Mit csináljak a férjemmel? Saját magát alacsonyítja le így.
Nem szereti, ha dicsérik, így néhány "rámszólás" után le is szoktam róla.
Nemrég kezdte el azt a szakot felsőoktatási intézményben, amit én már korábban elvégeztem. Volt egy-két mumus tárgy, aminél vért izzadtam, mire átszenvedtem magam egy-egy vizsgán.
Most épp ezeket a tárgyakat tanulja és amíg én épphogy össze nem költöztem a magántanárokkal, neki néhány különóra után önállóan is remekül mennek.
Nemrég megálltam mellette és néztem, ahogy csinálja a feladatokat, majd megjegyeztem, hogy "azért neked mennyivel jobban megy, jó érzéked van hozzájuk!"
Na, ezek után jött a mentegetőzés, hárítás, hogy ő nem is okos, csak szorgalmasabb, mint én és nem is megy jobban...
Ez most a legfrissebb példa volt, de nagyon gyakori, hogy ennyire lealacsonyítja magát. Nekem pedig idővel egyre nehezebb okos, erős férfiként tekinteni rá, amikor folyamatosan azt erősíti bennem, hogy ő egy ostoba lény.
A fenti megjegyzésemre szerintem az lett volna a normális válasz, hogy "köszönöm", nem több.
Ha ő nem hisz magában, hogy higgyek benne én? Egyre gyakrabban kapom magam azon, hogy nehéz rá férfiként tekinteni - ebben vastagon közrejátszik az, ahogy saját magáról nyilatkozik.
Sajnos, a pesszimizmus ragadós.. Dicséred, és nem örül, ezért Te sem.
Galád nőszemély vagyok, tudom, de nálunk is így volt, de mire átláttam a szitán késő volt..:( Őt nem lehetett, dicsérni, én ezt jobban tudom..a vége az lett, mindent én intézek, mert jobban értek hozzá. Így nézheti a tv-t, majd én minden hivatalos dolgot rendezek,szerelőket én hívom fel, mert ugye én jobban tudom..
Nem lennék már ilyen okos, az biztos..Mai eszemmel kis tutyimutyi feleség, mert akkor Ő lenne az okos férfi a háznál..Ezt megszívtam, mint a torkosborz. :)
Örülj, hogy csak ennyi gondod van az életben! Miért nem fogadod el olyannak őt, amilyen? Miért kellene benne hinned?
Amikor a felesége lettél, akkor sem lehetett nagyobb önbizalma. Akkor nem zavart?
Ezzel NEM alacsonyítja le önmagát, csak pesszimista beállítottságú. Ezen pedig nem tud változtatni egyikőtök sem.
Ha szereted, akkor elfogadod így.
(Ál)szerénység: "Á, bele tudtak volna olyanba is kérdezni, amit nem tudok! Nem olyan nagy cucc ez!"
Pesszimizmus: "Á, ez valami hatalmas szerencse lehet csak. Nézd a jegyzetet, itt van a 12-es tétel, ebből biztosan csak hebegtem-habogtam volna. Vagy ha ezt nézed meg, a 22-esből semmit se tudnék. Alig tudok valamit az anyagból! Arra a három kérdésre pont tudtam a választ, de ha itt ebbe - nézd csak - a második részébe a kérdésnek belemegyünk, biztosan nem tudtam volna. Sőt, ezt a részét se tudom, nem igazán értem. Nem vagyok én elég okos ehhez a vizsgához! Nézd meg, a többieket mind kivágták, pedig sokkal okosabbak nálam!"
Ez utóbbi nekem panaszkodós litániának tűnik.
Régen nem volt ennyire feltűnő, illetve én is idővel telítődtem vele. Ha valaki - tegyük fel - mindig megkér, hogy tegyél alátétet a pohár alá, fel sem veszed. Ha egy idő után, ahogy pohár van a kezedben, rohan utánad egy alátéttel és ezt naponta ötször megcsinálja, idővel besokallsz.
