Mit csináljak a férjemmel? Saját magát alacsonyítja le így.

Nem szereti, ha dicsérik, így néhány "rámszólás" után le is szoktam róla.

Nemrég kezdte el azt a szakot felsőoktatási intézményben, amit én már korábban elvégeztem. Volt egy-két mumus tárgy, aminél vért izzadtam, mire átszenvedtem magam egy-egy vizsgán.

Most épp ezeket a tárgyakat tanulja és amíg én épphogy össze nem költöztem a magántanárokkal, neki néhány különóra után önállóan is remekül mennek.

Nemrég megálltam mellette és néztem, ahogy csinálja a feladatokat, majd megjegyeztem, hogy "azért neked mennyivel jobban megy, jó érzéked van hozzájuk!"

Na, ezek után jött a mentegetőzés, hárítás, hogy ő nem is okos, csak szorgalmasabb, mint én és nem is megy jobban...

Ez most a legfrissebb példa volt, de nagyon gyakori, hogy ennyire lealacsonyítja magát. Nekem pedig idővel egyre nehezebb okos, erős férfiként tekinteni rá, amikor folyamatosan azt erősíti bennem, hogy ő egy ostoba lény.

A fenti megjegyzésemre szerintem az lett volna a normális válasz, hogy "köszönöm", nem több.

Ha ő nem hisz magában, hogy higgyek benne én? Egyre gyakrabban kapom magam azon, hogy nehéz rá férfiként tekinteni - ebben vastagon közrejátszik az, ahogy saját magáról nyilatkozik.