Sok anyának, szülés után, miért csak a gyerek létezik?

Mert megkattan.

Én nem tettem,le is vagyok érte szólva.

A párom ugyanolyan fontos most is,jut rá is időm,időnként a gyerekre a nagyi/hugom/szomszdénéni vigyáz,mig mi romantikázunk.

Én vigyáztam nagyon az egyensúlyra,mert magam körül csak azt láttam eddig,hogy anyuka megszül,van a gyerek,a gyerek,és a gyerek,apuka meg örüljön ha pelenkázhat.

Nem szabad.Meg kell tudni maradni feleségnek is.olyan feleségnek,akire nőként tud nézni a férje,nem csak a gyerekei anyjaként.

Szültem és most jön a második, sok babás barátnőm van és egyiknél sem tapasztalom azt, hogy a férfi háttérbe lenne szorítva, inkább mindenhol magunknál is úgy veszem észre, hogy a férfi az első pár hónapban menekül a baba elől nem igen akar részt venni a fürdetésbe a dajkálásba a pelenkázásban. Mikor kérdeztem a páromat, hogy miért tölt a baba születése óta több időt kint azt mondta, hogy nem tud mit kezdeni a gyerekkel, kicsit idegen neki a dolog.

A facebookon a gyerekemről van több kép, mert a párom nem fog nekem pózolgatni, hogy fényképezzem őt ez nem érdekli.

Hát, képzeld van olyan, mikor pont fordítva van így!:)

Nekem fontos volt a terhességem alatt is a férjem, meg szülés után is akartam vele is foglalkozni, nekem abszolút nem ment el a kedvem sem a terhesség alatt, sem pedig a szülés után a szextől, viszont a férjem nagy ívben tesz rám, nem fogalakozik velem, szexelni havi 3-szor talán, ha akar.:( Pedig mindig is adtam magamra, csinosan öltözködöm, nem vagyok igénytelen és még vékonyabb is vagyok, mint terhesség előtt.

Ő meg csak folyton fáradt, pedig én sem vagyok nap végére valami fitt, de azért egymásra lehetne időnk, de ő csak befordul a fal felé és alszik.:(

Hosszú hónapokig próbáltam megoldani a helyzetet, beszélgetni, de hiába.

Hogy egyes anyukák miért ilyenek, azt nem tudom. Én nem vagyok ilyen. Csak írtam egy példát, hogy van ilyen is, csak nem az anyukánál. Nekem is nagyon fontos a gyerekem, mert ő a mindenem, az életem, tőle kapok egyedül szeretet, de amikor nagy ritkán valaki mással van a gyerekünk, vagy napközben és este elalszik, én szakítanék időt a férjemre is. De hát, ami nem megy, azt kár erőltetni.:(

Nem tudom miért van, de nálunk is ez van sajnos. Amióta megszületett a gyermekünk, én csak "segítő" vagyok, aki segít a gyerekkel kapcsolatos dolgokban. Csak így tekint rám, és úgy látom nem is igényli a férfi-nő viszonyt. Ő most anya. Ez tök jó, hogy nem hanyagolja el a gyermekünket, de nem értem, hogy ez most teljesen kielégíti a lelkét??? Pedig én ugyanúgy szeretem a páromat, mint előtte, én ugyanúgy a nőt látom benne (az "anya" mellett). Szóval nem értem. Mellette az anyukák panaszkodnak, hogy már nem nők, eltűnt az életükből a nő-lét, és csak anyák lettek. De könyörgöm!!! Akkor miért rekesztik ki az életükből a nő-létet önszántukból???

36f

Mert sok nő szereptévesztésben van! Már a terhesség alatt hisztizik,ha a férj nem babusgatja állandóan. Amikor a gyerek megszületik,akkor éjjel-nappal csak vele foglalkozik. Eredmény egy elkényeztetett,örökké síró,hisztiző gyerek,és egy kimerült anyuka.

Nem fogják fel, hogy semmi baja nem lesz a babának,ha néha sír egy kicsit,ha hagyják a kiságyában egyedül ellenni,amíg ők a házi munkákat végzik.

Sokszor olvasom én is,hogy "egyedüli" értelme az életemnek a gyerekem,és ehhez hasonlókat. Ezekből az anyákból lesznek gyereket egyedül nevelők,és a gyerekeikből anyuka pici gyereke még felnőtt korában is.

Azért, mert a "nő"-ből "anya" lesz.

A féjed képes arra, hogy fenntartsa magát, kaját csináljon magának, lefoglalja magát, tévézzen, wc-re menjen, sétáljon stb., a gyereked viszont jó pár évig nem képes erre - tőled függ, hogy életben marad-e. (Jó esetben tőled és a párodtól is!)

A gyerek 24 órás elfoglaltság, minden pillanatban foglalkozni kell vele (legalábbis amíg kicsi), mert ha nem teszed, akkor vagy ordít, vagy kárt tesz magában vagy a berendezésben tesz kárt. Mindegyik a te bajod lesz, ha nem akadályozod meg 24 órában. Egy gyerek nem olyan, mint egy szobanövény, amit kétnaponta meglocsolsz, és nem is olyan, mint egy kutya, akit naponta 2-szer megetetsz, leviszel sétálni, és ha odajön, megvakarod a fülét...

Hidd el, eszméletlen meló van egy kigyerekkel, és mellett a házimunkát ugyanúgy el kell végezned (ha szerencséd van, a párod vagy a nagyi segít), és mindezek után kellene még úgyanúgy törődni a pároddal. Vajon TE képes leszel erre úgy, hogy éjszaka 2-3-szor kelsz a gyerekhez, mert ordít?

Nekem nincs még gyerekem, de a húgomnak van kettő, onnan látom.

"A gyerek 24 órás elfoglaltság, minden pillanatban foglalkozni kell vele (legalábbis amíg kicsi), mert ha nem teszed, akkor vagy ordít, vagy kárt tesz magában vagy a berendezésben tesz kárt."

Ez egy óriási tévedés, de olyannak nincs értelme magyarázni, akinek még nincs gyereke... De ha majd annak idején nem fogsz rájönni magadtól, hogy ez miért nem igaz, akkor annak válás/szakítás lesz a vége...

Mert ez a nőnek is egy új szerep, egy új helyzet, amire teljesen nem lehet felkészülni.

Nekem folyton a gyereken járt az eszem, aggódtam mindenen: sokat evett, keveset evett, nincs kaki, túl régóta alszik stb. Amikor meg nem, akkor azon aggódtam hogy a férjem már nem szeret, nem talál vonzónak, túl kövér vagyok neki, csalódott bennem, megbánta hogy elvett és gyerekünk lett stb. A szexet sem kívántam annyira, bár ha ő közeledett szinte sosem mondtam nemet.

Aztán lecsengett ez az első pár hét és rendeződött a dolog.

Biztos vannak olyan szerencsések, akiknél minden első perctől tökéletesen működik, nem követnek el hibát, nem hoznak rossz döntést, megtalálják az egyensúlyt ami minden érintettnek megfelel. Nekünk ez nem ment magától, meg kellett dolgoznunk érte. Megérte :-)))