Hallottam egy olyan felmérésről, hogy egyre több a válás, a miatt, hogy a házasságban a nő "befogja" a férfit házimunkázni. Szerintetek is tényleg így lehet, és igazságos ha így van?

A 21-es olyan, mintha 350 évvel ezelőtt íródott volna, vagy NEM Európában.

Akkor érték el a nők az egyenjogúságot ezen a földrészen, akkor kellett azért harcolni, mert az emberek nem fogadták ezt el. De most már idestova 2-300 éve a közgondolkodás szerint az az eretnek, akiben felmerül, hogy a nő nem egyenrangú.

Hangosan a buszon nem is mernél ilyet mondani.

A mai nők átestek a ló túlsó oldalára,ami az egyenjogúságot illeti. Sokan elfeejtik, hogy nem csak anyák, hanem feleségek is. Ha terhesek, vagy szülnek egy gyereket, akkor elvárják ,hogy a férj istenként tisztelje őket! Nekik kell nevelni a gyereket? Ez igaz. De nem kell a gyerekkel törődni a nap 24 órájában. Akkor a háztartás sem lesz akkora teher, és este jut idő a férjjel beszélgetni is.

Ha egy feleség a férjével is törődik, akkor annak nem esik nehezére segíteni a bevásárlásban, vagy akár az otthoni nehezebb munkákban.

Tudomásul kellene venni, hogy a család apából-anyából-gyerekből áll! Ahogy azt is, hogy egy házasságban vannak hullámvölgyek, amit meg kell beszélni, és megoldani.

Akkor nem kerül sor a válásra.

Látod 22, pont ez a gondolkodásmód az, ami a nőket oda juttatta, hogy sokszor beadják a válópert.

Nem az a lényeg, hogy mikor mi volt. A hagyományos családmodell szerintem pl. fontos ahhoz, hogy jól működjön a család. Azt is leírtam, hogy ez nem csak a nő részéről jár energiabefektetéssel, hanem a férfi részéről ugyanúgy.

De persze ha biztosan sok nőnek nem tetszik ez, lelkük rajta, hajrá! Én csak a saját véleményemet írtam le.

Én szeretem a páromat FÉRFINAK látni, végezzen el minden férfimunkát a ház körül, barkácsoljon, csináljon nekem gardróbot, nyírja le a füvet, javítsa meg a csöpögő csapot - a felmosást meg a krumplipucolást pedig hagyja rám. Néha besegíthet persze, de nem "nőiesedjen" el túlságosan, mert akkor nem tudom férfiként tisztelni - tudat alatt beindulnak a kiábránduláshoz vezető folyamatok, míg, ha férfimunkát végez, akkor fel tudok nézni rá hosszú távon is. Én magam is szeretném nőnek érezni, és ez sokkal jobban megy a "hagyományos" munkamegosztás mellett. Szóval én látok rációt a felmérésben, az elférfiatlanodott férfiakból hosszú távon nagyon ki lehet ábrándulni, és akkor jönnek a különböző "mellékhatások", mint a szexmentesség, a kifelé kacsintgatás és egyebek...

(Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a férfi ne csináljon semmit a háztartásban, de ahogy írtam, a férfimunkát csinálja meg, azzal megkönnyíti az én életem is.)

Én ezt úgy írom, hogy válófélben vagyok, és totál kiábrándító volt, amikor az eldugult szifont én szereltem, a férjem meg közben mosogatott... Abszolút nem éreztem magam nőnek mellette - nem csak emiatt, de ilyen "apróságok" is közrejátszottak.