Őszintén mondjátok el nekem: mégis mi a baj a háztartásbeliekkel?

Én vagyok az egyik "gyerek" a családban, ebből a szemszögből tudom leírni a véleményem.

Nem hiszem el hogy abban a családban, ahol az anyuka dolgozik, ugyanannyi figyelmet tud szentelni a gyerekeknek, mint abban a családban, ahol htb. Írta valaki, hogy össze tudod egyeztetni a kettőt vagy nem. ez biztos nincs így.

Én ovodában 8tól voltam ebéd utánig, akkor anya értem jött, otthon aludtam, délután programokra vitt, külön foglalkozásokra. Általánosból bármikor hazavitt ha előbb lett vége a sulinak, sosem voltam napközis, sosem kellett bent ebédelnem vagy bent írnom a leckét. Sokszor, főleg egy alsósnak már délben vége a sulinak, és onnantól bent vár 6ig míg értemegy egy szülője? Én koradélutántól otthon voltam, vagy suliból vitt anya külön angolra, németre, zongorázni, szolfézsra, tornára... Ezt nem tudja megcsinálni az aki dolgozik.

Minden nap főz, jut ideje magára, tornázik, eljár barátnőivel, apuval.

Akinek a pénz miatt dolgozni kell az egy dolog, de attól még nem kell leszólni azt, aki otthon dolgozik, mert ez sem láb lógatás. Ráadásul az irigykedő nagyszájúak 90%-a legszívesebben soha többet nem menne dolgozni olyan szar munkája van. Mert aki szereti a munkáját, az nem fog irigykedni arra aki háztartásbeli.

Én is, öcsém is felnőttek vagyunk, mégis szükség van anyára, hogy reggel reggelit csináljon, amikor hazajövünk az egyetemről friss kaja van, rend van.

L21

"én még egyszer kihangsúlyozom, nem nézem le a dolgozó nőket, valamennyire becsülöm is őket."

és mi dolgozó nők nézzük le a háztartásbelieket ...

"Nem hiszem el hogy abban a családban, ahol az anyuka dolgozik, ugyanannyi figyelmet tud szentelni a gyerekeknek, mint abban a családban, ahol htb."

Pedig elhiheted. Az én anyukám is dolgozó nő volt. Egy napra nem emlékszem az életemben, mikor ne lett volna főtt kaja, egy idő után kétféle is, (én vegetáriánus vagyok 13 éves korom óta, így édesanyám kétszer főzött mindig) vagy hétvégén sütemény, vagy hogy ne vitt volna el valamerre mindig. Suli után ha hazaértem leült velem megírni a házikat és megtanulni a leckét, akkor is, ha az este 8-ig tartott. Megnézte velem és a testvéremmel az esti mesét és addig ült az ágyunk mellett, amíg el nem aludtunk. Reggel azért kelt egy órával korábban, mint ahogy munkába kellett volna mennie, hogy reggelit készítsen, szendvicset csomagoljon, télen forró teát főzzön reggelre. Még arra is emlékszem, hogy ha nem fűtöttek eléggé (panelban laktunk) a radiátoron melengette nekünk a takarókat, hogy jó meleg ágyba feküdhessünk be aludni. s ugyanúgy elvitt később sportedzésre, táncra, különtanárhoz, úszni, stb.

Soha, életemben egyszer nem fordult velem elő, hogy azt mondhattam volna, hogy édesanyám nem figyelt rám vagy nem volt rám elegendő ideje, és tudod mit? - Minden ismerősöm ezt mondja, akinek az édesanyja dolgozott (többeket is megkérdeztem).

Azt, hogy becsülni tudják az anyukájukat, hogy nem a seggét meresztette otthon, hanem szorgalmasan, normálisan dolgozott ÉS emellett ellátta az otthoni teendőket.

Sajnálom, de miután a gyermekek elérnek egy bizonyos kort, már nem lehet arra fogni az otthonmaradást, hogy annyi a dolog.

