Miért nem lehet rászólni? és miért a gyerek parancsol?

én vagyok,aki le lett pontozva,mert mindent odaad..Nálunk ez vált be,odaadom,megfogja(van,h közben én is fogom)megforgatja,elmondom,h erre vigyázni kell,és nem lehet nála és utána elveszem tőle..Ebben mi a baj?Én annak a híve vagyok,hogy igenis ismerkedjen meg mindennel,és tanulja meg,h hogyan viszonyulhat azokhoz a dolgokhoz...(pl. a sütőhöz is engedem,h közel tegye a kezét,ha ott vagyok,nem ráveszekszem)érdekes módon tisztában van vele,hogy mihez nyúlhat,mihez nem...Nálunk nincs "tiltott gyümölcs",ami édesebb...

Szerencsém van lehet,de nálunk ez teljesen jól működik,és annak ellenére,hogy még csak 15 hónapos a gyerek,korához képest teljesen önálló.

Te nem szereted ezt a gyereket,okés nem kell szeretni,maradj tőle távol ha lehet.

Amiket felsoroltál példának nem akkora gáz mint aminek te hiszed.

Eltört egy pohár?eleve nem kell üvegpoharat adni egy 2,5éves kezébe,minek..müanyag pohárból is lehet inni.

A számlákat papirokat soha nem kell előlhagyni,itt nem a gyerek a hibás hanem a szűlő,szerinted el tudja olvasni hogy az fontos papir.

Belehányt a medencébe?ezért te milyen büntit adtál volna?gondolom szórakozásból hányt.

a nyulas kérdésben igazat adok,nem bánthat egy állatot,meg kell mutatni neki hogy bánhat vele.

fényképgépet én is odaadom a lányomnak,megnézi és visszaadja.

Kicsit eltúlzod a dolgokat,de nem baj,csak azért ne hidv görcsnek.

#21-es!

Te sem adsz oda mindent! Amit leírtál, az nem ezt jelenti. Más az, ha megmutatod, mert az nem azt jelenti, hogy játszhat vele. Hiszen te írtad: "mihez nyúlhat,mihez nem". Tehát van olyan, amihez nem nyúlhat = te sem adsz oda mindent. És szerintem ez így helyes.

A dacolás normális,a nevelés hiánya már nem az.

minden gyereknél van eztakarom,aztakarom korszak,és ha ilyenkor nem szólnak rá,akár 100* is,hanem mindent ráhagynak,akkor lesz az igazi elkényeztetett,akaratos hisztigép.

Az enyémek is bepróbálkoztak nagyon sokszor ,hiszti ,csakazértis csinálják pedig tudják,hogy nem lehet. DE ha következetes vagy, (ez nagyon fárasztó tud lenni) akkor előbb vagy utóbb felfogják ,hogy nincs más választásuk mint normálisan viselkedni.

Az egyszerűbb út,hogy mindent ráhagynak a gyerekre. Attól,hogy kicsi még nem szabad mindent megengedni.

A negatívabb verzióra láttam példát. Strandon mellénk cuccolt le egy család egy hasonló kisfiúval. 2-3 éves lehetett ránézésre. Folyamatosan mindenért ment a hiszti és szó szerint mindent kitépett a szülők kezéből.

Apuka iphone-on beszélt, gyerek kinézte magának, ordítás. Apuka gyorsan lekeverte a vonal túlvégén levőt és odaadta a gyereknek. Kisfiú nézegette, forgatta, nyomogatta, aztán kiszúrt valami mást az apuka kezében. Apuka hátrébb húzta, hogy ne érje el, erre a gyerek vörös fejjel megiramodott, futott 10 métert a betonozott részig és izomból földhöz vágta a telefont.

Hát, a szülők arcát el lehet képzelni. A kisfiú pedig diadalomittasan állt a romok felett.

Illetve boltban, sorbanállásnál egy másik kisfiú. Mindent szétrámolt, tépte az anyja ruháját. Az anyja mondta, hogy "légyszi, ezt ne csináld..." de eléggé bizonytalan hangon, szinte suttogva. Mire a kisfiú ráordított, hogy "lerúgom a fejed, hülye ribanc!!".

Ekkor szólalt meg valaki a sorban, hogy "na, ezt vajon hol tanulhatta?"

Szerintem ez túlzás amit megengednek neki, remélhetőleg majd az oviból megkapják hogy nevelhetetlen a gyerek. Bár nekem is van olyan ismerősom ahol a kislány minden hülyeségét hisztizik, az oviban meg is mondták az anyukának hogy kezelhetetlen a gyerek. Erre szerintetek ki volt a hibás? Az ovónő, aki csak egyszer kéri meg a gyerekeket normális hangnemben hogy tegyék a helyére a cipőjüket, nem pedig fél órát térdenálva könyörög.

Másik véglethez is volt szerencsém a strandon. 2-3 éves kislány nyugodtan játszott, a labdáját elfújta a szél kb 5 méterre, erre az apuka rögtön ordítva: Azonnal hozdd vissza te szerencsétlen!! Erre néz föl a kislány hogy mi van, apuka: Elvitte a labdát a szél te nemnormális hozzd már vissza, mit ülsz ott, olyan rossz vagy!!! :S

Az előzőre mégegy példa: Frissen festett lakás, egy kolléganőm jön át családostul, 3 éves kisfiúval. Kirakott neki papírt és filceket, hogy rajzoljon. Gyerek odarohant a falhoz és elkezdte firkálni. Meg sem szólaltam, nehogy baj legyen abból hogy rászólok. Mondom az anyukának, kérem szépen szóljon rá, hogy ne a falra rajzoljon. Erre ő, mit képzelek én hogy rászólok, ő még olyan kicsi, majd magától rájön hogy a papírra rajzolunk... így néztem 8O

A testvéreimnél most 2 két és fél éves gyerek is van. Nálunk úgy van, hogy meg lett beszélve, mit szabad a gyereknek, mit nem. Ha a nem szabad kategóriába tartozó dolog jön, én is rá szólhatok, nevelhetem, sőt, ha én mondtam valamit, és rohan apjához, hogy neki nem tetszik, akkor megmondják neki, hogy igazam van. Nincs olyan, hogy egyik felnőttnél ezt szabad, a másiknál meg nem.

Az én holmimról, állatomról (nekem is van) én döntöm el, hogy szabad-e hozzányúlni, vagy akár a közelébe menni. Nyilván nem tiltom el semmitől, ami nem veszélyes, de van amit csak felügyelettel nézhet, nyúlhat hozzá, stb.

Ha a tesód gyereke nem tanulja meg a NEM szót, azzal csak maguknak árt a tesód; a gyereknek lesz rossz, ha olyan környezetbe kerül, ahol vannak szabályok, tesódéknak meg otthon lesz rossz, ha már a fejükre nőtt a gyerek.

Emlékszem, mikor kisgyerek voltam, anyu sokat dolgozott, és a nagypapámnál voltam sokat. Ha idióta voltam, és egy szomszéd rám szólt, a papám nem a szomszédot szidta, hanem engem. Akkor még nem az volt, hogy "ne bántsd a gyereket, mert sérül a lelke, és különben is, dackorszak!", hanem "szégyelld magad, hogy olyan zajt csapsz, hogy Árpi bácsinak kell rád szólnia!".

25/L