El kell terelnem a gondolataimat, mert különben nagy kárt okozok a babámban. Mit tegyek?
27-es vagyok. Azt mondtam, HA lesz baja. Az orvosod elég nagy baromságot mondott. Sajnos ilyen orvosokkal vagyunk tele. Ne dohányozzál, mert tüdőrák és társai. Erre az orvosok a legnagyobb bagósok. Álszent dolog ez, de mindegy. :)
De amúgy tényleg, kb 11 hónap, míg kiszellőzik a tüdő. Szóval ha már a fogantatáskor is leszoknál már késő.
Azt hittem te is művész vagy. Ezért gondoltam (meg a kérdésed leírásából ez érződik), hogy "hányásból hányásba" mentetek.
Hogy mi lesz most veled? Ha a szüleidnél tudsz lakni, akkor laksz, a párod meg majd csak átgondolja a dolgokat.
Ha a párod tényleg csak mostanában kezdte. Könnyen lehet, hogy ez pánik. Leesett neki, hogy ez egy életre szóló döntés volt. Fél.
Valahogy próbáljatok normalizálni a kapcsolatotokat. Ha van rá lehetőség akkor szülésre menjen be.
Hihetetlen élmény és biztosan hatással lesz rá.
Ismerek olyat akinek a gyereke születéséig így nézett ki az agya "pia,pina,pina,pina,pia,pia,pina,pia"
Szülés után:"gyerek,anya,gyerek,gyerek,gyerek,pina,pia,gyerek"
"ha nem lesz egészséges a gyereked, azt magadnak köszönheted. Meg a párodnak, ha éppen részeg volt az aktusok közben."
aha, mert a gyerek egészsége kizárólag az aktus körülményeitől függ. esküszöm, még egy biológus is tudna újakat tanulni ezen az oldalon... :D
tök mindegy miért teszi: iszik,ordibál,csavarog,lelép. külön-külön is válóok hát még együtt egy kismamának!
komolyan képesek egyesek mentségeket generálni??????
Sziasztok. Most olvasom az utolsó hozzászólásokat, nem szeretnék mindenre reagálni (pl. hogy milyen orbitális hibákat követtünk el a fogantatás pillanatában, mert ez nevetséges), csak jelzek, hogy mi a helyzet és mi történt. Sajnos az eset után, bár estére sikerült lenyugodnom, úgy látszik a testem nem tolerálta ezt a kiborulást, amire még rá is segített a két egymást követő hidegfront, így vasárnap kórházba kerültem erős alhasi görcsökkel. Kiderült, hogy kinyílt a méhszáj és a méh nem akarja abbahagyni az összehúzódásokat, amik tovább is nyitják azt, tehát meg kellett állítani a koraszülést. Egy hétig voltam bent magnézium infúzión, kaptam antibiotikumokat és enyhe nyugtatót (ettől a helyzettől csak még jobban kétségbe estem), plusz a baba tüdőérlelő injekciókat, ha mégis megszületne, akkor érettebb legyen. Az egy hét kórházban, meg ez a helyzet viszont kicsit segített abban, hogy egyedül legyek, lenyugodjak, átgondoljam a dolgokat.
Párom (már előtte is hívogatott ígérgetve mindent, hogy megváltozik és fogadjam vissza), ahogy megtudta mi történt, bent volt, iszonyatos állapotban, nem bírta abbahagyni a sírást, és a héten mindenben segített, nem aludt, mindent elintézett amit kellett és járt be hozzánk a kórházba. Végül ennek fényében úgy "döntöttem", hogy nem tudom mi lesz, nem tudom, hogy tényleg megváltozik-e, de sajnos most igenis szükségünk van rá, és egyelőre úgy látszik, hogy ő is végre felfogta a dolog súlyát... sajnálatos, hogy ehhez ennek kellett megtörténnie. Mondtam neki, hogy ez nem azt jelenti, hogy újra együtt vagyunk és minden úgy van, ahogy régen, hanem most legyünk szülők és együtt próbáljunk meg mindent megtenni azért, hogy a kisfiúnk egészségesen és normális körülmények közé szülessen meg. Ugyanis most a szülésig szigorú ágynyugalom, fekvés van, csak mosdóba, és tisztálkodni mehetek ki. Aztán ez az 1-2 hónap talán sok mindent megmutat és utána ráérünk kettőnkről beszélni. Egyelőre ennyit tudok mondani. Köszönöm az érdeklődést.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!