Hogyan beszeljem ra a ferjemet, hogy akarjon gyereket?

#61-nek:

Mégis milyen problémákról beszélsz? :) Ha nincs férj, nincs semmiféle probléma. Itt a remélem leendő anya már 37 éves, nem kellene úgy kezelni, mint egy hülye kiscsajt, akinek most olyan hepaja van, hogy éppen gyereket akar.

Leírom a saját sztorimat...

37 éves nő vagyok, a férjem 44. 10 éve vagyunk együtt, van már egy közös gyermekünk. A házasságunk igencsak megromlott, tulajdonképpen már a kezdetektől voltak problémák, amit most nem részletezek. A fenti kérdés szempontjából a lényeg, hogy megbeszéltük, 2 gyereket mindenképpen szeretnénk, mert mindketten egykék vagyunk. Nem volt zökkenőmentes a teherbeesés, 2 vetélésem is volt, a terhességem sem volt problémamentes. Ennek ellenére az orvosom biztatott, hogy semmi akadálya a gyerekvállalásnak, 35 felett sem.

A férjem viszont egyszer csak kijelentette, hogy ő már nem akar több gyereket, öregnek érzi magát hozzá. Korábban már beszéltünk arról, hogy ha "véletlenül teherbe esnék", akkor egy életre meggyűlölne, lehet, hogy kötelességből velem maradna, de sem engem, sem a gyereket nem tudna úgy szeretni, mindig benne lenne a tüske, hogy ő ezt nem akarta. Én ezzel úgy voltam, hogy nem magamnak akarok mindenképpen gyereket, hanem a gyerekemnek akarom megadni a család esélyét, és ha nem így tennék, akkor jogosan vágná a fejemhez 15-20 év múlva, hogy elvettem tőle ezt a lehetőséget. Na, ezt nem akartam!

A házasságom azonban végérvényesen megromlott. Válunk. Közös megegyezéssel, közös felügyelettel, békésen, barátilag...

A többéves küzdelem után azonban én meggyőztem magam, hogy nem akarok már több gyereket. Mert hát 37 évesen már mit is akarnék, ugye? Mire lenne egy új kapcsolatom, már 40 leszek...

Aztán az élet felülírta a döntésemet. Megismerkedtem valakivel. Nem akartam én komoly kapcsolatot egyáltalán, nem éreztem magam késznek arra, hogy még válófélben valami újba kezdjek... A kapcsolatom azonban nagyon rövid idő alatt komolyra fordult. Pár hetes ismerkedés után ott álltam, hogy én annyira bőszen hangoztattam, hogy semmi komoly, én már nem akarok gyereket, hogy a partnerem döntés elé állított: neki még nincs gyermeke, mindenképpen szeretne. Ha én ettől elzárkózom, akkor inkább ne folytassuk. Nem mindenáron, nem azonnal, de a jövőbeni lehetőségek között szerepelnie kell a közös gyermek esélyének... Mivel én eleve nagyon szerettem volna második gyermeket, csak beletörődés volt részemről, hogy nem lesz több, ezért nem volt nehéz elfogadnom ezt az "ultimátumot". :)

Lehetőségként tehát ott van, a kapcsolatunk szépen alakulgat.

Amikor a lányomnak elmondtam, hogy válunk az apukájával, könnyen elfogadta. És egyből spekulálni kezdett, hogy a baráti körünkben, akinek elváltak a szülei, annak lett kistestvére... nagyon ráizgult a témára, hogy akkor lehet, hogy neki is lesz - pedig én nem beszéltem neki erről, hiszen ki tudja még, hogy mi lesz...

Szóval bármi lehetséges, nem szabad elsietni, elhamarkodni a döntést, mert ha engedjük, akkor az élet úgyis elénk hozza azt a lehetőséget, amire szükségünk van.

Velem legalábbis ez történt. Aztán majd kiderül, hogy mi lesz belőle. :)

Kedves kérdező!

A férjed korában már pont az lenne a normális, ha a gyerekek kirepülnének, lassan akár már nagyszülő is lehetne... Szerintem nem várhatod el tőle, hogy majd' 50 évesen belevágjon a gyerek-projektbe. Ha ő magától nem akarja, akkor felesleges erőltetni...

Én is a mesterséges megtermékenyítést vagy az örökbe fogadást javaslom, akár a férjeddel, akár nélküle! Szándékosan titokban teherbe esni undorító és elítélendő, csak a mérhetetlenül önző, elhomályosodott agyú, kattant szajhák képesek ilyesmire, akik sem a leendő gyerekre, sem arra az emberre nem gondolnak, aki éveken át a társuk volt.

Túl sok mindent nem árultál el a kapcsolatotokról, nem mindegy szerintem, hogy egyébként minden rendben van-e köztetek, vagy hogy a 10 év alatt szóba került-e a gyermekvállalás, vagy hogy melyikőtök ragaszkodott ahhoz, hogy minden feltétel maximálisan adott legyen?

Ja, és még azt szeretném hozzátenni, hogyha esetleg komolyan válni akarnál, és a férjed látná rajtad, hogy elhatároztad magad, akkor lehet, hogy észbe kapna, és nem zárkózna el a gyerek témától.

Féltékeny lenne, hogy elveszít és mástól lesz gyereked.

Én azt mondom, hogy gondold meg, hogy elhagyod, mert gondolom "véletlenül" ne akarnál terhes lenni, gyerek nélkül nem tudsz élni, ami érthető, úgyhogy nincs nagyon keresnivalód már ebben a kapcsolatban.

Az, hogy szereted a férjed, az oké, de nem lehet egy életen át egymással foglalkozni, meg dolgozni, hajtani, anya akarsz lenni, ami teljesen érthető.

Vesd fel a válás gondolatát!

Meg fogod látni, hogy mit lép!

Én mondjuk nő létemre kötelezném ezeket a nőket, hogy oké, átvágták a "párjukat" (azért idézőjeles, mert jó érzésű ember pont a párjával nem tesz ilyen disznóságot..), akkor most bizony mondjanak le a gyerektartásról, a kéthetente levő látogatásokról, a közös felügyeletről, a gyermek segítéséről mert a férfi nem akarta, a nő pedig durván félrevezette őt!!

Leszarnám a gyereket, nekem nem kell és a nő ezt nagyon jól tudta. Ha olyan tökös volt, hogy bevállalta, csinálja csak- de se a segítségemre, se a pénzemre ne számítson, a gyerekről meg nem vennék tudomást.