Mit tehetnék, hogy anyám ne kiabáljon mindig velem? Problémáimat alul pontokba szedtem.

Két hónap múlva leszek 18 éves. Tehát már a nagykorúság küszöbén állok, de anyám még mindig úgy kezel, mint egy nyolc évest.

* Hétvégéken, ha tovább alszok mint ő, akkor az egész nap azt hallgatom, hogy én mást nem csinálok, csak alszok. Ha felkelek, átöltözök, köszöntem is már neki, de még az emeletről nem jöttem le, akkor szintén kiabálás, hogy ez még nem számít felkelésnek. Délután, ha nem eszek, akkor azért, ha este eszek, akkor azért mert már akkor nem kéne. Ha a tévémben (külön szoba, külön tv) olyat nézek, ami neki nem tetszik, akkor má azért is kiabál. És itt nem pornóra gondolok, hanem pl Viva, szóval ami távol áll tőle. Ha szombaton nem tanulok, akkor azért szid, meg ha nem segítek neki a házimunkában, akkor azért. "Jól van, nem kell nekem segíteni, menj fel d.gleni, mert úgyis csak arra vagy jó" Ezt szó szerint megkaptam.

* Hétköznap, meg ha lenyomom az órát (10 perc múlva újracsörögne) , akkor berúgja az ajtót, és ordítva közli, hogy iskola. A rúgás alatt meg nem azt értem, hogy ténylegesen lábbal, de úgy odacsapódik olyankor a szekrényhez... Aztán felkelés szintén nehézkes, mert végig azt hallgatom minden reggel, hogy el fogok késni, lekésem a buszt. (Egyszer sem fordult még elő) Na de ekkor legalább "megszabadultam" tőle. Sulinak átlagosan fél 2-kor van vége. Egy osztályba járok a két barátnőmmel, tehát ugyanakkor végzünk, és sokszor van, hogy lemegyünk a városba, ha másnapra nincs sok tanulnivaló. Ez átlagosan fél 4-ig tart. Négykor jön a busz, amivel fél ötre már otthon vagyok. Ma is ez volt. De mikor hazajövök, azt veszem észre, hogy anyám már megint haragszik, mikor rákérdezek: "Most minek örüljek? Te is állandóan csak csavarogni tutsz, meg ha hazajössz, egész nap alszol, olyan k.rva vagy." Megmagyarázni neki nem lehet semmit, mert megsértődik.

* Másik probléma, hogy nem is ismer engem igazán. Abban a tudatban él, hogy én itthon alszok, vagy netezek, és neten is max myvip színvonalig. De ez nem így van. Aludni napközben nem szoktam, szobámban könyvet olvasok, néha tévézek, neten meg szintén az értelmesebb témák kötnek le. Érdekel a kultúra, a világvallások, a lélektan, a társadalmi helyzete egy-egy népnek, az egészségügy stb... De soha nem érdekli, hogy mit is csinálok.

* Meg soha nem dícsér meg.

Miatta voltam kiskoromban önbizaomhiányos, mert azt hallgattam tőle, hogy kövér vagyok, zsíros a hajam, nem szép a körmöm, nem jól áll ez a ruha, énekelni nem énekelhettem itthon, mert szerinte borzalmas a hangom (ahhoz képest nagyon sokan ajánlották a hangom miatt a zenesulit) , rondán rajzolok (itt is, a napokban pont nyertem egyik rajzommal pályázatot), meg hogy nem érteni mit mondok, unalmas vagyok, és még sorolhatnám. Sajnos ezek az emlékek megmaradtak, és még most is sokszok, ha tükörbe nézek, csak a hibáimat látom.

* Meg ostobának néz. Volt hogy úgy kezdtem egy mondatot, hogy "Azon gondolkodam..." Erre közbevág "Jajj nem is néztem volna ki belőed, hogy szoktál gondolkodni". És még számtalan példát írhatnék, pedig kultúráltabb, értelmesebb, sőt már most iskolázottabb vagyok mint ő. Persze ezt sosem mondom neki.

Néha komolyan nem tudom, hogy mi baja van velem, persze vannak jobb napjai is, de többségében mindig ilyen, pedig semmi rosszatt nem csinálok. Itt megjegyezném, hogy évente ha 2x elmegyek szórakozni, de ekkor sem iszok, max szilveszterkor egy nagyon kicsit, részeg még sosem voltam, vele ellentétben én nem dohányzom, nem káromkodok, úgy ismer a falu is hogy rendes, kedves, tisztelettudó. Tanulmányi átlagom lehet nem a legjobb, néha bejön egy 2-es félévinél. Szobámban rend van, védem a környezetet és alig volt életemben fiú, de még egyikkel sem feküdtem le. Szóval tényleg nem értem.

Dolgozni nem dolgozik, apám tart el minket, ennek ellenére nem vagyunk rossz anyagi körülmények közt. Házimunkát azért nem segítek, mert 3havonta 1x vasal, heti 1x mossa fel a konyhát, főzni csak magának főz, és heti 2x mos, amit teregetés követ. Varrni nem szokott. És tényeg csak ennyit csinál. Főzni, mint mondtam magának főz, meg én "menzás vagyok", ami ténylegesen az egyeten bűnöm, mert nem megyek kajálni, helyette a pénzből veszek ruhát magamnak, vagy ami a suliba kell, mert pénzt nem kapok, de ruhát se.

* És itt is van még egy zárójees probléma, hogy fogyózok, tehát a mozgáson kívül csökkentett étrend. Mai menű: reggeli egy banán, kávéval, ebéd két joghurt. Ennyi, és ez a normális nekem. De anyámnak nem tűnik fel, mert így is minden nap azt hallgatom tőle hogy kövér vagyok.

Kérlek, ha van ötletetek, segítsetek! Köszönöm előre is.