Mit csináljak a férjemmel? Saját magát alacsonyítja le így.
Nem szereti, ha dicsérik, így néhány "rámszólás" után le is szoktam róla.
Nemrég kezdte el azt a szakot felsőoktatási intézményben, amit én már korábban elvégeztem. Volt egy-két mumus tárgy, aminél vért izzadtam, mire átszenvedtem magam egy-egy vizsgán.
Most épp ezeket a tárgyakat tanulja és amíg én épphogy össze nem költöztem a magántanárokkal, neki néhány különóra után önállóan is remekül mennek.
Nemrég megálltam mellette és néztem, ahogy csinálja a feladatokat, majd megjegyeztem, hogy "azért neked mennyivel jobban megy, jó érzéked van hozzájuk!"
Na, ezek után jött a mentegetőzés, hárítás, hogy ő nem is okos, csak szorgalmasabb, mint én és nem is megy jobban...
Ez most a legfrissebb példa volt, de nagyon gyakori, hogy ennyire lealacsonyítja magát. Nekem pedig idővel egyre nehezebb okos, erős férfiként tekinteni rá, amikor folyamatosan azt erősíti bennem, hogy ő egy ostoba lény.
A fenti megjegyzésemre szerintem az lett volna a normális válasz, hogy "köszönöm", nem több.
Ha ő nem hisz magában, hogy higgyek benne én? Egyre gyakrabban kapom magam azon, hogy nehéz rá férfiként tekinteni - ebben vastagon közrejátszik az, ahogy saját magáról nyilatkozik.
En nem találok ebben semmi különöst,amiket leirtál. En sem szeretem, ha dicsérnek, de azokat sem szeretem, ha önmagukat állandóan dicsérik.
A férjeddel nincs semmi baj, csak te most valamiért keresel magyarázatot.
11/12:):):)
Aha, kedves! Tehát szerinted az önbizalom, a magabiztosság a "beszélgetés" következtében alakul ki... Ha ez ilyen egyszerű lenne, akkor nem lenne kisebbrendűségi érzéssel ember e hazában:)!
Hát akkor azt javaslom válj el és keress egy igazi férfit aki piál, kártyázik és esténként jól megver, őrá majd felnézhetsz.
Majd akkor mennyi kérdésed lesz vajon?
Nem csak az a véglet van, hogy valaki fényezi magát szüntelen. De ha valamiben jó, akkor ne tiltakozzon kézzel-lábbal, hogy dehogy, ő kifejezetten buta, szellemileg roggyant.
Lehet, hogy a kérdésben nem a legszerencsésebb példát írtam, de a gondom lényege az, hogy folyamatosan butának, tehetségtelen semmirekellőnek állítja be magát.
Leültetős beszélgetéseken már túl vagyunk, de gyakorlati változást nem hozott - ezért is írtam ki a kérdést.
Hány éve ismered, hogy most okoz ez neked problémát? Mert valószínűleg ez őt nem zavarja, csak téged.
A viselkedésmintákat gyerekkorból hozzuk, ezen változtatni csak igen erős elszánással lehet. Magyarán, ha a férjed nem látja be ennek szükségességét, fontosságát, akkor legfeljebb ideig-óráig lesz a magatartása más, aztán minden visszaáll a régi rend szerint. Ezért kérdeztem az ismeretségetek idejét.
Azt sem értem, hogy miért pont ez zavar benne. Vagy van más is, de ezt tartod a legzavaróbbnak?
"Egyfajta pesszimista hozzáállás".
Látod egy kicsit megtaláltad a kérdésedre a válaszod.
Nekem is ilyen a férjem, nagyon okos ember, és mégis lenézi önmgát.
En rájöttem, hogy miért, mert a körülötte lévõ emberek, mindig le akarják huzni és sikerül is nekik.
Hiába én próbálom neki mondani, hogy jobb és értelmesebb vagy náluk, de már annyira belerögzõdött, hogy csak ebben él és azt mondja, hogy "Õ egy semmiség".
Ja és a testvérei is lehuzzák, mert irigylik, hogy neki sikerült magasszintet elérni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!