#22 - ebben van valami. De nem házimunkás dolgokban, hanem döntést igénylő helyzetekben. Egyszerűen nem hoz döntéseket. A csúcs az, amikor kinyitja a hűtőt és megkérdezi, hogy mit egyen. Felnőtt ember vagy, azt amit látsz a hűtőben és megkívánsz. Ha mégis megmondom neki, akkor előveszi a hozzávalókat és megcsinálja.
Hasonlóképp, ha megkérdezem, hogy mihez lenne kedve, mindig visszadobja a labdát, hogy "neked mihez lenne?". Köszi, azt tudom, hogy nekem mihez lenne, ezért téged kérdezlek, nem magamat.
De egy moziműsor előtt is le tud fagyni. Egyszer hagytam, mondom én az istennek se mondok véleményt, válasszon filmet ő. Fél órát ácsorogtunk a moziműsor előtt, majd sarkon fordult és hazajöttünk.
Hááát, nem győztél meg a példáiddal. Nekem továbbra is amolyan fülénél fogva előráncigált problémának tűnik a tied.
Pesszimizmus, álszerénység, panaszkodás - nem mindegy? Elégedetlen vagy vele, pont.
Vidd el egy fagyishoz ahol van vagy 25 féle választék, és hívd meg 3 gömbre... előtte vegyél magadnak valami piros, kék, hupilila akármit, és ülj le megenni. Mire végzel, eldönti, hogy neki csak egy csoki kell...
Tutkófrankó, hogy mindent eldöntöttek helyette kiskorában
28-asnak igaza van, valószínűleg sosem kényszerült régebben sem igazán döntésekre.
Ismerem ezt az érzést, félig meddig az én férjem is ilyen, de még én sem jöttem rá a megoldásra. Hozzájön még ehhez az is, hogy én meg alapvetően egy karakán valaki vagyok, és utálok órákat, napokat várni míg történik valami.
De hát ez van, végül is ez sosem volt számomra újdonság. Az egyetlen dolog ami tudsz csinálni, hogy elmondod ezt neki és megkéred, hogy próbáljon meg ezen változtatni, majd egy picit háttérbe vonulsz. Elképzelhető, hogy nem éli meg a férfiasságát, ezt is tudatosítani kell benne, hogy ő férfi, és ne féljen ettől. Sajnos nem egyik napról a másikra fog változni, ehhez meg baromi nagy türelem kell. (Nekem meg pont az nincs :-S de hát pont ezek az élet szépségei.)
Ez nem mondvacsinált indok, emberek!
Tudjátok ti, hogy kikből áll egy kapcsolat? Férfiből és nőből!
Nem lakótársakból... nem szülőkből... nem "legjobb barátokból". Hanem férfiből és nőből!
Hogy a kapcsolat fentmaradjon, a férfinek nőként kell tekintenie a párjára, és a nőnek is férfiként kell tekintenie a szerelmére. Az, hogy milyen tulajdonságok szerint férfias egy férfi, vagy nőies egy nő, az egyénenként változó.
Kedves Kérdezőnél például elég férfias dolog, ha a kedves hímnemű hisz magában, és nem úgy gondolja, hogy ő a világ selejtje, vagy hogy ő nem is jó semmiben.
Kedves Kérdező!
Mondd meg ezt a férjednek, hiszen mi nem vagyunk varázslók, nem tudunk Nektek a számítógép mögül segíteni, esetleg egy-két jótanáccsal. De hogy a baj megoldódjon, az kell, hogy Te lépj!
Mondd el a férjednek, hogy:
*szívesen megdicséred őt, hogyha úgy érzed, tényleg ügyes valamiben
*nem kellene mindig mentegetőznie, fogadja el örömmel a dicséretet
*jó lenne, ha hinne egy kicsit magában, és lenne egy egészséges önbizalma, hiszen ő a férfi, neki kell erősnek és magabiztosnak, védelmezőnek lennie
*emellett te nagyon szereted őt így is természetesen, csak arra kéred, hogy a jövőben fogadja el a dicséreteket
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!