Most tényleg nincs igazam?

Az meg a ti magánügyetek, hogy az éppen AKTUÁLIS párotokat tartjátok a családotoknak, aztán ott lesztek egyszer egyedül, lakásból kitéve, nem lesz hová hazamenni... láttam már ilyet nem egyszer. Nálam a család ott kezdődik, hogy házasság, gyerekek, nem egy fél éves kapcsolat. De még házasként sem tudnám ilyen mértékben ignorálni a saját családomat, hiszen hozzájuk tartozom, rájuk mindig számíthattam. Egyébként nem tudom, miért KELLENE, hogy a párom sz.rjon a saját családjára, és még karácsonykor is kettesben üljünk otthon, mint bármelyik hétköznap este. Ha a saját családja irányában nem mutat szeretetet, hogyan mutasson majd a közös családunk irányába?

Mindegy, mindenkinek joga van magányosan meghalni, én nem szólok tovább bele.

Kérdező (#29), pedig az emberek egy jó részének a párja az első, nem egy extremitás ez a fajta gondolkodás... meg nem is mai darab, ugye van itt az az idézet, hogy:

"Ezért a férfi elhagyja atyját és anyját, és ragaszkodik az ő feleségéhez, és lesznek ketten egy testté" (Mt 19,5)."

A Biblia azt is mondja, hogy boldogok az írástudatlanok, de azért tudjuk, hogy nem így van.

Egyébként most már érdekelne, hogy milyen messze lakik a húgod?

Nekem viszonylag könnyű dolgom van, mert csak egy óra haza az út, de azt, hogy évente kétszer menjek haza, akkor sem tudnám elképzelni, ha az ország másik felében laknék.

Én azt mondom neked hogy te miért ragaszkodsz ennyire a testvéredhez ha ő hozzád fordítva nem teszi meg.Vedd már észre hogy te ragaszkodsz hozzá annyira,ő viszont nem.Én visszább vennék a helyedben.

Persze azt is mondom hogy valahol igazad van meg neki is igaza van.Igazából jó látni hogy ennyire szereted a testvéredet.Ez egy értékes dolog.Sajnos olyan világban élünk ahol az értékes dolgoknak nem adnak annyira teret.És ezt el kell fogadnod.Mindenki azt és úgy csinál ahogy akar.Nem kényszerítheted rá a gondolkodásmódodat ha ő másképpen gondolja.