Mennyi költőpénzt kellene adnunk?

Egyetlen bibi a dologban - és ezt az apja szeretné leginkább megoldani - hogy az anyja mellett egyedül az anyagiakban bővelkedett (kifejezetten értelmetlen pénzszórás, pl vegyünk 6 karton akciós macskakaját, mert akciós, bár macskánk nincs...).

Illetve a férjem kapott kisebb dührohamot, amikor elvitte cipőt venni és a lány fintorogva kifordult a Deichmannból, hogy nehogy már onnan legyen cipője... Tehát nem éppen a pénz beosztását tanulta eddig. Azt én sem támogatom, hogy egy cipőt 50 rugóért vegyünk meg, vagy egy rövidujjú pólóra kiadjunk 20-30 ezer forintot.

Ha kérhetne pénzt, akkor az lenne a vége, hogy az apját elkapná egy gyengébb pillanatában és csak ruhára havonta kiadnánk százezret. Én pedig nem szeretnék minden egyes vásárlás előtt a gonosz banya lenni, akinek keresztbeáll a szeme, mert nem helyesli az ilyen mértékű és típusú pénzköltést. Tehát szeretném egyrészt a havi 3-4 összezörrenést, illetve párszázezret megspórolni.

Szívesebben adom oda egy későbbi lakásra egy összegben, mint "háromszor volt rajtam az ötvenezres körömcipő" kiadásra.

Ha neki nem kell beosztani a pénzt, akkor évek múlva is ott fog tartani, hogy fán terem - mi meg valóban elkezdhetünk akkor csak miatta vajaskenyéren élni.

Tehát a pénzszórást valóban nem támogatom.

Egyébként még a kapcsolatunk elején a férjem is eléggé költekezős volt. Nála csak annyival elértem a pénz ésszerű beosztását, hogy összeírattam vele tételesen, hogy mennyi a bevétel és mennyi a kiadás. Az első havi lista után ő is nézett nagyokat.

Mondtam, hogy oké, akkor a bevételt osszuk két részre: ez elköltjük mindenfélére (megélhetés, szórakozás), a másik része megy a bankba tartaléknak. (Házat és gyereket tervezünk, szóval szükség van rá) Egy kisebb rész ment a vészhelyzetekre - elromlott mosógép, bármilyen váratlan, nagyobb kiadás.

Mi is jártuk úgy, hogy az első 1-2 hónapban ültünk az utolsó héten 5.000 Ft felett, hogy nem, nem nyúlunk a tartalékhoz, mi szórtuk el.

A szüleimnél is azt láttam, hogy elég átlagos keresettel, úgy, hogy nem szűkölködtünk semmiben, hatalmas megtakarításuk volt. Egyszerűen nem költöttek hülyeségekre. Ha nekem szemüveg kellett, akkor a legjobb, legdrágább lencsét (keretből jó az olcsóbb), a szememen ne spóroljunk.

Ha a sokadik 1000 Ft-os pólót akartam kamaszként megvenni, akkor széttárt karok, hogy majd ha összegyűlt a zsebpénzedből. Ha kitaláltam, hogy nyelvet tanulok, akkor legnagyobb szótár, legjobb nyelvkönyvek, legjobb tanár - kerül, amibe kerül.

Ha étteremben akartam enni, akkor nem, otthon főznek többletet, amit szeretnék, de étteremre ne.

Szerintem a férjem is látta egy idő után, hogy a szüleimnél mindig mindenre van keret, de ésszel elköltve. Az ő szülei szintén utolsó fillérig felélik/felélték a pénzüket.

Szóval leginkább ennek köszönhető, hogy biztos anyagi hátterünk van - ésszel költünk.

A lánynak egyébként olyan ruhatára van, hogy szerintem 5 évig kihúzná belőle. Külön gardróbszoba tele ruhával (aminek az elhelyezésével gondban leszünk), cipőkből is típusonként 4-5 pár. Ezért sem támogatom, hogy a ruházkodására túl nagy összeg legyen szánva. 5 téli csizma mellé - amelyek még a sarkalásig se jutottak el - nem szeretnék egy hatodikat is megvenni, mert az ötből egy sem megy az új lila felső színéhez.

Nem a lányt hibáztatom, ő ebben nőtt fel, az anyja is tonnaszám vásárol ruhákat, cipőket, nagy részük soha nem volt rajta.

Tegnap volt egy kisebb balhé a férjem és a lánya között. Egy pár napja vásárolt pólóra mondta a lánya, hogy kellene még egy ilyen, más színben. A férjemet elkapta a harci ideg, kipakolta az összeg pólót a lány gardróbjából és az ágyra halmozta. A franciaágyat 50 cm magasan beterítette a ruhakészlet. Mondta a férjem, hogy nem, ebből válassz magadnak, nincs új póló. Most rád spórolunk és az a minimum, hogy legalább ennyivel te is segítesz nekünk.

A lánya nem ellenkezett, gondolom ő is akkor szembesült a tényleges ruhamennyiséggel.

Mindezt azért írtam le, hogy értsétek, miért szeretnénk, hogy megtanuljon bánni a pénzzel. Kívánom, hogy az első munkahelyén fél milliót keressen, de ez nem túl reális. Valószínűbb, hogy jó esetben 100-120 ezres fizetést tud megcsípni majd, amit kénytelen lesz beosztani.

Támogatjuk, amíg kell, de ha már önálló keresete lesz, nem szeretnénk kvázi luxusigényt kielégíteni plusz pénzzel. Sem 30-35 éves koráig eltartani. Amíg tanul, addig részlegesen vagy teljesen eltartjuk, de ha munkába fog állni, akkor havi szinten már nem. Majd a lakásvásárlásba besegítünk (erre is teszünk félre, de szándékosan titkoljuk előtte), de ha néhány éven belül lesz közös baba is, akkor nem fog beleférni - ha minden körülmény adott lesz a lánya munkaképességéhez - hogy egy komplett havi fizetéssel támogassuk.