Nagyon csúnya dolog volt arra kérni a férjemet, hogy válasszon az anyja és a családja között?
Évek óta harcolunk az anyjával. Még mindig iszik, pedig már legalább 5 elvonón túl van. Előfordult többször is, hogy este kellett hozzá elmenni, mert szándékosan nem vette fel a telefont - a férjem aggódott, hogy részegen megfagy az udvaron. Ilyenkor kérdeztük, hogy miért nem vette fel a telefont, mire csak rángatta a vállát és flegmán közölte, hogy "azért, mert nem akartam". Többször fenyegetőzött öngyilkossággal, előfordult, hogy este az akkor 7 hónapos babánkat is vittük magunkkal, mert nem tudtuk senkire rábízni. A férjemet fél éve pszichológus kezeli. Természetesen az idegei kikészültek, emiatt itthon is állandóan ingerült. A gyerek ezt érzi és sokszor az ő viselkedése is kiborító. Ha van a férjemnek egy kis szabadideje, akkor nem velünk tölti, hanem az anyja ügyeit intézi, a rokonokhoz szaladgál, mert mindenki őt piszkálja az anyja részegsége miatt. Legutóbb elvitték anyóst a detoxikálóba, mert teljesen kiütötte magát és persze megint belerúgott egyet a páromba, azt mondta, hogy öngyilkos akart lenni megint. Másnap a férjem 13 órát volt távol az anyja miatt. Az fáj nekem, hogy előző nap megkértem, hogy vigyük el a 1,5 éves lányunkat sétálni fél órára, de ő közölte, hogy nem ér rá.
Elegem lett és arra kértem, hogy válasszon, mert én ezt így nem bírom már tovább. Vagy foglalkozik a családjával (az anyja meg élje tovább egyedül ezt a züllött életet), vagy továbbra is az anyját pátyolgatja (és szépen elválunk).
Tudom, hogy az anyja, tudom, hogy szereti, de nem volt más választásom. Vagy másképpen kellet volna ezt csinálni?
Én vagyok az kérdező,aki írta hogy hasonló helyzetben volt,mint most te.
Én sajnállak nagyon,nem akartam elvenni a kedvedet,de gondoltam hogy ez lesz.
Nálunk is ilyen átmeneti változások voltak,azért is mondtam,hogy hülye tanács,hogy szépen üljetek le beszélni,mert hiába beszéltek 1000x,mama meglódítja a piásüveget,bevágja az öngyi dumát,és a férjed rohan.
Melyik most akkor a gyerek?
Na mindegy,nem idegesítem magam,de olyan gyámoltalan a férjed is,sok sikert!
Hátha lesz vmi!
Igen hazajött. Ma voltunk pszichológusnál együtt. Elmondtam, hogy mit látok én. Azt mondta, hogy egy 6 alkalmas kezelést még meg lehet próbálni. Most a fő téma a veszteségtől való félelem lesz. (most attól fél, hogy a mama halálra issza magát, vagy öngyilkos lesz)
Azt is mondta, hogy azt nem várhatom, hogy közömbös legyen és ne törődjön egyáltalán a családjával. Én ezt nem is várom. Elmondtam, mit szeretnék: ha gondja van, akkor üljünk le és beszélgessünk, 1-2 óra alatt rágjuk át a problémát, ő nyugodjon meg és koncentráljon a gyerekre, ne pedig a mamához szaladgáljon. Én is ezt csinálom. Ha bajom van a családommal, akkor elmesélem neki, hogy megint mekkora baromságot csináltak és ennyi, megyek és főzök tovább, vagy biciklizni viszem a kicsit.
Még azt is mondta, hogy ez a feszült légkör nem árt egyáltalán a gyereknek, mert nem üvöltözünk egymással és csak az idegességet érzékeli. Ilyenkor az a megoldás, hogy 20 percre leül a gyerekkel játszani, hogy érezze, nem rá haragszik.
A férjem most örül, hogy élhetünk továbbra is így, hiszen ezzel nem árt a lányunknak. Úgy néz ki azért lesz segítség. Anyós egyik testvére odaköltözik, mert nincs hol laknia, így mindenki jól jár. Anyósra felügyel valaki és segít neki ügyeket intézni is, a férjemnek meg nem kell szaladgálni, mikor éppen halni készül.
Mondtam is neki, hogy ennek nagyon örülök, mert így újra normálisan élhetünk, hiszen csak annyi dolga lesz, hogy néha elmenjen az anyjához és jót beszélgessenek, minden mást elintéz a nagynénje. Nem láttam rajta hogy örülne. Csak ingatta a fejét, hogy azt még meglátjuk. Szerintem ő ezt élvezte egy kicsit. Mármint azt, hogy ő irányíthat és tőle függ mindenki. Vagy nem tudom mit gondoljak...Szerintem pár hét múlva már ott fog lakni a testvére. Majd akkor kiderül, hogy változik-e valami.
Szia!
Na visszajöttem,mi a helyzet,igen,jóval előrébb én is azt írtam,hogy élvezi ő ezt a helyzetet,hogy rohangálhat,
irányítgathat,intézkedhet.
Reméljük,azért most jobb lesz a helyzet.
Minden jót.
Újabb boldogság! Most már merevedési gondokkal is küzd a férjem. Több, mint 3 hónapja hozzám se nyúlt. Tegnap kikönyörögtem egy "menetet", de nem jött össze. Gondolom lelki oka van. Az utóbbi 3 évben is előfordult már egy-két alkalommal, hogy nehezebben ment, de tegnap este szinte sehogy :(
Ezzel sajnos nem tudok mit kezdeni, mert a pszichológusa nő, így neki biztos nem fogja elmondani.
Hány éves?
Nem 100%-ig biztos,hogy a lelkiek az okozóak,de persze az is lehet.
Már ha lesz boldogság. A végén még megutálják egymást a felek. A férj rávetíti az idegességét az állandóan aggódó feleségére, a feleség meg teljesen kiábrándul a férjéből.
Nem új a forgatókönyv, ismert már.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!