Ilyen jó légkörben nem nagyon voltam még, mint amit ott tapasztaltam. Az anyuka mondta, hogy igen, a gyerekek csecsemőként mennek közösségbe már, hiszen hogyan is szocializálódhatnának máshogy? Esténként és hétvégén együtt vannak, a közel két méteres fiúk simán odamegy az apjához, hozzábújik és puszit nyom az arcára, közben mindketten vigyorognak, mint a vadalma.

Viszont ott az apuka is kiveszi a részét mindenből. Süt, főz, beszáll a takarításba, a felnőtt gyerekekkel is foglalkozik.

Esténként rendszeresen odaszállingózott mindenki vacsora után az asztalhoz és lefekvésig beszélgettek, nevettek. Egy-egy ember kimaradt néha, mert buliba ment vagy barátnőhöz/baráthoz, de sokszor a partner is jött és ültünk vagy huszan az asztal körül, barátok, rokonok, gyerekek, stb.

Ott szeretik, sőt imádják a gyerekeket, de nem esnek hasra tőlük. A gyerekek is ugyanúgy részei a családnak, tevékenyen. Egyedül is ragyogóan elvannak, de közösségben is hamar feltalálják magukat és szinte mindegyiküknek hatalmas baráti köre van.

Ha fele ilyen jól sikerült lesz a sajátom felnőttkorában, kezet fogok csókolni magamnak.

A gyerekek foglalkozásai: sebész, könyvelő, közigazgatásban vezető, autószerelő, vadászpilóta. Mind imádja a munkáját és ahogy beszélgettem velük, ugyanolyan családmodellt szeretnének, mint amiben ők felnőttek.

A ház pedig tiszta és rendezett, úgy, hogy az unokák két naponta szétszedték a házat (1 és 3 éves, simán hagyták őket szétpakolni a lakást, vagy a lábost a földhöz csapkodni, maximum hangosabban beszélgettek).

Senki sem fáradt vagy meggyötört, árad belőlük az életkedv. Ha nekik sikerült, másnak sem lehetetlen. Bennem mindenesetre életreszóló nyomot hagyott, pozitív értelemben.