Nem birom mar itthon. Lassan depresszios leszek. Szeretnek elszokni itthonrol de nem tudom meg merjem tenni vagy sem. Mert ha egyszer megteszem soha az eletbe nem johetek haza. Megis mit tegyek?

Fordulj egy Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálathoz. Semmiképp se szökj el otthonról! Nem szabad! Tönkretennéd az életed, lezüllenél, hajléktalan lennél. Megbánnád hidd el!

Iskolában is kérhetsz segítséget a védőnőtől, iskola pszichológustól de még az igazgatótól, osztályfőnöködtől is. Mond el nekik a problémád és ők tudni fogják hogy hogyan segítsenek.

Elég fura hogy 22 évesen elszökni akarsz mint egy gyerek, ha gyerekként gondolkodsz, viselkedsz akkor ne csodálkozz ha úgy kezelnek.

22 évesen már dolgozhatsz és elköltözhetsz bármikor. Tedd meg, ha nem érzed magad jól otthon.

Normális szülők is hülye-gyerekként kezelhetnek 22 éves fiatalt, ha az nem méltó a megbecsülésükre, tiszteletükre.

Megbecsülést azzal tudsz kivívni ennyi idősen, ha felsőoktatásban tanulva jók az eredményeit, vagy ha olyan családból származol ahol nem elvárás a továbbtanulás (pl. szülők nem diplomásak) akkor meg munkahelyen normálisan dolgozol. Mellette még külön bónusz ha normális a magánéleted is pl. rendet tartasz magad körül, igényesen szórakozol, sportolsz, rendezett párkapcsolatban élsz...

(Szeretni a szellemi fogyatékos utódod is lehet, de tisztelni, becsülni nem igazán.)

Önállósodj minél több dologban!

Mossál magadra (mosógéppel) és vasaljál, tartsd rendben a szobád, csökkentsd a családi étkezések számát a minimumra, szülőkkel ne legyél otthon egy légtérben túl sokat. Próbáld úgy kialakítani a napirendedet hogy a közös használatú helyiségben ne legyél útban.

Ha nagy családi házban laktok, akkor még logikus hogy pár évig otthon lakjál, viszont ha szűk lakásban, akkor bérelj lakást ahogy pénzed engedi, párosan élve ez is költséghatékonyabb.