A gondolataimat, problémáimat magamban tartom, nem igazán osztom meg másokkal. Nincsenek érzéseim?

22 éves srác vagyok. A problémám, hogy nem szeretek az érzéseimről beszélni (kivéve néha a barátnőmnek, akivel 4 éve együtt vagyunk). Gyakran előfordul, hogy a problémáimat magamban rendezem le, nem akarom vele a külvilágot terhelni. Amikor pl anyukámmal beszélek telefonon, kérdezi miujság, azt mondom semmi. Pedig ott a nyelven hogy ez meg ez történt, de nincs kedvem elmesélni. Anyukámmal néha tudok ugy beszélni, hogy mesélek a dolgaimról, persze az intimekről egyáltalán nem, csak mondjuk mit tervezek a jövőben. Apukámmal semmit nem szoktam beszélni, csak ilyen ügyintézési dolgokkal kapcsolatban, hogy pl mit hogy kell intézni a földhivatalban, csekk befizetés, műszaki dolgok ilyesmi. Egyszerűen nem tudok megnyílni és valahogy nem is akarok. Jól el vagyok a gondolataimmal, érzéseimmel. Persze aki segítséget kér annak adok tanácsot meg megbeszélem vele a dolgait, de én magamba tartom. Szerintetek ez probléma, hogy ennyire zárkózott vagyok, és nem is akarok megnyílni?

Remélem érthető volt a kérdésem és a magyarázatom. :)