Nekem senki ne magyarázza be, hogy a főzés-mosás-vasalás-takarításba beledöglik munka után meg hogy nem tudja olyan minőségben megcsinálni, mintha nem dolgozna. Aki nem tudja, az egy trehány disznó, ennyi. Kétnaponta főz az ember: fél-1 óra. Elmosogat szintén 2-3 naponta (azért ne verjük magunkat földhöz, hogy annyi mosatlan, egy főzésből keletkezik egy lábas/serpenyő/tál + pár tányér és evőeszköz...), ráadásul ugye akinél jól megy, alap a mosogatógép. Az más kérdés, hogy van aki minden főzés után szeret elmosogatni, de az akkor sem több, mint 10 perc. Esküszöm legutóbb lemértem, hogy én mosogattam, a férjem törölgetett, és annyi mosogatnivaló volt, hogy az egész pult tele volt vele - fél óra sem volt az egészet eltakarítani. Szóval aki ilyeneket rinyál, hogy 3 óra meló után a főzés-evés-mosogatás, az egyszerűen vetít és sajnáltatja magát.

Takarítás: ketten nekiesnek a háznak hétvégén max. két óra mindenestül.

Ha ezt összeszámolom egy hétre 8 óra munka nehezen jön ki, nem hogy egy napra :)))

"Minden nap főz, jut ideje magára, tornázik, eljár barátnőivel, apuval."

Ezt egy dolgozónő is elmondhatja magáról...

Ráadásul a leghülyébb indok, hogy több ideje jut a férjére - a férj ugyanúgy 4-5-kor ér haza, és pont ugyanannyi időt tudnak együtt tölteni, mintha a feleség sem otthon lustulna, hanem 5-kor érne haza munkából :)

"Ráadásul az irigykedő nagyszájúak 90%-a legszívesebben soha többet nem menne dolgozni olyan szar munkája van."

Hát hallod, én most pl. itthon vagyok külföldön, mert munkát keresek. Ha akarnánk, elélhetnénk boldogan a férjem fizetéséből kettesben, 2000 euró felett van, amit kézhez kap. A probléma csak az, hogy megdöglök az unalomtól itthon, még úgy is, hogy vannak kreatív hobbijaim, eljárok sportolni és nyelvsuliba is...A takrítás-főzés-osogatás NEM ÉLET, hanem LÁBLÓGATÁS, SEMMISÉG. És ezt tapasztalatból mondom.

Kicsi gyerekekkel más a helyzet nyilván, de velük nem véletlen szokás otthon maradni 2-3 évig. Viszont aki a 6-7 éves és idősebb gyerekeire fogja, hogy nem tud dolgozni, az csak lusta.

Még egy dolog, amit a legtöbb HTB figyelembe sem vesz: egy idő után a gyereknek szüksége van önállóságra, privát szférára. Ezt alapjaiban húzza keresztbe, ha az anyuka otthon döglik, és nyalja a gyerkőc seggét. Minden tinédzsernek szüksége van arra a pár órára, mikor ő ér előbb haza suliból, és nincs otthon senki. És az sem árt meg nekik, ha éppen főzniük kell magukra, mert nem annyira lusták, hogy megvárják amíg anyuka megteszi. Ez egy természetes dolog - így kezdi el a szárnyait próbálgatni az ember, önállósodni, felnőtté válni, egy kicsit elszakadni a szülőktől és magának megoldani dolgokat.

"Én is, öcsém is felnőttek vagyunk, mégis szükség van anyára, hogy reggel reggelit csináljon, amikor hazajövünk az egyetemről friss kaja van, rend van. "

Na jó, de ettől inkább magadat kellene szégyellned, hogy huszonévesen képtelen vagy a szobádat kitakarítani és magadtól megreggelizni, mert még azt elvárod, hogy a szádba repüljön....

Pont erről beszélek. A legtöbb HTB pont ilyen ragaszkodó, életképtelen gyerekeket nevel, akik azt em tudják porszívózni hogy kell, mert "jajj kicsikém, majd anyuci megcsinálja", vagy egy rántottát megsütni...

Aztán amikor oda jutnak, hogy a gyerekek kirepülnek, akkor meg jó mély depresszióba esnek, mert oda az életük értelme...

Mert szülni, vasalni mosogatni és bevásárolni nem nagy cucc. Ez nem eredmény, ez nem olyan dolog, amit fel tudsz mutatni, hogy mindezt te érted el. Ezt mindegyik dolgozó nő megcsinálja, miután ledolgozta a 8 órát; a háztartásbeliek meg csak nyavajognak, hogy ez egy egész napos tevékenység.. 2-3 óra MINDENNEL együtt.. Úgy valóban egy teljes nap, ha közben megnézi a Rosalinda legújabb epizódját, beül 2 órára a gyakorikérdések elé stb.

