Nagyon csúnya dolog volt arra kérni a férjemet, hogy válasszon az anyja és a családja között?

Évek óta harcolunk az anyjával. Még mindig iszik, pedig már legalább 5 elvonón túl van. Előfordult többször is, hogy este kellett hozzá elmenni, mert szándékosan nem vette fel a telefont - a férjem aggódott, hogy részegen megfagy az udvaron. Ilyenkor kérdeztük, hogy miért nem vette fel a telefont, mire csak rángatta a vállát és flegmán közölte, hogy "azért, mert nem akartam". Többször fenyegetőzött öngyilkossággal, előfordult, hogy este az akkor 7 hónapos babánkat is vittük magunkkal, mert nem tudtuk senkire rábízni. A férjemet fél éve pszichológus kezeli. Természetesen az idegei kikészültek, emiatt itthon is állandóan ingerült. A gyerek ezt érzi és sokszor az ő viselkedése is kiborító. Ha van a férjemnek egy kis szabadideje, akkor nem velünk tölti, hanem az anyja ügyeit intézi, a rokonokhoz szaladgál, mert mindenki őt piszkálja az anyja részegsége miatt. Legutóbb elvitték anyóst a detoxikálóba, mert teljesen kiütötte magát és persze megint belerúgott egyet a páromba, azt mondta, hogy öngyilkos akart lenni megint. Másnap a férjem 13 órát volt távol az anyja miatt. Az fáj nekem, hogy előző nap megkértem, hogy vigyük el a 1,5 éves lányunkat sétálni fél órára, de ő közölte, hogy nem ér rá.

Elegem lett és arra kértem, hogy válasszon, mert én ezt így nem bírom már tovább. Vagy foglalkozik a családjával (az anyja meg élje tovább egyedül ezt a züllött életet), vagy továbbra is az anyját pátyolgatja (és szépen elválunk).

Tudom, hogy az anyja, tudom, hogy szereti, de nem volt más választásom. Vagy másképpen kellet volna ezt csinálni?