Mit tehetnék, hogy anyám ne kiabáljon mindig velem? Problémáimat alul pontokba szedtem.
Két hónap múlva leszek 18 éves. Tehát már a nagykorúság küszöbén állok, de anyám még mindig úgy kezel, mint egy nyolc évest.
* Hétvégéken, ha tovább alszok mint ő, akkor az egész nap azt hallgatom, hogy én mást nem csinálok, csak alszok. Ha felkelek, átöltözök, köszöntem is már neki, de még az emeletről nem jöttem le, akkor szintén kiabálás, hogy ez még nem számít felkelésnek. Délután, ha nem eszek, akkor azért, ha este eszek, akkor azért mert már akkor nem kéne. Ha a tévémben (külön szoba, külön tv) olyat nézek, ami neki nem tetszik, akkor má azért is kiabál. És itt nem pornóra gondolok, hanem pl Viva, szóval ami távol áll tőle. Ha szombaton nem tanulok, akkor azért szid, meg ha nem segítek neki a házimunkában, akkor azért. "Jól van, nem kell nekem segíteni, menj fel d.gleni, mert úgyis csak arra vagy jó" Ezt szó szerint megkaptam.
* Hétköznap, meg ha lenyomom az órát (10 perc múlva újracsörögne) , akkor berúgja az ajtót, és ordítva közli, hogy iskola. A rúgás alatt meg nem azt értem, hogy ténylegesen lábbal, de úgy odacsapódik olyankor a szekrényhez... Aztán felkelés szintén nehézkes, mert végig azt hallgatom minden reggel, hogy el fogok késni, lekésem a buszt. (Egyszer sem fordult még elő) Na de ekkor legalább "megszabadultam" tőle. Sulinak átlagosan fél 2-kor van vége. Egy osztályba járok a két barátnőmmel, tehát ugyanakkor végzünk, és sokszor van, hogy lemegyünk a városba, ha másnapra nincs sok tanulnivaló. Ez átlagosan fél 4-ig tart. Négykor jön a busz, amivel fél ötre már otthon vagyok. Ma is ez volt. De mikor hazajövök, azt veszem észre, hogy anyám már megint haragszik, mikor rákérdezek: "Most minek örüljek? Te is állandóan csak csavarogni tutsz, meg ha hazajössz, egész nap alszol, olyan k.rva vagy." Megmagyarázni neki nem lehet semmit, mert megsértődik.
* Másik probléma, hogy nem is ismer engem igazán. Abban a tudatban él, hogy én itthon alszok, vagy netezek, és neten is max myvip színvonalig. De ez nem így van. Aludni napközben nem szoktam, szobámban könyvet olvasok, néha tévézek, neten meg szintén az értelmesebb témák kötnek le. Érdekel a kultúra, a világvallások, a lélektan, a társadalmi helyzete egy-egy népnek, az egészségügy stb... De soha nem érdekli, hogy mit is csinálok.
* Meg soha nem dícsér meg.
Miatta voltam kiskoromban önbizaomhiányos, mert azt hallgattam tőle, hogy kövér vagyok, zsíros a hajam, nem szép a körmöm, nem jól áll ez a ruha, énekelni nem énekelhettem itthon, mert szerinte borzalmas a hangom (ahhoz képest nagyon sokan ajánlották a hangom miatt a zenesulit) , rondán rajzolok (itt is, a napokban pont nyertem egyik rajzommal pályázatot), meg hogy nem érteni mit mondok, unalmas vagyok, és még sorolhatnám. Sajnos ezek az emlékek megmaradtak, és még most is sokszok, ha tükörbe nézek, csak a hibáimat látom.
* Meg ostobának néz. Volt hogy úgy kezdtem egy mondatot, hogy "Azon gondolkodam..." Erre közbevág "Jajj nem is néztem volna ki belőed, hogy szoktál gondolkodni". És még számtalan példát írhatnék, pedig kultúráltabb, értelmesebb, sőt már most iskolázottabb vagyok mint ő. Persze ezt sosem mondom neki.
Néha komolyan nem tudom, hogy mi baja van velem, persze vannak jobb napjai is, de többségében mindig ilyen, pedig semmi rosszatt nem csinálok. Itt megjegyezném, hogy évente ha 2x elmegyek szórakozni, de ekkor sem iszok, max szilveszterkor egy nagyon kicsit, részeg még sosem voltam, vele ellentétben én nem dohányzom, nem káromkodok, úgy ismer a falu is hogy rendes, kedves, tisztelettudó. Tanulmányi átlagom lehet nem a legjobb, néha bejön egy 2-es félévinél. Szobámban rend van, védem a környezetet és alig volt életemben fiú, de még egyikkel sem feküdtem le. Szóval tényleg nem értem.