Szülni a 13 éves román kislányok is tudnak, takarítani meg BÁRKI.

Ezt mint mondtam, nem önerőből érted el, nem tanulással- nem komoly szellemi teljesítmény, ami becsülendő lenne.

Huh, végigolvastam a válaszokat, bár nem volt kevés. A legjobban ő tetszett:Végig olvastam az összes hozzászólást.

"Egyetlen dolgot szűrtem le, hogy isten mentsen meg a nőktől!!

40/f"

És mennyire igaza van....

Én nem tudom, minek számítok, htb vagyok, vagy dolgozó nő, igazából nem is érdekel. Itthon vagyok egész nap, kitakarítok, megfőzök gyorsan, és ha éppen betegek, ápolom a 2 szép gyermekem. Mert sajnos elég sokszor betegek, emiatt nem vesznek fel sehová sem dolgozni. Vagy ha fel is vesznek, rövid úton repülök, mert elég sokszor lennék táppénzen, és azt egy munkáltató sem szereti. Meg is értem. Az igaz, hogy a lányom 10 éves, és a fiam is 9 már, de most is itthon vannak, sajna, nem iskolában. Ha minden igaz a lánykámat jövő héten műteni is fogják. De nem ez itt a lényeg. Hanem az, hogy mikor éppen mehetnek iskolába, akkor úgy éreztem, megbolondulok itthon, annyira unatkoztam.

Valamivel el kellett foglalnom magam. Szeretek varrni, így sok ruhát inkább megvarrtam, mint megvettem. Erre felfigyeltek rokonok, barátok, ismerősök, és ők is jöttek varratni, ruhát javíttatni. Megcsináltam, és közben otthon is voltam. Ha kellett, beteget is tudtam ápolni mellette. A családi fészek is rendben volt. Ennek persze híre megy, így többen jöttek varratni. Szóval dolgozom is, beszélgetek is, sikerélményem is van, háztartást is vezetek. És ami miatt így alakult, bármikor elérhető vagyok, ha a gyerek rosszul lesz.

A felvetett kérdésre válaszolva, nem, nem ijednék meg attól, ha a férjemmel történne valami. Mármint anyagi szempontból. Hiszen akkor élesben csinálnám, ami most kedvtelésből történik. Az így keresett pénzt jelenleg félreteszem váratlan kiadásra, nyaralásra, gyerekeknek. Akkor majd (ha isten mentsen meg tőle, valami történne a férjemmel) esetleg megélhetésre fog kelleni.

A htb-k tiszteletéről csak egy vidám kis történet jut eszembe, ha nem baj, leírnám.

3 éves volt a kicsi fiam, mikor visszamentem dolgozni. Mivel az én fizetésem magasabb volt, mint a férjemé, úgy beszéltük meg, hogy ezután ő marad itthon, ha valamelyik gyerek megbetegszik az oviban. Persze jöttek is az ilyenkor szokásos slágerbetegségek, ami minden kicsinél előjön, ha új közösségbe megy. Férjem rendre itthon is maradt velük. De már az első alkalommal kijelentette, hogy ő nem is tudja, hogy bírtam ki itthon. Én viszont boldog voltam, hogy végre kiszabadultam a 4 fal börtönéből. Megnyugtattam, hogy ez egyre könnyebb lesz, majd ő is belerázódik. És persze nem is olyan sokára már röpke pár óra alatt elintézte azt, amire eleinte egy egész nap sem volt elég neki. És ő is gyönyörűen ellátta a gyerekeket, és vezette a háztartást. Szerencsére akkor még egy megfázásnál sokkal súlyosabb betegség nem volt egyik gyereknél sem.