Dolgozni nem dolgozik, apám tart el minket, ennek ellenére nem vagyunk rossz anyagi körülmények közt. Házimunkát azért nem segítek, mert 3havonta 1x vasal, heti 1x mossa fel a konyhát, főzni csak magának főz, és heti 2x mos, amit teregetés követ. Varrni nem szokott. És tényeg csak ennyit csinál. Főzni, mint mondtam magának főz, meg én "menzás vagyok", ami ténylegesen az egyeten bűnöm, mert nem megyek kajálni, helyette a pénzből veszek ruhát magamnak, vagy ami a suliba kell, mert pénzt nem kapok, de ruhát se.
* És itt is van még egy zárójees probléma, hogy fogyózok, tehát a mozgáson kívül csökkentett étrend. Mai menű: reggeli egy banán, kávéval, ebéd két joghurt. Ennyi, és ez a normális nekem. De anyámnak nem tűnik fel, mert így is minden nap azt hallgatom tőle hogy kövér vagyok.
Kérlek, ha van ötletetek, segítsetek! Köszönöm előre is.
válasza:Édesanyukád egy lelki terrorista, aki nem valósította meg saját magát. Nem valósította meg az álmait, nem voltak életcéljai, tulajdonképpen nincs értelme az életének. Irígy rád, hogy te fiatal vagy, és még előtted az élet. Egy igazi rosszindulatú ember. Valószínűleg egy csődtömeg az élete, se boldog házasság, se barátok, se jó emberi kapcsolatok. Az ilyentől csak menekülni lehet, más nincs.
Ajánlom neked ebben a témában, csernustól a NŐ, valamint a KI NEVEL A VÉGÉN című könyveket. Eszméletlenül arcon fog csapni ha elolvasod, de rengeteg dologra rá fogsz jönni, és tisztán fogsz látni. Mielőbb állj a saját lábadra, mert anyádra soha nem számíthatsz majd az életben!!! Ez egészen biztos.
válasza:Ehh, hát ez komoly. Nézd, anyukád ilyen, ha 18 évig ilyen volt nem fog változni. Gondolom mész továbbtanulni és falun nincs egyetem, szóval mindenképp elköltözöl érettségi után. Vagy ha nem továbbtanulsz akkor elmész dolgozni valahová.
Mi az, hogy konkrétan semmit nem csinál, magára főz, nem takarít nem vasal semmi? Nem pont ezért háztartásbeli, mert neki ez a dolga? Meg hogy nevelje a gyereket...hát ez amint írod nem sikerült. Apukád nem szól közbe? Talán neki szólhatnál, hogy javítson anyukád önértékelési problémáin (gondolom ő érzi magát kövérnek, ő nem tud sem rajzolni, sem énekelni és mint írtad, ő az aki semmit nem csinál). Csak szereti ezt másra zúdítani és mellette a tökéletest játszani. Majd észbe kap ha majd nem otthon fogsz lakni :)
válasza:Ismerős anyud idegbeteg az enyim is ilyen. Sajna az a legjobb ha nem rágod magad hanem lelépsz azt lesz vele ami lesz neked nem köteleséged idegileg tönkremenni miatta. 18 évesen felnöt vagy meny koliba, baráthoz valhova. Én 23 évesen léptem le és megbántam. A legszebb éveimet totál tönkre tete. Te ne hagyd hogy így történjen.
Ne hagyd hogy zsaroljon mert ő is érzi hogy öreg korára egyedűl marad és megpóbál manipulálni. Légy erős költőz el.
válasza:Az én édesanyám detto ugyan ez az idegbeteg fajta.Soha semmit nem lehetett megbeszélni vele,mert féltem neki elmondani,mert ha nem tetszett neki azonnal üvöltött.
Már 26 éves vagyok 7éve külön élek,van egy gyerekem.Ha beszélünk az esetek 90%-ban vitába torkollik az eset.A tesómékkal ugyanilyen.Az öcsém most kamasz és baromi rossz a kapcsolatuk anya düh kitörései miatt.Sok mindent nem tudsz tenni,majd egyszer külön életed lesz és kész:)
Azért további kitartást kívánok neked:))
És mindenki másnak nagyon szép napot.))
válasza:én 25 vagyok,de még mindig beleszól az életembe és semmi nem jó amit én akarok.Mindig csak a saját érdekeit nézi, ha meg akar védeni, azt sem akarja, hogy én magamtól jöjjek rá, hogy hibáztam, hanem egyből beleszól, hogy ne merjem ezt-azt csinálni és ha úgy érzi ellene vagyok akkor sírva fakad és engem hibáztat.Remélem én nem ilyen leszek.