Szerintem mindenkinek szíve joga eldönteni,hogy milyen életforma elégíti ki. Elfogadom,hogy valakit tényleg boldoggá tesz az,ha otthon lehet egész nap,de valaki meg irtózik még csak a gondolatától is. Én az utóbbi csoporthoz tartozok. Indokaim pedig a következők: hihetetlenül unalmasnak tartom,beleőrülnék,ha naphosszat a gyerekkel és a háztartással kéne foglalkoznom,szerintem a gyerek is rámunna és ahogy a 84/85-ös versenyző is leírta,akivel amúgy teljesen egyetértek,óhatatlanul is el lennének kényeztetve a gyerekek,nem lennének önállóságra nevelve. Továbbá bármennyire is szeretjük egymást a párommal(bár még nem élünk együtt),ebben a mai világban semmire nincs garancia:nincs arra garancia,hogy életünk végéig együtt maradunk,nincs garancia arra,hogy esetleg egy addig jól fizető állás nem szűnik-e meg. És ha mindez bekövetkezik,ha egyedül maradok,haljak éhen? Mert nincs semmi munkatapasztalatom,végzettségem akár 30-40 évesen? Haljon éhen az egész család,amíg apuka újra talál munkát? Meg hát azért csak jobb elkölteni a saját pénzemet:D

Nincs baj a háztartásbeliekkel,csak sokan eleve negatív jelentést tulajdonítanak neki: biztos a nő nem akar dolgozni,lusta,tudatlan,életképtelen=kitartott r.banc. Sok ilyen is van,ezért vannak(vagytok) beskatulyázva. De ha ebből a ti családotokban nincs konfliktus és boldogok vagytok így,akkor nem kell azzal törődni,hogy ki mit mond.

22L

Amíg kicsi a gyerek, addig tényleg maradjon otthon a nő. Megkockáztatom azt is, hogy addig, míg suliba megy.

S én elhiszem, hogy amíg kicsik a gyerekek, addig tényleg nem egy felüdülés mellettük rendet tartani.

Én inkább azzal nem értek egyet, amikor már nagy cocók a gyerekek, s az anyuka még mindig otthon ül. Azért egy tinédzser fiúnak/lánynak kell az önállóság is. Semmi jóhoz nem vezet, ha még akkor is körbeugrálja az anyjuk őket és a gyerek nem tud semmit elkészíteni, vagy semmilyen házimunkát elvégezni.

Van a környezetemben egy jó pár ember, aki felnőtt nő létére szégyenkezett a barátja előtt, mert összeköltöztek, s a csajszi nem tudott neki semmit megfőzni.

Persze lehet az itt válaszoló háztartásbeliek nem így nevelik a gyerekeiket majd, ez csak egy példa volt, hogy milyen hibába lehet beleesni.

En mar kozel egy eve htb vagyok. Probaltam mindkettot.. dolgozni es nem dolgozni...

Oszinten szolva en barmit megadnek ha dolgozhatnek ujra. Kikoltoztem kulfoldre es osszehazasodtam egy muszlim ferfival. A nok nem dolgozhatnak, nincs sok joguk. Borzalmas hogy napi 16 orat egyedul vagyok es haztartast vezetek. Nincs gyerekem , talan konnyebb lesz gyerekkel. Diplomam van es nyelvizsgam de szerintem akarmim is van htb-kent kicsit beszukul az ember agya...en nem elvezem :(

Előre mondom, hogy én nem nézek le egy háztartás belit sem, még azt sem aki többnek képzeli magát emiatt.

Én személy szerint nem tudnék így élni,megbolondulnék ha nem találkozhatnék új arcokkal,nem csinálhatnék valamit amitől hasznosnak érzem magam.

Én is voltam otthon a kislányommal kb 2 évet...elég is volt,sokszor már nem is tudtam mit kezdeni magammal,haszontallanak éreztem magam (annak ellenére , hogy mindent megcsináltam és)és hiányzott a társadalmi élet.

Szerintem az is igaz, hogy szellemileg nem tesz jót.

A második év végére már sokszor úgy éreztem magam mint egy elmeroggyant...hiába olvastam sokat.

Valamint ezalatt az időalatt én sokkal kevesebbet is fogalkoztam magammal...talán ez hiányzott a legjobban, hogy reggel felkeljek és készüljek,kicsinosítsam magam.

Szerencsére már dolgozok és így sokkal jobban érzem magam, a háztartást is tökéletesen eltudom látni a férjem segítségével,a kislányunkra is jut bőven idő a férjemről nem is beszélve akivel együtt dolgozom :)Sőt még a barátnőimmel is szoktunk rendszeresen csajos estét tartani...nekem ez így tökéletes :)