A fogyókúrádra csak annyit, hogy azért ennél többet kell enned,mert a végén teljesen legyengűlsz.Egyél teljes kiőrlésű dolgokat és zöldségköretet, fehér húst és spróbálj sportolni(ahoz viszont energia kell, a joghurt és banán csak délelőtt ad energiát, az egész napra nem).Egyél napi max 140-160 szénhidrátot és akkor tuti fogyni fogsz+sok folyadék.
Ha találsz majd munkát, próbálj elköltözni akár más rokonokhoz is.Vagy beszélj valakivel aki ismeri anyukádat, hogy te hogyan éled át ezeket a napokat és akkor talán valaki ráébreszti, hogy ezzel csak tönkreteszi az életetedet.
válasza:Két lehetséges utat is látok.
1, Kibekkeled a 18-at, aztán mielőbb elköltözöl otthonról. Ezzel kivonod magad a hatása alól, az egészet szegény apád kapja majd telibe a továbbiakban. (Az ilyen ember nem áll le, mindenképpen kell neki valaki.)
2, Megerősödsz lélekben annyira, hogy már nem fog zavarni. Ez talán hajmeresztően hangzik, de nem kivitelezhetetlen. Csak ritka, mert a másik út annyival könnyebbnek tűnik. (Hosszú távon valójában nem az, de ez az elején nem látszik.)
Nekem mindig az a véleményem, hogy nem jó, ha a gyerek a szülei dolgába avatkozik, még ha rossz is házasságuk. Viszont itt mégis megkérdem, hogy apukád hogyan látja mindezt? Tudsz vele beszélgetni? Talán tud segíteni.
Anyukádnak gondjai vannak. Nagyon valószínű, hogy saját magával, és ezt vetíti át a környezetére, elsősorban rád. Te pedig most abban a korban vagy, amikor az igazságérzeted a csúcson van, és bármi, amit igazságtalannak érzel, nagyon bánt. Később, idősebb fejjel már majd tudod úgy nézni ezeket, hogy "csak úgy megtörténik", és nem kifejezetten ellened van, hanem a világ ilyen. De a leírásod alapján ez most még nem megy. Ez nem baj, életkori sajátosság. Mind átestünk rajta, csak van, aki már elfelejtette. :)
Biztosan nem vigasztal, de a pszichológusok ügyfélkörének egy részét azok teszik ki, akik csak azért vannak ott, mert az a családtagjuk, akinek valóban ott lenne a helye, nincs ott. Anyukád nem valószínű, hogy leülne egy pszichológussal beszélgetni a bajairól, ettől te még megtanulhatod, hogyan kell kezelni ezeket a helyzeteket. (Azt még nem is mondtam, hogy a pszichológusok egy jelentős része pont ilyen "családi" indíttatásból kerül a pályára. Nem akarsz pszichológiával foglalkozni véletlenül?) ;)
szia
szerelj az ajtóba acélt hogy legyen mit rugdosnia
a család szent és sérthetetlen de azért néha mosolyogj rá hogy ej milyen kis balga vagy!
lehet hogy nem éppen szép dolog de nem szabad magad hagyni
Itt nem azt értem hogy megütöd hanem hogy igenis kiállsz az igazadért
válasza:Bocsi, hogy így beleszólok, de orvosin sem gyógyszerész sem pszichológus nem leszel :):) Orvosin pszichiáter lehetsz (ők inkább gyógyszerekkel gyógyítanak), a gyógyszerészeknek pedig külön karuk van :) (Véleményem szerint ez sokkal jobb, mint a pszichológia bármely formája).
Anyukádra pedig egyszerűen hagyd rá, majd befejezi, ha látja, hogy nem érdekel amit művel. Lehet, hogy az a baja, hogy érzi, hogy már nem vagy a kicsi lánya, ez szokott így hatni a szülőkre, de nálad valószínű más a helyzet, ha kiskorod óta ezt csinálja. Talán nem volt valami jó gyerekkora és próbálja elérni azt, hogy neked ne legyenek ilyen gondjait, de nem veszi észre, hogy ő maga alkotja a gondokat. Hagyd rá, az a legjobb megoldás.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!